Miért engedik a szülők, hogy a gyerek felálljon a buszon az ülésre? (beszélgetés)

A másik kedvencem, amikor bemegyek a gyerekkel egy boltba, az eladó direkt kirak egy adott játékból egy nagyobbat/drágábbat, gondolván azt, hogy a gyerek úgyis kihisztizi majd a drágábbat.

Ez a korrekt kereskedő.

Milyen igazad van.

Én is így szoktam a gyerekkel a pékségben vásárolni:)

Igaz, ha a 2,5 éves fiam nem azt kapja meg enni, amit megkíván, akkor tényleg az első harapás után eldobja a pékárut. Ha nehezen is, de kiválasztja, hogy mit vegyünk, azt legalább meg is eszi.

De legközelebb veszek 500 különböző péksütit, hogy ne tartsam fel a mögöttem állókat.

(Bár általában magam elé engedek másokat pont ezért.)

Ja, és csak annyit a bevásárlásról, hogy a terhes nőkkel a pénztárnál versenyt futó embereknek díjat is osztogatnék. Mert aki terhes, az úgyis ráér...Hát megsúgom, nem mindig, mert munka után ugyanúgy megy vásárolni, mint más, postára csekket feladni, mint más...Orvoshoz...Ja, és hogy ledolgozhassa a vizsgálatok mellett a 8 óráját, gyakran túlórázik is...És megnyugtatok mindenkit, engem pl. ezen időszakban a kutya nem engedett előre sehol. Sőt, pl. a cukorterheléses vizsgálatnál beszóltak, hogy miért mehetek előre. (Ja, aki nem tudná, a lényege az, hogy a cukros folyadék elfogyasztása után x idővel hogyan változik a vércukorszint.)

A gyereknevelés területén a szülők tíz jellemző hibát követnek el :

1. Ne legyen bűntudatunk gyerekeinkkel szemben! Ne érezzük magunkat bűnösnek amiatt, hogy munkába járunk, és nem töltünk 24 órát a közvetlen közelükben. A tapasztalatok szerint az óvodába, iskolába járó gyerekek jobban beilleszkednek a társadalomba, mint az otthon dédelgetett kicsik.

2. Ne azzal mutassuk ki az érzelmeinket, hogy mindenféle fölösleges dolgot vásárolunk a gyerekeknek! A kis jutalmakhoz fűződjenek konkrét teljesítmények.

3. Ne akarjunk százszázalékos szülők lenni! Senki nem tud mindent tökéletesen végrehajtani. Ne hajszoljuk tehát túl magunkat. Inkább várjuk el, hogy a gyerekek is megfelelően teljesítsék a maguk napi feladatát.

4. Ne engedjük, hogy a gyerekek naponta 6-8 órát tévézzenek, és igyekezzünk ellenőrizni a nézett filmek tartalmát.

5. Vacsora közben ne nézzünk tévét! Az esti étkezés legyen kellemes, családi esemény, amikor mindenki elmeséli a napi élményeit.

6. Ne veszekedjünk a gyerekek előtt! Igyekezzünk a vitákat egymás között elintézni. Ne használhassa ki a gyerek, hogy a szülők nem egyformán ítélnek meg bizonyos dolgokat.

7. Ne a gyereken vezessük le a feszültséget! Próbáljunk meg többet pihenni, relaxálni vagy sétálni. Menjünk el néha a gyerekek nélkül színházba vagy moziba.

8. Legyünk egységesek a gyereknevelés kérdéseiben! A fontos dolgokat lehetőleg már a gyerekek születése előtt tisztázzuk.

9. Ragaszkodjunk az elképzeléseinkhez és elveinkhez! Ne hágjuk át a saját magunk által felállított szabályokat.

10. Szeressük egyformán a gyerekeket! Ne hasonlítgassuk őket össze egymással. Ne kényeztessük el az egyiket a másik rovására.

Kit érdekel, hogy mit gondolnak mások, pláne idegenek... én a legnagyobb méltósággal tudtam kihúzni a gyereket üzletből és postáról is, de megtenném akárhol is ha úgy adódna, bár azóta nem fordult elő.

A gyerek ne gondolja már, hogy azért mert nyivánosan visít bármit megkap vagy megtehet.

Érdekes dolog ez, mert engem is rettenetesen irritál, ha a szülő meg sem próbálja a helyes viselkedés felé terelgetni a gyerekét. A múltkor pl. a kb. fél órás bevásárlás alatt egy kislány végig üvoltötte a -gondolom- aznap az iskolában tanult angol verset. 10 perc után megfájdult a fejem, és hiába voltam a bolt másik sarkában, semmivel nem volt kevésbé irritáló. Anyuka és apuka közben szó nélkül vásárolgattak. Egyébként a gyerek még csak nem is hisztizett, egyszerűen jókedve volt.

Igencsak dühös voltam, mert a fárasztó nap végén az utolsó energiamorzsámat is elszívta, de aztán arra jutottam, hogy ők is emberek, nekem is annyi minden sz.r jár állandóan a fejemben, amikor nem figyelek rá, hogy mindent tökéletesen csináljak, vagy egyszerűen tele a hócipőm, és nem érdekel, ha másnak valami nem tetszik a viselkedésemben. Szóval az igazság valahol középen van, egymásnak esni pedig ezért nem érdemes.

akinek írtam, hogy mert te mindent bezacskózol, az nem neked szólt.olvass lejjebb.

az, hogy a 2 témát egy következő hoszzászólásban már egybe vettem, azért akkor ELNÉZÉST kérek. de akit valóban érdekel a téma, az visszaolvas 2x-3x is, és tudja/látja, hogy ki mit írt. részemről nincs harag, csak nem értünk egyet ;)

na jó, kezdjük máshonnan. (utólagos engedelmeddel)

(...)Én azt furcsálom, hogy egyáltalán észreveszitek. Hiszen annyi minden gond egy kisgyermek körül, hát tényleg ez a legfontosabb? (...)

Persze, hogy észrevesszük, mert nekünk ezek nem természetes dolgok.A más gondok meg miért tartoznának ránk?senki nem fog odamenni, hogy nicsak áll a kissrác az ülésen, talán nincs rendben otthon minden?igaz milyen fura lenne?a más gond nem tartozik senkire, de amit sok ember használ, azt használja már mindenki rendeltetésszerűen. ha már kijönnek az utcára, úgy kell viselkedni, ahogy azzal senkit ne zavarjon, sem nyugalmában, sem közlekedésében, sem sehogyan.

Akkor most válaszolj, kérlek, én a hozzászólásaimban erről írtam? Én arról tartottam itt kiselőadást, hogy a nyúl vigye a puskát?

Visszaolvastad egyáltalán?