Miért olyan fontos a szemkontaktus és a testbeszéd? (beszélgetés)

Szia. Vegigolvastam a fórumot. Arra tippelek, hogy kicsi az önbizalmad, és nem szeretnéd az arcodat mutatni a Téged nézőnek. Az esetleg megoldható, hogy tartod a nézését, akkor meg ő fogja elkerülni a nézésedet.

Sok ember nem szereti a visszanézést. Én mereven visszanézek, ha valaki fürkészik, akkor hirtelen oldalra fordítja arcát.

Aki kerüli a szemkontaktust, az valamit el akar rejteni magából, az szinte kihívás a valakit nézőnek, és felkelti a figyelmét.

Általában a domináns személy szokott fürkészni, és plusz mereven nézni is, hogy félelmet keltsen, hogy éreztesse a másikkal: Én vagyok az erősebb, nem mondhatsz ellent, nem tűröm a visszabeszélést. Amúgy kiszúrom ha valaki nagyon domináns, annak szoktam visszanézni a két szeme közti homlokába, hogy lépjen hátra. Vagyis “hátrább az agarakkal” :D

A félénk emberekre bátorítóan szoktam mosolyogni és röviden nézek, hogy ne zavarjam meg önbecsülésében. A félénk embereknek nagyon kicsi az önbizalma, azt gondolja magáról, hogy értéktelen, pedig nem. Annak önbizalmi téren lenne hova fejlődni kommunikációs szinten, mert sokszor “félrenéz”.

Legyél egy kicsit bátrabb, próbálj visszanézni, és rá fogsz jönni, hogy mit szeretne, miért teszi. Mindig hallgass a megérzéseidre beszélgetés közben , és lesznek sikereid.

Az biztos:)

Egyébként nem gondoltam semmi rosszra csak idegesítő egy kicsit.:)

Amúgy elhiszem neked, hogy gondot okozhat valakinél az ilyesmi. Vannak olyan emberek, akik akaratukon kívül, úgy néznek az emberre olyan fürkészően, mintha a "veséjébe" akarna látni. Egyszerűen megszokásból vagy mert ilyen a természetük. Én is találkoztam ilyennel, engem kifejezetten idegesít, mert tolakodónak tartom. De ismétlem, ők erről lehet nem is tudnak, hogy így néznek vagy ha igen,hát lehet, hogy még élvezi is, mert úgy gondolja ezzel a nézéssel eléri, hogy nem lehet neki valótlant mondani.

A magam részéről az ilyeneket kerülöm, mert zavarnak. (szerintem megszokni nem lehet)

"nehezen tudok különbséget tenni a bámulás és a szemkontaktus között"

Én tulajdonképpen csak erre voltam kíváncsi ,mi a különbség

Attól függetlenül a többi tanárnál ezt nem érzékeltem.

Csak nála,de lehet hogy az én megérzésem csalt,nem foglalkozom ezzel többet.

amiről írtam, egy extrém eset, nem normális dolog.

én mindenkinek a szemébe nézek, elég vakmerően. néha akaratlanul is. életem során már sokszor szóvátették, hogy zavaró a nézésem. nem kerülöm senki tekintetét (ha lesütöd a szemed, alárendeled magad). ha beszélgetek, alapvető dolog, hogy a másik ember szemébe nézek. nem is tudnék másképp beszélgetni. látnom kell a reakcióját, miközben beszélek hozzá.

viszont előfordult olyan, hogy annyira dühös voltam valakire, hogy rá sem bírtam nézni. nem akartam, hogy lássa rajtam (nem tudom elrejteni az érzéseimet). megkérdezte volna, mi bajom. én pedig nem tudtam volna magam türtőztetni. nem akartam balhét, inkább nem néztem rá. tehát azzal, hogy nem nézünk valaki szemébe, néha azt is jelenti, hogy el akarunk titkolni valamit.

aki szégyenlősebb, az pedig azért kerüli mások tekintetét, mert zavarba jön. ez önbizalomhiányra vall. vagy esetleg szerelmes az illetőbe. :)

aki hazudik, az is kerüli a szemkontaktust. ez az amatőrökre vall. az ügyes hazudozók egyenesen a szemedbe néznek.

munka közben elfogadható, hogy nem nézünk a másik szemébe, mert a munka végzése az első.

Itt már betegségről beszélhetünk. Ne mond, hogy ez egy normális dolog.

Valaki mondta, hogy nem nézhetünk x óráig valaki szemébe. Persze, hogy nem, de ha a főnököddel beszélsz, vagy szüleiddel biztos nem kerülöd szándékosan a tekintetüket. Munkatársainkkal tudunk úgy is beszélgetni, hogy csupán néha pillantunk a másikra (de néha így is rápillantunk), mert a munkánkkal vagyunk elfoglalva.

Tudom és értem hogy nem erről az állapotról indult a fórum és az alapkérdés is teljesen más volt - Miért olyan fontos a szemkontaktust és a testbeszéd - de eleve mindenki kicsit elkanyarodott és minősítette azt az embert aki sem a szemkontaktusra nem képes. (legalábbis sokan az én olvasatom szerint)

Sajnálom én is hogy a fórumindító nem tudta megbeszélni az édesanyjával a dolgot.

Ahogy már írtam én zavaromban nem tudok szemkontaktust tartani és szinte kényszerítenem kell magam arra hogy tartsam ha valaki annyira nem néz hanem bámul. Tudom magamról, hogy önértékelési problémáim vannak amin dolgozom és dolgozni kell.

