Miért akkor jelentkezik valaki, amikor már lemondtam róla, úgy döntöttem, hogy továbblépek? (beszélgetés)

Hónapokon keresztül napi szinten chatteltünk, beszélgettünk, majd bedobta a durcit és kitörölt mindenhonnan. Az elején haragudtam rá, forrtam magamban, majd lenyugodtam s elfogadtam, hogy ez van, találok én jobbat, mint ő. Majd talált alkalmat, hogy felhívja megint magára a figyelmet, egy kérdéssel, egy jókívánsággal.

Kérdeztem tőle, hogy miért ír nekem, amire az volt a válasz, hogy ismerjük egymást.

Milyen érdekes történet.

Hogyan lépsz tovább?

Ne foglalkoz vele, nem èrdekled igazàn, ha igazàn èrdekelnéd, nem tenne fèlre aztàn venne elő a " kalapból havonta.

Idővel talàlsz majd olyat aki igazán értékel 🙂

Ezt tőle kéne megkérdezni és magadnak is feltenni a kérdést.

Épp akkor vagy a soros nője?

Murphy törvénye.

Egyébként mire jó ez a kínlódás?

Véletlen.

A szemüvegem/kulcsom mindig akkor találom meg, amikor nem keresem.

Régebben találkozgattam egy férfivel, de valahogy mindig vita volt, s mellőztük egymást. Volt rá példa, hogy úgy éreztem, hogy nekem muszáj vele lennem, írtam neki, hogy hogy van, mit csinál, nem igazán volt haladás vagy változás. Majd eldöntöttem, hogy ok, akkor lemondok róla, pár hét elteltével keresett valami hülyeség kifogással. Aztán rájöttem, hogy nem nekem való, megint megszakítottam vele a kapcsolatot, nem kerestem, 1 hónapra rá, mikor már majdnem elfelejtettem, megint jelentkezett...

Miért akkor bukkan fel, amikor már ott tartok, hogy nem hiányzik, el tudnám engedni?