Miért rettegünk mi nők a bogaraktól, rágcsálóktól, stb? (beszélgetés)
Nem félek tölük,ha be téved egy bogár a házba szépen kiteszem az udvara.
nem rettegek toluk.nem mindenki egyforma.
Jah és persze azért olvastam ezt a régi fórumot mert ma reggel is láttam egyet :)
Tudom hogy már régi a fórum, de úgy érzem le kell írnom , hogy oldódjon a feszültség. Én ha meglátok a házon belül egy icipici bogarat is nem sikítok még meg is ölöm ha kell, de olyan szintű sokként élem meg hogy napokig csak nézek ki a fejemből, nem érzem otthon magam a világban, mindent huszonhatszor megnézek nincs e ott bogár, már a gondolattól viszket mindenem, és napokat szánok rá hogy megkeressem a neten milyen bogár volt ( persze ez általában nem sikerül ) . Aztán kb. egy- két hét alatt lecseng ez, pár nap pihenő, boldogság, nem is bántanak a bogarak gonolatok. Majd megint megjelenik egy és kezdődik előről. Nem tudom mit tehetnék ez ellen. Kihívás az élet : D
Ja, és az unokáim félnek nagyon a pókoktól (apukájuknak van pókfóbiája). Most kitaláltam, hogy a nálunk azért vannak pókok, mert azok az én házipókjaim....:)
Végül is nem hazudtam nekik...:) De falun lakunk, már hogyne lenne pók!:) A kicsik meg 5 évesek. A múltkor fogtunk levelibékát, azóta hősként tekintenek rám:) Anyukájuk meg attól fél...:)
A kaszáspóktól és az egerektől nem félek. De a hernyókkal, esti pillangókkal, amik berepülnek az ablakon, ki lehet kergetni a világból. Jah, meg a meztelen csigákkal... (Mindjárt sikítok....)
Nem csak a nőkben van ilyen félelem hanem a férfiakban is.Csak mi jól palástolják mert a nők előtt erősnek kell látszani és ez az amitől a férfi mindig erős akar lenni és így nem csak látszatra lesz az hanem erős is lesz valóban.Ezt a nőknek köszönhetjük:)
Ezek mellett magától a kontaktustól irtózunk.Ahogy hozzánkér vagy megcsíp.
Egyszer berepült hozzánk egy imádkozó sáska.Egy német lexikont vágtam hozzá.Közel 5kg könyvről beszélek.A sáska a szekrény oldalán mászott én meg másfél méterről rádobtam:)
Nem nagyon finomkodtam :)
Mert annyira undorítók. Főleg a bogarak:(
Segítsetek mit csináljak!!Pók fóbiám van,és az ágyam mindkét felén a sarokban van 2 pók megakartuk ölni őket közösen a párommal de sikerült nekik eliszkolni,és már nem nagyon volt kedvünk a szomszédokat azzal idegesíteni hogy este 11-kor húzogatjuk az ágyat a behatolók miatt(panel lakás)!Most nem merek bennt aludni a hálószobámban mert a pókok átvették a hatalmat!!