Én már csak azért is direkt úgy visszabámulnék, lehet ezt akarja elérni az illető. Ha iskolai közegről van szó nem lehet – triviális gondolat de hátha – hogy azt gondolja, hogy mivel nem figyelsz rá, a mondandója sem érdekes és ergo ezzel a nézéssel akar „megszólítani”?

van egy évfolyamtársam. srác az illető. ő is nagyon ritkán néz az emberek szemébe. többnyire a földet bámulja. ha mégis megteszi, csak épp rápillant arra, akivel beszél és nyugtalanul elfordítja a tekintetét, mintha attól félne, hogy megütik, idegesen pislog stb.

szerintem baromság, hogy csak az nem néz a másik szemébe, aki sunyi, hazug. közben egyéb dolgokat is figyelembe kell venni, a testtartását, mindent. rengeteg oka lehet annak, hogy nem néz valaki a szemedbe.

Tudod én egy autista kisfiú anyukája vagyok. Ez a szó a mi mindennapjainkat meghatározza. Ez nekem már valahogy természetes vagy mi :) Ahogy neurotipikusnak hívom az átlag fejlődésű gyerekeket :D (ilyenkor azért aki nem halotta még a számból furcsán tudn nézni)

Nudli sem veszi fel mindig a szemkontaktust. Hihetetlen memóriája, mivel kicsi az IQ-ját még nem tudják mérni de gyaníthatóan elég magas :) Szóval ez meg a mi történetünk.

Én negatívan? Csak felsoroltam azokat a jelzőket amiket itt használtak az előttem szólok. Vagy az autista szóra gondoltál, mint negatív címke?

Vannak olyan szituációk amikor én sem tudom tartani a szemkontaktust, mert annyira zavarba ejtő és mér vesémbe látó a velem szemben álló illető.

te is negatívan címkézed...

elmondjak valamit?én is voltam hasonló cipőben....engem depresszióval kezelnek,hálistennek eredményesen.Anno nagyon sokáig,huszoévekig voltam kezeletlenül,nem látott pszichiáter sem pszichológus,szenvedtem mint a kutya,persze nem elsősorban ettől de ez is megvolt nálam.

mióta kezelnek,mint amit elfújtak a többi"idegesítő",kínzó tünettel 1üttt....nálam a szorongás váltotta ki ezt a tünetet is,féltem mindenkitől,a szorongás olyan erős volt hogy még a másokkal való kapcsolattartásomat is megmérgezte,én még beszélgetni is képtelen voltam,mert rámjött minden nyavaja később roszulléttel,már az is elég volt a végén,ha utcára léptem.Szorongás,pszichés probléma amit nem akartam sem tudomásul vennni,sem kezeltetni,hanwem elnyomni....és nem vagyok elmebeteg,nem tartanak sunyinak,nem vagyok autista sem legjobb tudomásom szerint,fogyatékos se nem sorolom tovább,na ennyi az én történetem.....

a szorongás,a félelem sok mindent tud produkálni amiről nem is álmodnánk,a kiirónak viszont szerencséje van abból a szempontból h még rendkívül fiatal,tehát neki könnyebb lesz "változni"ha kér és kap segítséget,mit már felnőttkorban......

Van egy állapot az autizmus amikor se nem gyáva, se nem sunyi, se nem őszintétlen az illető - hirtelen nem jut eszembe a többi jelző - de egyszerűen nem képes az illető szemkontaktust felvenni.

Miért kell egy adott viselkedést rögtön negatívan cimkézni?

marha jó amugy hogy mindenki akinek valami gondja van,bármi,annak a fejével van gond,sőt ,dili :D

amugy sztem veled semmi gond nincsen,sunyi se vagy,sőt én még azt sem tartom,hogy aki nem néz folyamatosan a másik szemébe,az nem őszinte.Annyiszor van,hogy órákat beszélgetek valakivel,na jól kinéznék én,ha órákon keresztül csak a szeme tükrében gyönyörködnék,másra nem is figyelnék.d

ezt is hülyeségnek tartom,hogy aki nem néz a szembe soha az nem őszinte,mert az,HÜLYESÉG!Vki írta az önbizalomhiányt,na arra vissza lehet vezetni,ha 1általán nem képes belenézni a másik szemébe,vagy a szégyenlősségre,ezekre nagyon!

lehet hogy egy szakemberrel való elbeszélgetés erről tényleg nem lenne rossz és nem azért mert dilis vagy,hanem mert ez roppant kellemetlen lehet a mindennapi életben,mivel azt írod,1általán nem vagy képes belenézni más szemébe.Mert egy beszélgetésnél ,mint ahogy már írtam,nem kell mindig a másik szemébe merően belebámulni,de iolykor ezzel"jelzed"hogy figyelsz rá,szóval ezen csk kell változtatni-nem tom más fórumon,fórumokon mit írtál,meg nem is érdekel,engem az itt leírtak érdekelnek.

ha más már nem segít,menj el egy pszichológushoz aki segít feloldani téged,mert görcsös lehetsz és már maga a tudat görcsössé tesz,h nem megy a dolog.

sok sikert

Nem hiszem, hogy ennyit kellene ezzel foglalkoznod!

Ezt már máshol is leírtuk. Olyan dlgot látsz ebben, ami nincs.

Nem hiszem el, hogy a tanárnő merőn bámulna téged. Van még rajtad kívül az osztályba legalább 20 ember.

Menj el pszichológushoz, mert valami gond van a fejedben.