Van ennek a viselkedésnek/jelenségnek neve? És a legfontosabb, hogy lehet ebből kitörni? (beszélgetés)
Gondolod?
Nem inkább az, hogy szeretsz harmóniában élni a környezeteddel?
Mondd, mi a frászról beszélsz?
Nem tudom, hogy az értő olvasással van-e nálad probléma, vagy valaki a lábadra lépett, de jó volna, ha nem rajtam vezetnéd le a frusztrációdat.
Másrészt, a jövőre nézve, véss az eszedbe egy jópofa mondást: ki mint él, úgy ítél.
További szép napot!
Azért, mert hozzád szól valaki, netán emlékszik a pár nappal korábbi témára, még nem szerelmes beléd halálosan. Ez átlag, normális dolog.
Viszont te meg annyira megörülsz a beszélgetésnek, hogy szabályosan “ráveted” magad. Persze, hogy a másiknak ez túl sok, megretten.
Igen.
Akkor veszem észre magamon, ha nagyon szeretnék imponálni.
Ismerem a kifejezést én is. Nálunk is használatos. :)
Nem veszem magamra, mert tudom, hogy nem erre gondoltam.
Van ennek a viselkedésnek/jelenségnek neve?
Van. Szűzk..va. Kokettál, illeg-billeg, aztán ha veszik a lapot, visszatáncol.
Bocsi, ezt nem konkrétan neked címeztem, hanem nálunk így nevezik :)
Nem szerelmi viszony, senki részéről. Nem, én sem vagyok szerelmes. :)
Kedves, figyelemre méltó embernek gondolom, és szerettem volna a barátja lenni.
Vagyis szerinted azért döbbenek meg a jelén, mert előtte le kellett magam beszélnem az apróságokról?
De hogy ne akarjam, amit akarok? :D
A legutóbbi eset barátkozás közben történt.
Ő kezdeményezte a kontaktust, ráadásul egy olyan dologra visszautalva, ami egy héttel korábban történt.
Én meg őszintén ledöbbentem, ami szerintem az arcomra is kiült. Egyszerre esett nagyon jól, hogy emlékszik, hatással volt rá, de közben meg futott a fejemben a fényújság, hogy nahát, ilyen van. Nem is tudtam, csak kurtán-furcsán válaszolni.
Szegénynek le is görbült a szája egy pillanatra, aztán meg mintha mentálisan tett volna egy lépés hátra.
Túlságosan apró, jelentéktelen történésekbe látsz bele olyat, ami nincs is ott, vagy nem úgy van. Aztán csodálkozol, hogy pofára esel.
Egyszerűen csak tovább kellene normálisan viselkedned és megvárni az egyértelmű jeleket.
Sziasztok!
Néhány napja törpölök azon, hogy mi a csuda lehet ez.
Adott a szituáció, mikor szeretnék tetszeni. Nem feltétlen nőként, de alkalmasint úgy is. Igyekszem nem nyomulni, mert az nem szül semmi jót. Aztán egyszer csak, úgy érzem (nem, nem vagyok benne biztos), hogy a másik is kedvel. Ilyenkor általában megmagyarázom magamnak, hogy á, biztos nem, vagy nem úgy, ahogy én szeretném. Azért beszélgetünk, ismerkedünk, én helyre tettem magamban a dolgokat, mikor a másik tesz egy elég egyértelmű lépést. NA, és itt jön az, hogy ezen én annyira megdöbbenek, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Aminek tízből kilencszer az az eredménye, hogy a másik visszakozik, én meg verem a fejem a falba.
A nyilvánvaló "elmebajon" túl, mi a vihar ez, és hogy gyógyuljak ki belőle. Jó lenne, ha nem szabotálnám el a lehetőségeket.