Hú, én nagyon sokáig rettegtem a bogaraktól/rovaroktól. Az utóbbi 2 évben vettem észre, hogy ez a fóbiám alábbhagyott. A nagyobb rovaroktól és bogaraktól még mindig tartok, de elég soktól már nem. Korábban például rettegtem a szöcskétől, ha csak rám ugrott. Ma már nem zavar... Egyáltalán. :-)
Egerek, patkányok, békák, kígyók, no problem. Velük semmi bajom, szerintem aranyosak. :-) Más dolog, hogy betegséget terjeszt pl. a patkány, meg mindent megrágnak a rágcsálók, de ettől függetlenül én bírom őket, aranyosak. Brekkencset is bármikor kézbe veszek. Fogtam már varangyot is. Persze nem csókoltam meg. X-D
Ami vicces, az az, hogy a párom, aki 35 lesz januárban, retteg az ízeltlábúaktól. Még nálam is jobban... Kettőnk közül ilyen téren meglepő módon én vagyok a bátrabb, pedig aztán én... Én is képes vagyok "sikítófrászra". :-D Ma például az erkélyen egy ilyen nagyobb ruhadarab (lepedőméretű) volt a földön. Mondta a párom, hogy nem mer kimenni az erkélyre, mert tele van bogárral. Mondom, ezt látnom kell. Kimentem, és tényleg, a ruhadarab szó szerint televolt poloskákkal. Összefogtunk, én felemeltem a ruhát, a kedvesem meg partvissal lesöpörgette róla a bogarakat. Poénos volt. :-) Aztán miután végeztünk, jól megölelgettem és ennyit mondtam: "Én hősöm!" X-D
Ártatlan álatkák ezek aki szereti termeszetet es sokat kitjár megfigyeli hogyan elnek más lesz velemenye. Ök hatudnának beszelni nitmondanának mi is rosszul festünk ö szem szögükböl jóbban felnek töllünk mit egyesek reagálnakrá
Nálunk sem volt jellemző, hogy ugráltak volna a szüleim mindenféle bogár láttán. :) Mint alább írtam, gyerekkoromban abszolut nem féltem semmitől. Felnőtt koromra bolondultam meg. :))
Engem nem "kondícionáltak" úgy a szüleim. Sőt... Apum engedte, hogy a tenyerében másszon a cserebogár, Anyum a pókokat másztatta a kezén. Ő viszont mindig is félt az egerektől és a békáktól. Én azoktól nem félek, a békát megfogom, és arrébb rakom, ha épp elállja Anyu útját :) Az egereket bár nem fogom meg (a nagyok harapnak, esetleg a kicsiket megfogom), de nem félek tőlük és nem ugrom rögtök a konyhaszekrény tetejére, ha meglátok egyet. Na jó, ezt a konyhaszekrényeset csak képletként mondtam, nem szaladgálnak egerek a házban (Anyu legnagyobb örömére). A családból senki nem fél a pópoktól, sem a cserebogaraktól, csak én... Hááát, így egyedül lenni ezekkel a problémákkal... :(
Valószínűleg azért, mert kicsi korotokban erre kondícionáltak benneteket. Én nem félek ezektől a jószágoktól, meg a békákat is megfogom és a gyermekemet is így nevelem, nem akarok belőle egy sikítozós felnőttet csinálni.
Egyébként szerintem teljesen nem küzdhető le ez az rzés, amiről írtok, de azért kordában tartható. (Én a sötét lépcsőházban féltem gyerekkoromban, minidg rohantam felfelé, aztán egy-két évvel később kényszerítettem magam, hogy lassan menjek fel. Most már nincs olyan kényszerképzetem, hogy oson valaki utánam... - mondjuk ebből is látszik, hogy majd' mindenkinek van valami "dilije" :) )
Tegnap a kezemben volt a telefonom, meg stb. és észrevettem egy nem olyan kicsi bogarat a kezemen...a reakció az volt h eldombtam mindent ami a kezembe volt, a telómról leesett a külső antenna (ugymond) fedője :S azt hittem az antennát törtem le...de megúsztam :S és mindez egy fránya bogár miatt ..pff :)
Én is hasonlóképpen vagyok. :) Szerintem nem normális, de nem tudok vele mit csinálni. Gondolom te sem. :)
Pókok és cserebogarak. A cserebogaraktól "simán" hisztirohamot kapok, és toporzékolva, igen mellécélzott szélsebes mozdulatokkal igyekszem lesöpörni magamról, viszont ha egy pók elállja az utamat, kitör belőlem a hisztis sírás. Elmegy a hangom, hirtelen elkezdek fázni, mikorben elönt a víz, topogok a lábaimmal, és úgy folynak a könnyeim, mintha hagymát vágnék épp apróra. Ez normális?! :)
Na, ha a párom is így lenne ezzel, az szép csapat lenne! :D Szerencsére ő minden ilyet elintéz. Akár az éjszaka kellős közepén is. :D
én a pókoktól irtozom. Föleg a hosszúlábú nyavajáktól. Ha már csak meglátom kiráz a hideg. Régen még ha csak rám mászott sikitottam. Mára már leveszem magamról, de ha nem muszály nem talizom velük. Az egerektől nem , de a patkányoktól félek. Ezt én nem szégyenlem és azért sem mert a legtöbb, férfi is igy van ezzel:)
Szerencsére ezekkel ritkán találkozok, de kb. ugyanaz van, mint az ízeltlábúakkal. :) Menekülés!
