Miért választok mindig olyan pasikat, akiket én nem érdeklek? (beszélgetés)

Mert borzalmas, hogy ha egy kolléga akár megtetszik. Adja a jelet, hogy talán én is neki. Kezdek bízni benne, hogy talán kölcsönös lesz.

Majd semmi. És csalódok újra magamban. Rondának látom magam, újra meggyűlölöm magam, mert újra kiderül, hogy nem vagyok szerethető.

Ha így állsz hozzá,már elengedted.

Fölösleges kérdéseid vannak,mer egyikből következik a másik,és a válasz is.

Minek nyafizol?

Nyilván nem jósolja meg egyik sem, hogy január 15-én fogok Tóth Sanyival találkozni, aki a tökéletes pár számomra.

Hanem vagy adna egy támpontot valamelyik, hogy mi a baj velem; vagy megmondaná, hogy igen/nem lesz sosem kapcsolatom már és ezt engedjem el.

Én arra gondoltam elmegyek vagy kineziológushoz, vagy asztrológushoz. Hogy tudjam mi van megírva nekem, vagy tudjam mi a baj velem.

Szerintetek?

A tiniknél normális jelenség, hogy mindig olyanba szerelmesek, aki elérhetetlen. Elvileg ez egyfajta önvédelem, hogy meg lehessen élni a szerelmet, de következmények nélkül.

Ha egy felnőttnél megmarad ez a fajta elkerülő stratégia, ott lehet félelem az intimitástól, az elköteleződéstől valami miatt. De lehet, hogy egyszerűen csak nem jönnek össze a dolgok.

Mert valamennyire, ha mást nem látásból ismerem őket.

Volt akit ismerősnek jelöltem és írtam neki. Volt akinél a boltban vásároltam. Volt iskolatárs. Vagy kolléga. Nem vad idegenek voltak.

Van egy kérdésem.

Miért gondolod h nem érdekled őket, ha nem ismered őket?

Bárki megtetszik, és eltudnám magam velük képzelni, én nem érdeklem őket.

Mi lehet az oka? Úgy tini korom óta ez van.