Miért bánt, és mit tehetnék? (beszélgetés)

Már én is ott tartok, hogy a következő alkalommal pizzát fogok rendelni hozzá. És ha nekiáll hisztizni, akkor majd rendbe teszem, miért is. :) Ezt már a páromnak is mondtam, ezért ő - megelőzendő a vitát - inkább elmondja az anyjának, mit főzzön. Bár így is elég sokszor nem az van, amit a párom kért, de legalább megpróbáltuk.

A gyereknek mindig viszek külön kaját, mert szerintem anyós alapból nem főz jól.

Idei karácsonyi sztori: csinált kocsonyát korábban, de megtartotta a csontot, ami abban főtt, abból lett a "húsleves".

Meg vett vödrösnarancsot, és csinált magának narancslevet. A "maradék" narancsot, mármint ami a facsarás után marad a narancsból, azt beledobta valami tésztába, és süteményt csinált belőle. Olyan is volt...

De nem tudja überelni egy korábbi gombalevesét: abból a tejből csinálta, amiben egy egész éjszakán keresztül áztatta a pulykamellett, amiből rántott húst csinált. Na akkor örültem legjobban, hogy utálom a gombát, mert meg se kellett kóstolnom!:))

Pedig egyáltalán nem kellene sprólnia, én is örülnék, ha úgy állnék anyagilag, mint ő...

Van olyan barátnőm akinek egy szem fia van 36- évesen nősült meg.

Megértük vigasztalni, hogy nem őt hagyta el csak az életét éli.

Azóta unoka van de a béke az tőrékeny.

A lényeg az, hogy aggodik a gyerekért, hogy boldog e meg van e mindene. NAGYON SZERETI.

A menyecske meg azt mondja had kinlodjon.

Én neki is azt mondtam te is leszel anyós és akkor fogog meg érteni, hogy ő mit érez.

Én biztos "Jó" anyós vagyok, mert nem pofázok, nem megyek a gyerekeimhezz, nem szolok bele a dolgaikba. Nálam nem kell sem takarítani , sem mosogatni, sőt semmit sem kell csinálni.

Ha itt vannak családostól csendbe vagyok, és csak nézem a gyerekeimet unokáimat.

Eltudtam engedni a kezüket, de a szívem az mindig fáj mert a gyerekeim, felneveltem őket. MÁSNAK aki persze szereti őket.

Egyedül élek de soha nem panaszkodom tudjátok miért?? hogy a gyerekeimnek ne fájon és ne kényszerüljön arra, hogy a párjaik dunyogását keljen hallgatniok, hogy az anyád így meg az anyád úgy. Higyétek el az anyosoknak épen annyit kell le nyelniük mint a menyecskéknek. Van aki szó nélkül teszi de van aki szól.

Vőm is van menyem is van!!!! 5 unokán is van.

Csendben agodom, mindegyikért.

Na, ez a gombás dolog már több a soknál:(

Ehhez képest barátnőm lánya még nem szólhat semmit. Ő, ha a vőlegénye anyjáékhoz megy (márpedig elvárják tőlük, hogy családi eseményeken menjenek), akkor semmi diabos üdítő nincs, csajszi pedig cukros. Meg ásványvíz sincs, szóval ihat csapvizet.

De a gombás dolog még ezt is übereli.

Alapvetően igazad van: minden szülőből jó esetben anyós-após lesz egyszer... Így már most tanulhatunk a mieink hibájából...

Az én férjem azt szokta mondani, hogy nem AZÉRT, lett ilyen, amilyen, mert anyós olyan jó anya volt, hanem ANNAK ELLENÉRE lett ilyen, amilyen volt...:)

Mindenkiből anyós meg após lesz egy szer.

Azt tartsa szem előtt mindenki akinek gyerekei vannak.

Addig nem tudja meg senki amig oda nem ér, hogy ő milyen anyós vagy após lesz.

Egy biztos!!!

Felnevelték a párunkat, olyanak amilyennek mi meg szerettük. Olyan rosz munkát nem végeztek ha mi szeretjük.

Ezért ne bántsuk őket, mert a gyereküknek jót akarnak. Ez persze nem mindig sikerül, de nézzük el nekik.

én most úgy csinálom hogy ha megyek hozzájuk viszek le páromnak kaját. de ahogy látom tényleg nem vagyok egyedül ezzel.. ó hála égnek.. néha nagyon magányosnak érzem magamat. :D

ma nem tudom mit főzött, de én is viszek kaját, rakott tésztát. párom előbb megeszi az enyémet mint az övét, ha én nem viszek kaját akkor inkább nem eszik ha az anyja is otthon van.. :D

Hehe!:))

Nálunk is volt ilyen. Amikor még együtt laktak, és én is sűrűn jártam, akkor ha tudta, hogy megyek, TUTI gomba volt. Húsba töltve, rántva, pörköltnek, gombaleves... Mert én nem eszem meg a gombát. Mert utálom és rosszul vagyok tőle.

Anyós szerint ez csak hiszti a részemről. Hát, egyszer meg kellett volna ennem és telehányni a lakását, akkor talán felfogja.

Sportot űzött belőle, hogy minden családi alkalmon, ahol ő volt a házigazda, gomba legyen a főfogás. Persze csinált mást is, de az egész család előtt elő lett adva, hogy miattam van, mert én nem vagyok hajlandó még megkóstolni se a gombát, pedig ahogy ő csinálja az ám az istenek eledele. Meg a párom kedvence.

Na a párom erre pillázott, hogy sose volt a gomba a kedvence...

Ahogy a mazsola se. De amióta már megy a b*szogatás, azóta minden süti tele van rakva mazsolával, amit szintén utálok (kb. ez a két dolog van a világon, amit egyáltalán nem eszek meg). Emiatt megkaptam, hogy finnyás, válogatós kis sz*r vagyok. Persze még sok kaját nem szeretek, de megeszek, pláne vendégségben. De nála sokkal több mindent nem akarok megenni, mert szerintem borzalmasan főz...

Egyszer csinálta mazsola nélkül, az első karácsonyon - azóta se. És minden évben azzal jön, hogy ő nem tudta...

A karácsonyi beiglije a kukában szokta végezni, mert szó szerint a kutyának se kell!:)) Meg általában, amit tőle hozunk, ott landol...

Köszi!:))

Párom nagyon lelkis, nem akartam b*szogatni ezzel sose.

De amikor az ment, hogy TUDTAM, velem ért egyet, úgy látja a dolgokat, ahogy én, mégis mindig az anyja győzött egy-egy családi alkalom vagy bármi kapcsán, akkor megmondtam neki, hogy azzal egyáltalán nem vagyunk előrébb, ha velem egyetért, de az anyjával ezt nem tudatja.

Volt néhány igen komoly vitánk, mire felvállalta. Tudom, hogy a mai napig nehéz neki ellentmondani, mert az anyja profin tud manipulálni és lelkiterrorizálni. És a párom észre se vette ezt, amíg nem világítottam rá.

Volt pl. olyan 2 éve, hogy kerek-perec megmondtam, hogy dec. 24-én anyuka NEM jöhet hozzánk. A párom is egyetértett. Aztán anyuka felhívta aznak ebéd előtt, sírva, hogy milyen egyedül van, aztán összecuccolt, és átment a testvéréékhez (akik már novemberben meghívták), és 25-én estig ott volt. A páromnak meg lelkiismeretfurdalása volt a fa alatt, amiért a fiával és a feleségével töltötte az ünnepet.

Anyuka meg közben jót szórakozott tesójánál.

A cél persze az volt, hogy utána mindig nálunk lehessen 24-én. Csak épp elszámolta magát: már a párom mondta neki (én meg se szólaltam), hogy ha olyan jól megoldotta akkor, oldja meg máskor is...:)

Értem, és köszi, hogy megírtad.

Akkor azért Te jó időt futottál, szerintem.

Úgy értve, két év utál elköteleződött melletted a férjed, ez jó.

7. év végén kiállt melletted, ez is oké végülis, már úgy, hogy házasok voltatok előtte is.

Na, rokon leányzó meg csak várt, várt 12 évig, na az a durva.

Amúgy gratulálok, hogy anyóst helyre raktad.

kb 2 év után utáltam meg anyósomat, de szerencsére viszonylag ritkán láttam

+2 év múlva költözött hozzám a párom, aztán esküvő - addigra már én nyiltan ő burkoltan utált

a 7. évben született meg a fiam, utána elküldtem a sunyiba

Most tartunk 10 és fél évnél, de nem nagyon beszélünk, csak ha muszáj.

A párom eleinte nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, mi van. Aztán azt a taktikát választotta, hogy nem szól semmit, nem foglal állást. Engem ez rohadtul dühített. És utólag sem tartom jó taktikának. Nekem mindig azt mondta, velem ért egyet, nekem adott igazat, de ennél tovább nem ment.

Amikor én elküldtem anyukát a francba, mondtam neki, hogy bújjon ki a szőnyeg alól, és foglaljon állást így vagy úgy, de sose lesz vége, ha eltűri, amit az anyja csinál. Megértette, nagy nehezen felvállata a 7. évünk végén.

