Miért a termékenyek tehetnek arról, ha másnak nem sikerül? (beszélgetés)

belenyomorodott biztos, h senkinek se kell.... pfff.... :D

Ekkora marhaságot! :) Ezt az se gondolja komolyan, aki leírta....

Én viszont nem vitatkoznék semmiben veled. Nem hiszem, hogy 17-20 éves kor között mindenképp át kellene esni a tűzkeresztségen, hiszen ez nem egy olyan dolog, amit azért csinálunk, hogy túl essünk már rajta. Tehát ha valakinek csak 20 felett lesz valaki, akit szeret, az nehogymár összebújjon valakivel, mert vannak akik úgy gondolják, hogy rég meg kellett volna tennie. Én csak olyannal fekszek össze, akit szeretek, és nem csak teadélutánokra jártam, hanem jártam sokat bulizni is, de nem gondoltam volna azt, hogy az összes sráccal le kell feküdnöm, mert már 17 éves lettem. Volt jó pár barátom, akikkel szerettem együtt lenni, szerettem velük lógni, bulizni, moziba járni, de lefeküdni velük, azt nem.

Én nem tudtam, hogy mikor akarok gyereket, csak azt, hogy akarok és olyantól, aki nekem minden területen megfelel. Ja, semmi bajt nem okozott a lelkemnek, hogy nem feküdtem le fél Budapesttel:)

Nem okoz meddőséget a fogamzásgátló? Hát nem pont ez a lényege? Művi meddőség előidézése, jó esetben átmenetileg, de nem tudhatjuk előre, hogy a mi szervezetünkre hosszútávon, hogy fog hatni. Én nem kockáztattam.

Találok egy férfit akit szeretek? Miért? Keresni kell? Én nem kerestem. Egyszer csak ott volt.

Persze tudom most azt akarod kihozni, hogy bizony ráakaszkodtam egy pasira, mert azt gondoltam, hogy itt az ideje a férjhez menésnek, de ez nem így volt, de lényegtelen is. Nem fogok neked magyarázkodni.

Azt gondolsz, amit akarsz.

Szerencsés vagyok:))))))

Van férjem, akit szeretek, aki szeret és még közös gyerekünk is van és már lassan 25 éve együtt vagyunk és ez így is fog maradni az életünk végéig:)))))

És még próbálkoznunk sem kellett összehozni a gyereket, csak egyszerűen összebújtunk naponta többször is, mert szerettük egymást, aminek meg lett a gyümölcs:)

Én már a kérdést is provokatívnak tartom. Mi az hogy a termékeny tehet arról ha a másiknak nem sikerül?

Amúgy persze hogy egy nőnek nagyon fájhat az, hogyha nem lehet gyereke. És meg is keseredhet. Szóval talán meg lehet érteni, hogy kicsit dühös a világra. Igen, sokszor oda születik 5-6-7. gyerek ahol egy tányér leves, nem több sem jut.

Máshol ahol minden van, oda már csak gyerek kellene, és az nemjön össze. Az élet igazságtalan.

De ígérte bárki is nekünk, hogy igazságos lesz?

Azért egy-két dologgal vitatkoznék.

Lehet, 16 évesen még korai elkezdeni a szexet, de valahol 17 és 20 éves kor körül már itt az ideje. Én ismertem több olyan embert is, aki 22-25 éves kora között esett át a "tűzkeresztségen", többnyire azért, mert ők voltak a jókislányok, jókisfiúk, akik szorgalmasan tanultak, max teadélutánokra jártak, bulizás, randizás helyett is. Hát nem tett jót a lelküknek...

És tudod, sokan nem szeretnénk, én sem szerettem volna tizenévesen vagy húszas éveim elején gyereket. Ha jött volna, nem vetetem el, de ennek ellenére ebben a korban, ha valaki nem akar még babát, fontosnak tartom a biztonságos védekezést. Márpedig az a fogamzásgátló. Ami egyébként nagy százalékban nem okoz meddőséget, ahol mégis, ott szerintem más baj is van, és lehet fogamzásgátló nélkül is kijött volna.

A másik: szerencsés vagy-e, hogy van férjed. Tudod, férjhez menni kétféleképpen lehet. Az egyik, hogy találsz egy férfit, akit szeretsz és a társadnak érzel, és ő is hasonlóan érez. Ehhez bizony szerencse kell. A másik, hogy férjhez mész, mert itt az ideje, szinte mindegy, kihez. Na igen, ez csak akarat, nem szerencse kérdése. De ezt pl. én nem tenném, számomra ennél még a szingli lét is jobb lenne...

ez a vizsgás dolog nekem is ismerős! :)

Határozottan elhangzott egy olyan kérdés is az egyik nagy szigorlat után, h "mi van?! Xarban fürdöttél??!!!"....

Meg államvizsga után, mert nekem ziccer nélkül ment a dolog 5-re, olyanok viszont megbuktak, akiknél nagyon nem számítottak rá, a pofa vágások, amikor wc-re mentem, beletúrtak a kidolgozott tételembe, stb.....

Az irigység nagy úr ilyenkor...

Sajnos több ilyet is láttam-ahogy azt is, hogy sok önismeret,alulfejlett személyiségű nő az anyaságtól várja azt, hogy szerepe legyen az életben-mondjuk e már más téma.

Én tartom, hogy bármelyik táborba is tartozzon az ember, érdemes tekintettel lenni a másikra.

Egy ismerősöm előtt pl., akiről nyílt titok, hogy évek óta képtelen teherbe esni, nem nyálazok órákig azon, hogy milyen cukin sikerült a 4D-s ultrahang, vagy épp mekkorát rúgott a baba.

