Mindenem megvan amire vágytam, mégis boldogtalan vagyok. (beszélgetés)

Nagyon jó ötlet! Lehet anyagilag támogatni valakit, vagy állatmenhelyet, kórházat, és a fókuszban is gyakran látni kilátástalan helyzetbe került családokat, aki segítséget kérnek. Vagy ha nem pénzben gondolkodunk, lehet időseknek segíteni ezt-azt, vagy önkéntes munkát vállalni.

Én is elmennék önkéntes munkára, az állatkertre gondoltam, hátha kapnék kevéske elefánttrágyát a komposztomhoz. 😀

Hogy lehet ez? Én lassan 70 leszek, és nap mint nap vágyom valamire. Sokat tudom hogy el is érhetek, és dolgozom rajta. Ez a munkálkodás is boldogít. Megelégedéssel tölt el ha visszanézek, honnan hova értem már el az ügyben. Amiért már nem kell tennem az természetessé válik egy idő után hogy van, de ez a megelégedettség érzésemet emeli. Nem az anyagiakra kell gondolni most. Persze magasabb rezgésszámon mosolyogna a lelkem ha a nyugdíjam nem csak egy jelképes összeg lenne, de elfogadtam, hosszas betegség után (itt!!!) ez jár.

Boldogtalan szerintem csak akkor lennék, ha valami nagy veszteség érne. Egyébként csak azért se!😀