Milyen szerintetek a jó nagymama? (beszélgetés)

Kétszeres nagyanyó vagyok. Egy 2,5 éves gyönyörű, okos, cserfes kislány és egy 6 hónapos öcsikéjé.

Hogy milyen...?? Remélem olyan mint én, és amilyen az én szüleim és nagyszüleim.

Mert, hogy ezt az ember hordozza, így szocializálódott, nevelődött, példát kap és példát mutat. Ezt örökli és ezt örökíti tovább...

De, hogy pár jellemzőt írjak: önzetlenül szeret, rajongva imád, segít, nyújt, ad, süt, főz, csomagol, programokra viszi az uncsikat, apró ajándékok, üres kézzel sosem megy, ha az unokák jönnek, kedvenc meglepetések (pl. Borcsámat egy hófehérke figura + kindertojás, öcsit egy formatervezett rágóka várja az asztalon).

Tegnap nőnap volt, nem csak én és a lányom, anyukám de igen a 2,5 éves kislány is kapott ajándékot.

Sokszor én kérem a gyerekeket, mert kellenek, szükségem van rájuk, arra, hogy itt legyenek. A lakásunk jószerivel játékokkal, sátor, motor, kisautó, babák, babaház, plüssök van berendezve. El sem pakolom, csak rendszerezem őket egy helyre a játéktartó dobozba ha elmennek. De már mikor pakol a lányom és kilépnek az ajtón akkor hiányoznak. A nyaralást velük tervezzük. Van Halász Judit koncert, állatkert, vidámpark, minipolisz, kisvasút...minden...és persze amire rámutatnak, és kiejtenek a szájukon...

Hulla vagyok mikor elmennek...alig élek csak nyögök, mindenem fáj, csípőm, derekam, kezem, hátam...de nem bánom, már alig várom, hogy a jövőhét végén újra itt legyenek.

Hát így élem meg én, és így éli meg a férjem is a nagyszülői szerepet.

Pedig...pedig, mindketten aktívan és nem keveset dolgozunk. Messze még a nyugdíj. De szívből örülünk, hogy vannak unokáink és, hogy minőségi, szeretetteljes a kapcsolatunk.

És végül álljon itt egy számomra nagyon kedves idézet:)

[link]

a jo nagymama szereti az unokajat . es az unoka is szeret vele lenni. egyszeruen csak elvezik egymas tarsasagat az unokaval :)

aki aztirjaindegy csak legyen... na az nem tudjait beszel

.. mar bocs.

Az én anyukám etette "minden vacakkal" a gyerekem... csokit is kapott,haj de mennyit (a lányom pl. remegett az édességért), mondván, hogy a nagymama dolga, hogy kényeztessen, anyukáé, hogy neveljen :DD ... amúgy később is próbált nekem segíteni... pl. megfőzni, de mondtam, hogy főzni én is tudok, de társasjátékozni pl. utálok, és egy gyereknek az is kell... így aztán társasjátékozott a gyerekeimmel és kártyázott (mert én azt se szeretek), én pedig főztem és takarítottam, és kézműveskedtem velük (mert azt szeretek), mesélni mindketten imádtunk, tehát azt ömlesztettük rájuk. .... de pl. soha egyetlen napot nem voltam táppénzen, mert a nagymamák (és nagypapák) sorba álltak a gyerekekért. Nyáron álltak a sátrak a mama (és a papa) udvarán, mert a gyerekeim osztálytársastól vonultak ki. Egyszerre 6-7-8 gyerek volt mindig. Este tábortűz, reggeli ébredésre apu mindig eltakarította az előző napi maszatot és már ott volt minden új tábortűzhöz. Napközben kirándulás, fürdés a közeli tónál, kézműveskedés .... Tudnék mesélni. Nem a klasszikus "vigyázok rád" nagyszülők, hanem az "élvezem, hogy veletek ÉLEK" ... [mármint hétvégén és nyáron ;)]

.... és soha nem fogom tudni megköszönni, hogy ilyen gyerekek lettek ... általuk és általunk. :o)

Hali!

Szerintem a jó nagymama nem eteti a hátam mögött minden vacakkal a gyerekeket, nem próbálja átnevelni, hanem inkább erősíti az én nevelési próbálkozásaimat a gyerekben. Pl. amikor megszülettek a gyermekeim, nem a gyerekkel foglalkozott, hanem inkább abban segített, hogy az én vállamról minden terhet levegyen (ez anyukám) és én teljes mértékben csak a picivel tudtam foglalkozni. Szerintem ilyen a jó nagyi.

Én 11 éve nagyi vagyok, közel 6 éve kétszeresen is. Unokáim szeretnek, haza se akarnak tőlem menni.

A lényeg: amikor szükséges, álljunk készen segíteni, de játszani is!

Nekünk van ilyen is, meg olyan is.

A jó nagyi szereti az unokáját! Nemcsak úgy, hogy jól összepuszilja, hogy majdnem megfullad, aztán mehet, csak ne sokat zavarjon. Tudja, mi a kedvenc étele, itala, elkészíti neki, ha jön. Vigyáz rá, ha ideje és ereje engedi, érdeklődik a dolgai felől. Nem okoskodik bele a gyerek otthon kialakult szokásaiba, nem erőltet rá mást a saját elgondolása szerint, hanem próbál ő idomulni, mert ezzel zavart okoz a nevelésben. Egy kicsit többet azért mindig megengedhet az unokának, hiszen mégiscsak nagyi. Kb ennyi jutott eszembe. Nálunk ez így működik.

Szia!

Úgy vélem önmagadra vonatkoztatva érdeklődsz mások véleményéről, pedig szerintem erre nincs egyértelmű meghatározás, konkrét recept. Az én megítélésem szerint, akivel a gyermekei elégedettek voltak mint anyával, vagyis felnőttként visszatekintve jó anyának tartják, az csak jó nagymama lehet :). Hiszen amit anyaként tudott és jól alkalmazott, nagymamaként is működnie kell. Tudni kell szeretetet adni. Minden embernek erre van igazán szüksége! Legyen az illető gyermek, unoka, dédunoka... ha szeretve van akkor jól érzi magát bárhol, bármilyen körülmények között.