Természetesen ha kérdez, érdeklődik, akkor válaszolok, de ezek a terhességi hírek, események egy olyan nőnek, aki már régóta várja a babáját felérnek egy arcul csapással-és nem azért, mert irigyli tőled, hanem azért mert mindig a saját kudarcára emlékeztetik.

A másik oldalról meg természetesen a testi dolgok rendezése után a lelki egyensúlyt is meg kell találni abban, hogy egyenlőre még nem sikerült-nagyon szomorú, és elborzasztó szint az, amit azt hiszem kszb írt a gyerekeseket gyűlölő kolléganőjéről.

Ha egy nő nagyon vágyik gyerekre egy idő után megtalálja az útját, hogy legyen neki, és még nem is kell az évekig tartó örökbefogadási procedúrára gondolni, elég ha nevelőszülőnek jelentkezik pl.

Egyébként én még sosem találkoztam élőben olyan nővel, akinek nem lehet gyereke és utálkozna a gyerekesek irányába, így hajlamos vagyok erre is azt mondani, hogy legenda, ahogy a kérkedés is a gyerekesek részéről:)

Egy régi szomszédunknak 2 gyereke meghalt rögtön a születésük után, de lehet három is. Ő nagyon ki volt borulva, de olyan szinten, hogy gyerekeket látni sem bírt, így a házából sem jött ki sokszor, főleg ha hallotta a hangunkat. Aztán egyszer csak megszületett a kislánya makk egészségesen, majd 1-2 év múlva a második is:)

Nem én sosem szerencsésnek titulálom magam. Én egy teljesen átlagos nő vagyok, aki azt gondolta, hogy amíg nincs gyereke addig nem terheli a szervezetét semmivel. És, hogy ez számított vagy sem nem tudom, de az biztos, hogy jól döntöttem és abban is, hogy 22 évesen a semmire szültem tulajdonképpen, mert ha nem ezt teszem, akkor se nekem, se a férjemnek nem lenne gyereke, hiszen mindkettőnknek lettek problémái. Én ezért sem tartom jónak, ha arra várnak a párok, hogy legyen lakás, legyen kocsi, menjünk el nyaralni gyerek nélkül 10x, stb. Mert nem tudhatják, hogy x idő múlva lehet e még gyerekünk, mert jöhet bármi, ahogy írtam is pl. egy betegség, ami következménye az, hogy nem lehet gyereke.

És szerintem igen is tehetnek a nők sok esetben a saját meddőségükről. Pl. minek kell már 16 évesen fogamzásgátlót szedni? Én 16 évesen még szinte kislánynak számítottam és eszembe sem jutott, hogy lefeküdjek egy pasival és ráadásul a pasiknak sem jutott eszükbe ilyen rólam max. a pedofiloknak.

Én amikor azt mondom, hogy nem azok tehetnek a másik bajáról, akik már szültek, főleg genetikai problémákról beszélek, hiszen ezek a problémák genetikusak és nem azért lesznek, mert a gyerekes anya ráolvasott valakire.

Ja, és nem kérkedek én semmivel, ellenben sokakkal, akik mindig találnak erre indokot.

Hányszor hallgattam pl. 38 éves kolléganőtől, hogy én milyen szerencsés vagyok, mert van férjem. Szerencsés? Szerintem ez nem szerencse kérdése. Ő miért nem ment férjhez húszon évesen? Ha ezt teszi, akkor most nem nyafogna, hogy ő milyen szerencsétlen.

Hányszor halottam szintén kolléganőtől, hogy szerencsés vagyok a vizsgákon neki bezzeg napokat kell tanulni ahhoz, hogy sikerüljön. Ez sem szerencse kérdése, én is tanultam akár napokig egy vizsgára, csak nem nyafogok emiatt nagy közönség előtt. És még sorolhatnám, hogy hányszor mondják, hogy szerencsés vagyok, de én azt gondolom, hogy ez nem a szerencsém kérdése...

amúgy, ha ne adj Isten nme, akkor én simán örökbe fogadnék :) Nekem mindegy, h én szültem, vagy sem, a gyerek, az gyerek :)

(csak a párom a nehéz dió az örökbefogadással kapcs :) Én kamasz korom óta vágyok rá, h saját gyerek mellé örökbe fogadni...)

óóó... nekem nme kell bemutatni! :) Nekem 33 évesen derült ki, h az állandó cikluszavarom mögött lisztérzékenység áll! :) Még IR irányába se néztek soha, amikor ezzel mentem nődokihoz :) De legalább megvan az ok :) Viszont, a fene se tudja, h ennyi év glutén terheltség után nem lettem-e meddő.... ez majd úgyis akkor derül ki, amikor ténylegesen, tettlegesen ott fogok állni....

A doki arra célzott, h még manapság is bevett szokás sokaknál ez a gyógyszert mindenre dolog.... És sajnos valóban!

Igen, de utánad még volt olyan hozzászólás ahol már a meddő nőt magát hibáztatta valaki, mert minek szedett fogamzásgátlót. Csakhogy manapság amikor már a tizenévesek nagy része is úgy érzi hogy feltétlenül szexuális életet kell élnie, nem nagyon van más megoldás. Én csak annyit akartam ezzel mondani, hogy valaki aki szerencsés(nek tűnik) mert 21 évesen férjhez ment, ne ítéljen el már másokat azért mert fogamzásgátlót szednek... pláne hogy ha a kérdés más vonatkozásáról beszélnénk, akkor azt ítélné el aki nem szed és emiatt pl. elveteti a gyerekét...

Amúgy amíg nem voltam biztos benne, hogy nem lehet, ill. amíg nagyon nem lett volna alkalmas, én is szedtem, de nem nagyon bírtam én sem...