Mikor lehet aggódni egy kamasz viselkedése miatt...? (beszélgetés)

"Az a típus aki folyamatosan nevel,és kioktat..."

Ezen a poroszos szigorúságon, a folytonos kioktatáson enyhíteni kéne. Inkább válasszátok azt a lehetőséget, hogy bevonjátok a munkába, példát mutattok. Játszva, együtt játszva neveltek.

Ha nagyok és következetesek az elvárások, és a gyermek úgy érzi, hogy nem tud megfelelni neki... összeroppanhat.

Mindezek előtt azonban szakembert keresnék fel vele. Iskola pszichológus lehetne a kezdet.

Szia, most tanulok a tesztoszteron hatásairól. A fiúknál pont 13-14 éves korban többszöröse termelődik napi szinten is mint egy felnőtt férfinél. Mindez egy gyerektestben. A lányoknál is termelődik egy egész pici mennyiség, ezért náluk a kamaszodás alatti hiszti kisebb méreteket ölt mint a fiúknál. A fiúknál viszont drámai változások történnek, és a tesztoszteron ilyen nagy mennyiségben bizony fokozott agresszivitást okoz, ők se nagyon tudják ezt kezelni, rosszul visszaszólnak vagy káromkodnak, felkapják a fost mindenre, stb. Mutál a hangjuk (ez tök vicces), izmosodnak mint az állat.

Kicsit éld bele magad a helyzetébe, gondolom, sokat nőtt, meg a tesztoszteron felelős a fiatalkori pattanásokért is.

Amiket leírtál, hogy tág érdeklődési kör meg minden, nagyon pozitív. Az, hogy nem jár falkában, hanem egyedül jobban érzi magát, ő egy magányos farkas, más meg falkában jár, nem vagyunk egyformák, teljesen belefér. Az enyém nagyon falkás, de együtt is ilyenek, sőt, a többi anyuka is dettó ezt mondja a gyerekéről. Ezen az időszakon túl kell esni, esetleg beiratnám sportra mert az egy kicsit "átvezeti", lefoglalja a tesztoszteront az izmaiban, lenyugszik, nem mondom, hogy nem fog rosszul visszaszólni soha, de jóval kevesebbszer mert fáradt is lesz;)))

Én megmutatnám egy szakembernek a fiút. Bocsánat, hogy ezt mondom, de inkább derüljön ki, hogy van valami, amire esetleg nem is gondoltál, mint, hogy a fiú esetleg még "mélyebbre" zuhanjon.

13 éves... ilyenkor tetszik meg az első lány, az első randik ideje ez a kor. Intelligensebb az átlagnál a fiad, ami jó, viszont én úgy érzem, hogy más téren viszont talán megsegítésre vár ott belül. Nem lehet, hogy ő is érzi, hogy nincs egy igaz barátja, bizalmasa és ezért feszült? Hm! Persze, rossz apa kép nélkül is felnőni ill. több apa mintát is látott és egyik sem volt igazán jó. Ez tovább bonyolítja a lelkivilágát.

Nem egyszerű az ügy, az biztos! :(

Lehet nem írtam le sehol egyértelműen: élettársam van, a gyerekek apja az elmúlt három évben asszem kb háromszor látta őket.

Az élettársammal is gond van...

Mi az a 40 év korkülönbség... :D

Neki van saját gyermeke?

Nem tudom, a te kamaszkorod milyen volt, de nálunk nagyon sok balhé volt a szülőkkel, és ezt láttam a barátaim többségénél is. Később ez elmúlt. :) Amit most látok szülőként, a kamaszoknak van olyan időszaka, amikor senki és semmi nem érdekli őket, mindenhez és mindenkihez ellenségesen állnak hozzá (ok nélkül), romlanak a jegyeik, felhagynak az addig szokásos külön programokkal (sport, egyebek). Ez egy átmeneti időszak. Azoknál a szülőknél, akik szigorúak, azok keveset látnak ebből, mert ott a kamasz máshol éli ki ezt, hazudozik a szüleinek, akik persze nem veszik észre, mert csak az a lényeg, hogy a gyerek otthon rendes legyen, azt hiszik, a szigorral helyes úton tartják a gyereket.

Akkor kezdjél el aggódni, ha úgy érzed, a gyerek depressziós, kárt tenne magában. Próbálj vele többet lenni, beszélgetni, programot csinálni. Nem baj, ha morcos és hirtelen haragú, ez benne van a kamaszkorban, elmúlik. :)

Ilyen esetekben sokszor fordul elő kamaszkorban, hogy a gyerek vagy kimondja, vagy nem: nem vagy az apám, ne nevelj. Az anya ilyenkor kerül a kettő közé. Ha csak a gyerek okozza a kettőtök vitáját és nincs más probléma, akkor a gyerekkel kell megértetni, hogy rá is, de a párodra is egyformán szükséged van és neki is mindkettőtökre.

A "mittudomén" válasz azt is jelentheti, hogy haragszik, de téged nem akar megbántani.

Jó, ha a gyerek megismeri a párod életét, az akkorit, amikor még nem ismertétek. Nehéz elfogadni a gyereknek egy idegen embert, aki csak úgy belecsöppen az életünkbe és dirigál.

Dina!

Szóltak neked valaha, hogy "más" a fiad (oviban, iskolában)? Tehát kérdés, hogy mikor kezdődött az említett viselkedés?

Az, hogy ilyen az érdeklődési köre a másik furcsaság. Nem olvastam el minden hozzászólást, de azért azt igen, hogy a párod szerint sincs minden rendben.

Szerintem első körben kérdezz meg ismerősöket, tanárokat, esetleg osztálytársakat arról, hogy mit gondolnak a fiadról. Lehet, hogy otthon viselkedik másképp.

Az, hogy nincsenek igazi barátai... voltak kisebb korában? Mióta jár abba a közösségbe, ahol most van? Én szociálisan nagyon érdekesen alakultam gyerekkoromban. Valahogy ovi körül kezdődött, hogy utáltam szerepelni, visszahúzó voltam, viszont kis barátaim mindig voltak (akár az "utcánkban élő lányok", tesóm, oviban, iskolában). Viszont "szerepleni", kiállni a többiek elé utáltam. :D