Te mennyi időt vártál amúgy?

Mert én az unokahúgom 12 évét azért sokallom.

Igazad van persze, a fórumindító még az elején tart...

Én 19 voltam, amikor találkoztam, a párom 23. Anyuka magától értetődőnek gondolta, hogy beleszól mindenbe, és nevel engem.

Túl fiatal voltam ellenállni neki, és mivel már akkor is 60 felett volt, nem is akartam tiszteletlennek tűnni.

Ha már akkor tudom, amit ma, az első perctől lesz*rom őt...

De így is hamar összeakasztottuk a bajuszt, és még ő van a mai napig megsértődve, alaptalanul. Persze azóta tettem róla, hogy ha már utál, okkal tegye, de az az én lelki defektem...:)

igazad van én is így gondoltam, neharagudj ha nem tudom magam normálisan kifejezni, tényleg fáradt vagyok.

az esélyt mindenképpen megkapja, amikor erről beszéltünk én mondtam neki hogy nem kell elhagynia az anyját, csak ne hagyja hogy mindenbe beleszóljon, próbáljon tőle kicsit elhatárolódni. énfelőlem akkor megy hozzá amikor akar, csak azt szeretném, ha a mi életünk tényleg a mi életünk lehetne, és nem olyan élet amit az anyja irányít úgy ahogy ő látja jónak.. szerintem ez nem nagy kérés.

Szerintem nagyon veszélyes dolog ultimátumot adnod, de a te életed.

Nem vagytok olyan régen együtt. Mi a párommal gyakorlatilag az első perctől tudtuk, hogy örökre szól, a 4. héten már a gyűrűket nézegettük.

De biztos vagyok benne, hogy idő kellett neki, mire el tudott szakadni az anyjától. Nem csak miattam, hanem úgy általában.

Otthagyni, feladni az eddigi életét nem mindenkinek egyszerű, még akkor se, ha tudja, mit akar.

Azt írtad, zárkózott típus. Neki talán még nehezebb.

Költözz el, de ne dobd ki: adj neki időt. Ha csak azért dobnád ki, mert egy kretén az anyja, akkor nem biztos, hogy jól teszed.

Minden kapcsolatban vannak küzdelmek, mindegyikért meg kell dolgozni. Az élet nem egy hollywoodi film. Ti talán épp a küzdelmes részével kezditek, aztán jöhet a rózsaszín közös élet...

eladja a házat. így a helyes.

nem vagyunk együtt túl rég, pár hónapja. muszáj vagyok ultimátumot adni a páromnak, mert így sosem fog dönteni. tisztában vagyok vele, hogy lehet hogy nem engem választ, de akkor legalább már tudom hogy nem ér annyit hogy foglalkozzak vele. apuka él, és a ház fele az övé. a másik fele anyósé. ha párom elköltözik az apja eladja a rá eső részt, és anyukát kifizeti, én így tudom. de hogy most ez hogy van pontosan a fene se tudja mer egyik ezt mondja a másik meg azt, engem nem is érdekel úgy őszintén. csak annyi érdekel, hogy nyugodt normális életem legyen, a párommal vagy nélküle. ezt ő fogja eldönteni. szeretem őt, és tudja is nagyon jól, de nem fogok a végsőkig alázkodni meg kinyalni az anyja valagát, ezt elfelejtheti.

A ház-kérdést én továbbra se értem. Nem tudom elképzelni.

Ha apuka él, és övé a ház, akkor hogy akarja elárverezni (azt bankok szokták...)?? És mi az, hogy nem költözhet el a fia?? Ha elváltak, és apukáé a héz, miért lakik benne anyós??

Nem arról van itt szó, hogy apuka a fiának tartja fenn a házat, és amíg a fiú ott lakik, az anyja is ott lakhat vele? És ha a fiú menni akar, akkor anyának is tipli van?? Így lenne értelme, és annak is, miért támad téged annyira a nő: nem akarja elveszíteni a kényelmes kis házikót, te meg potenciálisan elveszed tőle a fiával együtt ezt is...??????

Költözz el, ha megteheted. De ne állítsd ultimátum elé a pasit!! Általában abból semmi jó nem sül ki, márcsak dacbló se...

Nem derült ki számomra, mennyi ideje vagytok együtt?? És apóssal egyébként jóban vagytok? Anyukát kéne megfenyegetni, hogy költözhet, ha nem bír magával, (ha erre van jogilag lehetőségetek) biztos magához térne...:)