Miért nem tudom megállni hogy ne egyek"zabáljak"? (beszélgetés)

Nekem szerencsére nincs falási kényszerem (nekem csak a nasit kéne visszafogni), de egyik barátnőmnek volt. Őt egy kolléganőmmel együtt "szoktattuk le" - asszem ez jó szó, mert a kaja neki olyan volt, mint a drogosnak a heroin.

Nézni sem tudtam ahogy evett, egy műszak alatt letolta azt a mennyiséget, amit én egy héten. Kezdetben folyton rászóltam h rágja meg rendesen, mert beteg lesz, de hát neki arra nincs türelme...

barátnőmmel akcióba léptünk, mert nem tudtuk nézni, ahogyan hízik, nehezen mozog, mindig fáj valamije, és láthatóan boldogtalan.

Először elhívtuk egy parkba dumálni és beleegyezését kértük h segítsünk rajta. Utána megkérdeztük mi a kedvenc kajája. Azt mondta a Milka csoki.

Tudom, hogy orvosilag helytelen és roppant egészségtelen, de neki bevált! Csak Milka csokit engedtünk neki enni, semmi mást. Két hétig bírta. (pont addig, mint én anno a csokigyárban :P)

Igazából négy napig tömte magába a csokoládét, aztán már nem kívánta annyira és csömöre lett tőle. Egy hét után, már fintorgott, ha csokit mutattunk neki. Csak azt az egy fajtát, milka tejcsokit ehetett. Sokat sírt, hogy nem lehetünk ilyen kegyetlenek, megszegte volna a dolgot, de a nyomában voltunk, még otthon is. A második héten már csak csipegetett, hiszen már émelygett tőle, és szépen lefogyott 5 kilót. (persze ez nem annyira maradandó dolog hiszen ha azt nézzük koplalt, de nem ez a lényeg)

Fogyott, ennek örült, a gyomra összeszűkült és a szervezete nagyon kívánt valami egészségesebbet. A húsleves volt az első, amit kért két hét után, de csak a felét ette meg. Meg akarta tartani azt az 5 kiló mínuszt meg hát szűkebb volt a gyomra is.

Azt mondta, hogy mialatt nem evett sokat, úgy érezte a tudata kitisztult, megnőtt a mozgásigénye, mindig tenni-vennie kellett valamit. A belei is tisztultak, üresebbnek, könnyebbnek érezte magát.

A húslevest pedig nagyon értékelte, lassan ízlelgette nem falta. :))

Örült nagyon a fogyásnak is. Duci tornára iratkozott be, naponta járt edzeni, később már gyalog és nem busszal. betartja hogy reggel akármit eszik, amit megkíván, délben csak egy átlagos ebédet, vacsira pedig keveset, hogy éppen csak ne legyen üres a gyomra.

Az aerobic a lételeme, olyan neki, mint a drog. A mozgás is ugyanúgy boldogsághormont termel, mint a kaja, csak kicsit nehezebb beindítani a dolgot.

Minden fejben dől el. Lehet, van akinél tényleg hajlam, betegség a zablás... (????)

De ha valakinek csak hiánypótlás, akkor én azt mondom, ha ő nem akar változtatni, akkor Isten se fog tudni segíteni rajta.

A körömrágást is ki lehet cserélni egy másik pótcselekvésre. A kajálásnál sincs másképp. barátnőm a tornázást választotta.

Cinkám nem vagy egyedül...veled vagyok:-)

sajnos:-(((

még mindig ugyanaz a helyzet,,,,nincs akarateröm

Ennyi

Aki este "zabálni" akar, csak tegye, mert éhes, kell neki valami.

Igyon előtte egy vizet, majd egyen gyümölcsöt, vagy zöldséget.:))

Teljes mértékben így van.Hiánya van a szervezetnek.

Nos,én világ életemben nagy zabálós voltam.

Pár hete csináltak egy teljes vérképet,mivel hasi műtétem volt.Minden értékem,tartományon belül volt.Honnan lehet kideríteni,mi kell a szervezetemnek?Talán,egy kiadós mozgásra van szüksége az ellustult izomzatnak...???Ki tudja..

Hja kérem hozzáteszem, most találták meg milyen elemek hiányoznak belőlem (vérvétel, orvos...), s egy intolerenciára is fény derült. A célzott diéta mellett látványosan fogyok, miközben normális mennyiségeket eszek.:))

Az utóbbi orvos belgyógyász / gastroenteorológus.:))

Miért nem tudom megállni hogy ne egyek"zabáljak"?

Mert valami nagyon fel van borulva a szervezetedben. Vagy vashiányos vagy, vagy más alkotórészek hiányoznak belőled. Sportos Norbink úgy fogalmaz, hogy éheznek a SEJTEK ilyenkor.

Hát igen...sajnos ezzel sokan vannak igy...

8o kg vagy...látod én annyi szeretnék lenni:-)))álomsulyom lenne..huu de örülnék.

Nehéz megállni annak aki szeret enni,aki csak azért eszik mert muszály enni...azoknak jó.

Én sajna nem tartozom közéjük.(pedig szeretnék)

Nem vagy egyedül.Igaz,nekem régebben mindig sikerült lefogynom a normál súlyomra,ami 50-56 között van.

Mostanában egyszerűen nem bírom ki,hogy ne faljak.Igaz depis vagyok kissé,meg négyszer műtöttek az elmult 3 hónapban,és nem nagyon mozoghatok még.

Viszont annyira szeretnék,legalább húsvét után nekiállni egy drasztikus fogyinak,mert nagyon jönnek fel a kilók.Most 80-nál tartok már.

Folyton sütök-főzök,és már mozogni is alig bírok.Fáj a hátam,fájnak az izületeim,és a légzésem is rosszabb.Nagyon rosszul érzem magam a bőrömben,úúútálom magamat.A férjem már tanknak hív.El vagyok keseredve.:(((

Szerintem a zabálásra való hajlam öröklődhet,de kiválthatja enzimhiány is.

Boldogsághormon hiánya.

Falás közben,örömérzete van az embernek.

Saját bőrömön tapasztaltam.Mindig nagyon vékony voltam 50 alatt.Aztán jöttek a gyerekek,családi tragédia,és állandóan ettem.Egész nap reggeltől estig.Mígnem úgy néztem ki,mint egy tank.

Elhatároztam,nem mehet tovább,fájtak a csontjaim,derekam,fulladtam,hamar kifáradtam.

Most kb 500 kalóriát eszem naponta.Szépen fogyok.

Nagy akaraterő,és némi segítség járul hozzá.

Egyébként,ha sportolnál valamit,pl fél óra kerékpározás,és egész napos mozgás után,meglátod,nem is vagy annyira éhes.