Nekem még nincs gyerekem, aki kontrollálhatna. :) Nálam is így volt ez gyerekkorban. Mondjuk csak mamámnál találkoztam velük nyaranta, de akkor tényleg mindent megcsináltam velük. Lábakat szaggattam, etettem, meg mindent, amit egy gyerek megcsinál. :) Egyszer kiköltöztünk albérletbe egy kertes házba. Ez 22 éves korom körül volt. Na, ott aztán megtudtam, mi a magyarok istene! Hatalmas, fekete pókok jöttek elő nyáron, és érdekes volt, mindig ugyanazon a falon, ugyanott... Egyszer aztán velem is történt egy hasonló, mint veled. Feküdtem oldalt az ágyban, és a tenyeremben éreztem, hogy valami mászik. Természetesen egy ilyen nagy fekete pók volt! Na, ott is volt sírás, rívás... :) És ha hiszed, ha nem, írok róla, és futkos rajtam a hideg...
Én a kigyót,békát,patkányt utálom.Kiráz a hideg tőle.Annyi béka van a kertben,hogy meg kell néznem hova lépek.Amit még eső után utálok,amikor tele van az aszfalt gilisztával.Akkor úgy közlekedek,hogy az orrom az eget szántja.
na, én az egerektől meg patkányoktól félek. illetve nem is félek, inkább rettenetesen undorodom. Pedig a L'ecsót szerettem:) nekem a kis rózsaszín csupasz lábuk, meg a hosszú farkuk a legvisszatszítóbb. de azért kicsit sajnálom szegényeket, amikor sikerül likvidálni őket
Akkor majd megkapod te is a kérettlen "terápiát",ne aggódj,idővel elmúlik:)
A velőtrázó sikításból ,lesz majd egy kis sikoly,az ijedségből higgadság.
Nálam a gyerekek is segítettek,amikor azt vettem észre ,hogy ők is félnek,megijednek a bogaraktól.
Muszáj volt nekem hősnek lennem és nem sikongathattam ,halálra ijesztve őket.
Hozzá tartozik az is,hogy én "bogaras " voltanm kislány koromban,sőt a pókokat is nagyítóval nézegettem,meg legyeket fogtam nekik,amikor néhanapján betévedt egy-egy az első emeletre.
De egyszer amikor alföldön a nagyinál nyaraltunk, napoztam épp és végig gyalogolt a hátamon egy hatalmas ,szörös lábú keresztes pók,amilyenek csak ott vannak.
Szóval szembe néztem egy nagy 8 szemű szörnnyel ,megvártam míg lemászik és utánna sikoltozva rohantam be.A hátamon végig pirosodott másnap a csík ,amerre végigment rajtam ,annyira megijedtem.
Szóval innen indúlt,és attól fogva ha pókot láttam ,bizserekni kezdett a hátam ,azt éreztem ,ahogy végig kapar a hátamon.
Szóval alapjáraton ,kígyós békás ,gilisztás lány voltam,semmitől sem féltem,de ez az eset elég volt ahhoz ,hogy fóbiás legyek:))
De a pókok megoldották a dolgot:))
igen, idővel többé-kevésbé én is elfogdtam őket,de sztem ez ősi ösztön, még a civilizálatlan időkből maradt,mint "szükséges rossz". csupa olyanra vagyunk fóbiásak, ami veszélyes volt az emberre nézve: kígyók, rovarok-pókok, hüllők stb.
Én inkább kerülöm a természetes közegüket. Júniusban pl. rengeteg volt a szarvasbogár. Akárhányszor kimentem a kertbe, minimum 5 db mindig ott volt a medencében a víz tetején. Amint megláttam, hidegrázás, és indíts vissza a házba... Tudom, hogy nem jó, ahogy reagálok, de egyszerűen rosszul vagyok. :(
További ajánlott fórumok: