Mindenki arra törekszik, hogy a lehető legjobban élje le az életét. Vajon jól csináljuk? (beszélgetés)

Én azzal egyet értek, hogy nem kell, nem muszáj bármilyen ideológiát, vallást stb. magunkévá tenni. De céltalanul élni? Azzal nem értek egyet.

Van célunk, alapvető biológiai célunk a szaporodás, a fajfenntartás. Erre épül a család gondolata, a család intézménye és ez már egy közösség. Vannak remete emberek is, de legtöbbünk egy, vagy több közösség tagja. És nem mindenki azért, mert ráerőlteti a társadalom, hanem mert jó neki ott. És nem létezhetünk úgy, ahogyan a világra jövünk, hiszen a környezetünk befolyásolni fog minket, formálni fog minket, a szülők nevelnek. Én ezt butaságnak tartom. Ha úgy lenne, ahogyan Gyula írja, nem létezne társadalom. Persze, ha valamilyen oknál fogva egy tant, vallást, irányzatot a magunkévá teszünk, akkor alá támasztjuk döntésünket, mi is hirdetni fogjuk. Ilyen az emberi psziché. Tudat alatt vár megerősítést a döntésre. És, ha rávesz valakit, hogy vallja azt, amit ő is nem olyan rég, már meg is erősíti döntését.

Sajnos az ember bonyolult. Az ilyen kérdésekre mindenki megtalálhatja a választ. Mindenre ott lapul a válasz bennünk. Mi magunk vagyunk azok. Csak észre kell azt venni.

Céltalan élet. Mindennek van célja, még az alkoholizmusnak is. Cél a részegség, a jó érzet elérése és a külvilág kiszorítása.

Az élet küzdelem. Küzdelem az ételért, italért, otthonért, biztonságért.

Hát, végülis maga a cikk meg a fórum nem volt haszontalan. Tényleg fontos, hogy ne csak úgy elfogadjuk az elénk dobott véleményeket, mindenféle kritika nélkül. Az egyetemen is szinte minden tanár ugyanezt mondja nekünk.

Igazából lehet, hogy hasonló dolgot próbáljuk elmondani mindketten, csak más megközelítésből.

Kicsit félreértelmezted, én igyekszem tudatosan gondolkodni, rám az a rész vonatkozik. Nem is rólam szól a cikk.

Amíg látom, hogy az emberek befolyásoltak, addig tudni fogom, hogy nem tudják, hogy mit csinálnak. Úgy látom ez számodra csak utak, de én úgy látom, hogy nem tudják, hogy mitől, de vergődnek miattuk az emberek. Mint az utcán vergődő embernek is segíteni fogok és nem mondom, hogy ez az útja. Csak egyetlen probléma van, hogy nem tudja, hogy mi a baj és nem tudja kérni a segítséget. Ennél többet nem tudok tenni, mint egy fórumot készítek belőle, hogy elolvasva olyan kérdésekre választ kapjanak, amit nem tudnak feltenni.

Igazából a reinkarnáció kérdését illetően csak elbeszélünk egymás mellett, mert mind a kettőnknek mást jelent. Igen, ebben a kérdésben nem lehet tárgyi bizonyítékokra támaszkodni, ami neked alapfeltétel ahhoz, hogy valamit elhiggy, nekem nem feltétlenül az. Én sokszor intuitív módon döntök dolgokról. Egyébként nem az volt a szempontom, hogy keressek valamit, ami megnyugtató számomra. Sokaknak például a keresztény vallás ad megnyugvást, ami viszont számomra nem megfelelő, de elfogadom, hogy másoknak úgy jó. Nekik az az útjuk. Ha jól emlékszem, az egyik hozzászólásodban azt írtad, mindenkit úgy fogadsz el, ahogy van. Ebbe az is beletartozik, hogy elhiszed, a másik ember tudja, mi a jó neki.

Lehet, hogy tényleg jó lenne, ha írnál valamit a nézet, a döntés és a tudatosság kapcsolatáról egy másik cikkben. Én egyelőre azt látom, hogy te minden nézetet elutasítasz, vagyis ugyanúgy nem tudsz közülük választani, mint az, aki mindent elfogad. Vagy legalábbis ugyanúgy nem teszel különbséget közöttük. Pedig nem állíthatod sem azt, hogy mindegyik teljesen hamis lenne, sem pedig, hogy mindegyik igaz. Tegyük fel, hogy ez lehetséges, de mivel nem ismersz minden nézetet, nem tudod megítélni az összeset. Tehát valójában az az érzésem, hogy te sem tudsz dönteni.

De persze lehet, hogy csak félreértelmeztem valamit...

Miért lennének ezek a szabadság ellen? A szabadságnak nincs vonzata. Ez ellentmondás. Úgy látom a nézet, a döntés és a tudatosság kapcsolódásáról kellene írnom valamit és a cikkemhez kötnöm. A cikk nem a tudatos embereket célozza és azt feltételezi, hogy legtöbb az ember keveset, vagy nem használja igazán. A tudatos embernek nincs szüksége erre a cikkre. Azt feltételezem, hogy kevés ember szeretne maximálisan tudatosan viselkedni és más megoldással elérhető-e a szabadság. Ilyen emberek sok döntés elé kényszerülnek, mert nem tudják, hogy nekik valójában mi lenne jó. Ha nem döntenek, akkor elveszítik azt, amit szeretnének tenni, viszont nem kerülnek olyan helyzetbe, ami rosszul érintené őket. Így nem sokat nyernek, de nem veszítenek. A teljes, boldog, nyugodt élet biztosított.

Aki tudatos, nem kerül döntések elé. Amikor több dolog amit szeretne egy időben léphetne fel, akkor is tudni fogja melyiket szeretné jobban. Amikor nézettel találja szembe magát, ha kell informálódik, és azt teszi, amit szeretne. Itt nincs döntés. Mindig tudja, vagy tudni fogja, hogy mit szeretne.

Hogy megkérdőjelezed a gondolatokat, tudatosságra vall, de a reinkarnáció kérdése nem. A tudatos ember szótárában nincs hit. A reinkarnáció kérdése is egy döntés annak, aki nem tudatos. A döntés így szól: hinni fogok egy mesében, és nyugodt leszek, vagy maradok a valóságban és nyugtalan. Döntés nélkül: semmilyen valóságalapja nincs a történetnek, ugyan az ebben való hit nyugodtságot ad, de ez végtelen belső harchoz vezet a nyugtalanságommal. Ha van ilyen problémám, meg kell oldanom, mert ez nekem a jó és ezt szeretném.

Egészen más így nem?

Igen, lehet, hogy nem fogalmaztam elég világosan, amikor azt írtam, "hazamenni". Nem feltétlenül egy épületre gondolok, hanem egy akármilyen biztos pontra, akit/amit már alaposan megismertél, és esetleg el tudtál fogadni. Lehet ez egy ember, egy barát, barátnő, családtag, akiben meg tudsz bízni, lehet egy közösség, ahol jól érzed magadat vagy bármilyen tevékenység, amit szívesen csinálsz. Nekem ilyen például az aikido, ha a tevékenységeket vesszük.

Hogy mi az, amit át lehet venni a nézetekből? Ez egyénenként változó, magadnak kell megtalálni. Ha akarod, leírok párat a saját, konkrét példáiból, de nem biztos, hogy mindenkinek ez az útja. A reinkarnációval kapcsolatos gondolataimat egyszer már leszóltad:), pedig számomra nagyon megnyugtató. Ez sem arról szól, hogy kritika nélkül elfogadom, én döntöttem úgy, hogy nekem szimpatikus világnézet.

Emellett, mivel szabad bölcsészet szakos vagyok, minden nap megismerek teljesen különböző nézeteket, különböző filozófusoktól. Egyikkel sem értek teljes egészében egyet, de szinte mindegyikben vannak dolgok, amikben igazat adok nekik. Így voltam a cikkeddel is.

Ehhez viszont az kell, hogy megbízz saját magadban és a saját ítélőerődben(lásd az első hozzászólásomat). Tényleg megismerni a nézeteket és kiválogatni a számodra hiteles dolgokat valóban sokkal nehezebb, mint mindent csukóból elutasítani, de szerintem megéri.

Vannak dolgok, amikkel egyetértek a cikkedben. Például nagyon fontos, hogy az ember felülvizsgálja mindazokat a nézeteket, amik rázúdulnak. Ez viszont nem jelenti, hogy mindegyik hibás, és ne lehetne belőle bizonyos dolgokat átvenni.

-Kérek példákat. De gondold át előtte.

Ezért is kérdeztem korábban, hogy a Te valóságod miből áll. Nem a szótárban lévő definícióra lennék kíváncsi, mert azt meg tudom nézni egyedül is, hanem rád. Te hova szoktál hazamenni?

-Valószínűleg nem értem, amit írtál. Ha konkrétan egy otthonra gondolsz, akkor az nem ütközik a szabadsággal. Ha nem arra, akkor kérek példát. A valóságot tényleg nem tudom jobban és szebben kifejezni, mint a wiki leírásban van.

