Mik a legnagyobb félelmeid, milyen fóbiáid vannak? (beszélgetés)

Csak gyógyszer nélkül érdemes. Szerintem:)

Nekem ez volt a módszerem, és sokkal jobb lett a helyzet.

Néha még most is érzem, főleg ünnepek előtt, mikor be kell menni egy hiperbe, és ötezren vannak, hogy mintha valami ráült volna a mellkasomra, rossz, szorít... Akkor otthagyok mindent, kimegyek... 5 perc múlva vissza. De mondjuk negyven percet-egy órát simán bírok. Régen rosszabb volt.

Amúgy a pókkérdést is próbáltam kezelni hasonló módszerrel. Vettem egy hatalmas gumipókot, és cérnával fellógattam a lámpára. De mindig halálra rémültem tőle. :D Hát az nem jött be. :D

Anno úgy sikerült nagyjából megszelídíteni a tömegiszonyt, hogy elmentem egy pláza megnyitójára. Tudod, amikor millióan vannak, egyrészt az újdonság, másrészt meg a nagyon jó nyitási akciók miatt.

Nem vettem semmit.

Annyi volt, hogy megkértem egy kedves barátomat, jöjjön velem, és hadd fogjam a kezét. Így tudtam bemenni. Hatalmas büszkeség volt, hogy sikerült, ettől sokat enyhült a tömegiszonyom.

Egész sornyi van.

A tömegiszonyt nagyjából leküzdöttem annak idején. De a többivel még harcolok.

Félek a pókoktól, a magasságtól

És ami sokak szerint vicces, rettegek a kitömött állatoktól, a próbababáktól, a pantomimesektől, a bohócoktól. Nem egyszer volt már, hogy egy boltban úgy megijesztett egy próbababa, amit hirtelen fedeztem fel hozzám közel, hogy a rosszéletű anyukáját emlegettem fennhangon.

- Szűk/zárt helyek

- Tömeg (már 3 ember is sok(k) 😆)

- Mély víz

- Mélység

- Csövek/járatok

Rettegek a gyíkoktól. Alapvetően minden hüllőtől, haltól undorodok és rettegek egyszerre. De a gyíkok túl közel laknak. Bejönnek a lakásomba és senki sem segít eltüntetni őket. Borzalmas... Már alig merek ablakot, ajtót nyitni nyáron. Hiába van szúnyogháló mindenhol, azon is átjutnak. Idén februárban is mászkált egy az erkélyen. Vmi mutáns, nem alvós, hideget tűrő dög volt. Pfujj...

Ha állapot, akkor a munkanélküliség. 17 éve voltam munka nélkül 3-4 hónapot. Szégyelltem a végletekig. Emberek közé se mentem.

Meg majd ha öreg leszek, a gyerek pl. külföldön él, hülye leszek már a napi dolgok intézéséhez, akkor elintézni az idősotthont hogy fogom, ez is parám. Meg az ottani kiszolgáltatottság és hogy csak várni arra, hogy néha meglátogasson vki...

Nagymamám otthon halt meg pár hónapja. Nem velük lakunk, de sokat voltam ott, végignéztem gyakorlatilag. 5 perccel az utolsó lélegzete előtt mentünk haza onnan a kisfiammal. Ez is kísért.