Te tényleg nem érted, amit írtam. Tudom mit írtam és tudom miről szól, ellenben veled. Primitív? Szerintem az a primitív, aki példaképet majmol, vallási meselényekben hisz és parancsait követi. Ha téged ez különböztet meg az állatoktól, azt sajnálni tudom, mert ez így negatív irányú különbözés.

Mielőtt hozzászólnál a cikkhez kérlek olvasd el teljesen és a hozzászólásokat is. Ezek az információk nélkül elég bután néz ki olyanról vitázni, amit már cáfoltam.

Vannak dolgok, amikkel egyetértek a cikkedben. Például nagyon fontos, hogy az ember felülvizsgálja mindazokat a nézeteket, amik rázúdulnak. Ez viszont nem jelenti, hogy mindegyik hibás, és ne lehetne belőle bizonyos dolgokat átvenni.

A szabadság nem azonos a korlátlansággal. A szabadság számomra magában foglalja a lehetőséget, hogy ha elfáradok az útkeresésében, van legalább egy biztos pont az életemben, és van hova "hazamennem". De a korlátlansággal ettől teljesen megfosztom magamat.

Ezért is kérdeztem korábban, hogy a Te valóságod miből áll. Nem a szótárban lévő definícióra lennék kíváncsi, mert azt meg tudom nézni egyedül is, hanem rád. Te hova szoktál hazamenni?

Szerintem ezt a cikket nem te írtad,csak bemásoltad valahonnan és valójában nem is érted a mondandóját.Szerinted a szabadságról szól.

Én nem így látom.Mit is írsz?Hogy éljünk? Bemásolom:Egyszerűen, céltalanul, sors, hit, befolyásolás, példaképek stb. nélkül, ahogy megszülettünk.

Szerintem ez elég prímítiv,mondjuk az egysejtüek így élnek.Én nagyon is szabad ember vagyok,van egzisztenciám,gyönyörű családom,egészségem-DE -úgyanígy vannak céljaim az életben,van hitem,sőt példaképem is!!!És mégis szabadnak érzem magam,lehet,hogy pont veled ellentétben?

SZerintem kell,hogy legyen célja,hite,gondolata az embernek,mert ez emberhez méltó,ez különbözteti meg az embert az állattól.

Úgy gondolom nem sokat értettél meg ebből az egészből, amit írtam és mellette elég határozottan alkotsz véleményt.

A gyereknevelési témát, meg igyekszem lezárni. Még mondok egy példát, ami elgondolkodtató, hogy mit jelenthet ha a szülő áldozik érte és tudatlanul tartja a gyerek érdekeit szem előtt. A cikkem magyarázatához is kapcsolatban van ez a példa, a tudatlan cselekvés miatt.

Nem egy eset van manapság is, amikor az apa piás, balhés, a kapcsolat az anyával szörnyű. Az anya ezt tűri, mert a gyereknek mégis apa kell és két fizetés. Az anya áldoz a gyerekért, tűri az apát, elviseli, hogy milyen és a viselkedését.

Ha megkérdezzük ezt a nőt, hogy jó anya, példás? A válasza az lesz, hogy igen, remek anya, mindent megtesz a gyerekért. Áldoz, elvisel, feladja az életét érte. A legkisebb kétsége sincs felőle, hogy ő nem a lehető legjobban cselekszik.

Tudják milyen élete lehet ez miatt annak a gyereknek? Milyen élete van az anyának? Nekem van róla fogalmam. Szóval ezt végiggondolva lehetünk teljesen biztosak mindenféle komolyabb tudás nélkül a gyermekünk nevelésével kapcsolatban? Persze nem gondolom senkinél, hogy ilyen példa állna fent, de hasonló viselkedést felfedezhetünk benne.

Egyik szavad ütöd a másikkal,olvasd vissza figyelmesen a cikket!!!!Próbálsz meggyőzni a felszín alatt,mit tegyen az ember és mit ne!!Hol van itt a szabad akarat? Ez a te neoliberális akaratod max.!!

Már bocs korod elnézve nem hiszem,hogy te tudnál családos embereknek tanácsot osztogatni,ahhoz még elég tapasztalatlan vagy szerintem.Az nem játék,emberi sorsokról lehet szó!!!Ha lesz egyszer gyermeked,meglátod más lesz sokminden,felelőséggel fogsz tartozni értük!Egy gyermeknek apára és anyára van szüksége és én semmiképpen nem kozkáztatnám,hogy esetlegesen lelkileg sérüljenek,mert TALÁN más lenne jobb!Egy igazi anyának mindig a germekei érdekeit kell szem előtt tartania!!!!!

Én nem veszem rossz néven, elmondtam a véleményemet, te is a tiédet. Senkit nem akarok meggyőzni. Egyébként kár, hogy a véleményformálás előtt teljesen kiforgattad a szavaimat.

Mindenesetre elég hevesen tudod támadni a tiédtől különböző véleményeket, pont úgy, mintha félnél valamitől. Persze ha nem hiszel a lélekvándorlásban, akkor is itt van még az egész életed, hogy megtanuld legyőzni a félelmeidet. Én is ezt teszem, és ez szerintem egyáltalán nem összeférhetetlen a gondolkodásmódommal.

Nem is lehet senkinek megmondani, hogy mit tegyen, úgyis mindenki a saját esze vagy szíve után megy.

A gyerekeim nem hiszem, hogy " rosszat " tanulnának tőlem, ők ebből kimaradnak, ez ránk tartozik.

De a cikket tényleg nem azért írtad, hogy az én problémáimat boncolgassuk, azért is írtam, hogy ne haragudj, hogy elkanyarintottam a témától a fórumot.

Kíváncsi lennék arra a konkrét dologra, amit mondtam, hogy tegyetek meg. Szerintem nem írtam ilyet. Azt próbálom elmondani, hogy mit ne tegyetek meg és példákat tettem sokszor hozzá, igyekezve megdönteni néhány elméletet.

A cikket ezért is írtam. Előnyben részesítem a szabad akaratot bármivel szemben, de ezt úgy gondolom, hogy kevesen használják.

Bocsi, nem akartam egy másik irányba elvinni a fórumot. Nem, több élet biztos, hogy nincs, lehetőségünk is egy van, hogy jól éljük az életünket, de akkor is azt mondom, hogy nem állhatok csak ÉN a középpontban.

Szerintem ez egy elég összetett dolog. Ahogy te leírod úgy szép és jó, és elméletben jól hangzik, de kevesen tudnak így élni szerintem.

Mi is az összes probléma gyökere? Véleményem szerint különböző nézetek, akik megmondják, hogyan is kell élnünk fejtik ki ilyen-olyan mellékhatásukat

Bocsi Gyula!!Te most épp mit csinálsz?!Osztod az észt,próbálod megmondani kinek hogy kellene élni,mit kellene csinálnia.Legalábbis sugallod enyhén szólva!!

Neked van családod?Szerintem nincs!!!!

"Ó, egyébként én úgy gondolom, hogy nem egyszer élünk, hanem többször, és tengernyi időnk van helyrehozni a hibákat. De ez már tényleg nagyon nem cikk téma..."

Akkor már ezt is tegyük azzá. Szóval tengernyi időnk van a hibánk helyrehozatalára és szúrjuk el csak nyugodtan az életünk, ahogy csak bírjuk. Majd a halálos ágyon azon fogunk rettegni, hogy mi van akkor, ha csak egy életünk volt, mivel a másikat semmi sem támasztja alá. Ez egy igen csodálatos élet nem?

Két féle gondolat jut eszembe ennek a keletkezéséről. Az egyik, amikor valamilyen hatalom a buta szolgáit azzal nyugtatja, hogy dolgozzatok amennyit csak bírtok, a halál után már úgy sem kell.

A másik, amikor a halálos ágyán a szolga, aki elszúrta az életét rettegve azzal magyarázza a butaságát. Majd a halál után milyen jó lesz...

Csak az a gond, hogy lélek nem létezik és nem járkál ide-oda, mert már régen tudtunk volna róla. De azért csak nyugodtan higgyünk benne és szúrjuk el bátran az életünk, ne is próbáljunk jól élni, inkább tegyük mártírrá magunkat egy gonosz hatalomnak.

Remélem megnyugtató volt.

Helga, tedd azt, ami szerinted a leghelyesebb. Konkrét tanácsot adni nem tudok, egyrészt, mert még nem voltam ilyen helyzetben, mint amiben te vagy, másrészt saját magadnak kell megérezned, hogy merre kell továbbmenned.

Ó, egyébként én úgy gondolom, hogy nem egyszer élünk, hanem többször, és tengernyi időnk van helyrehozni a hibákat. De ez már tényleg nagyon nem cikk téma...

Ez ilyen piciben már működik, azzal nincs is baj, bár ehhez is kellett jó pár év, hogy ne a saját igényeimet rakjam az utolsó helyre.

Ezzel már nincs is gond, de a nagy dolgok még váratnak magukra.