Mi volt a legbrutálisabb szakításod? (beszélgetés)

A 2500,- forintos olsz nylon harisnyám elszakítása rögötn az első alkalommal. Brutál volt...

Ma is összeszorul a gyomrom, ha rágondolok :(

Voltak szép napjaim, szerelmeim, de nem jött össze, és amikor már fiatalon nem volt peteérésem, injekciókat kaptam, igy született meg Laura. Az már csak egy fityisz az élettől, pont megbeszélem az apjával, hogy elmúlt a szerelem, szakitsunk, és két hétre rá tudtam meg, hogy terhes vagyok. Nem kértem tőle sem a nevét sem a pénzét, és ezt közöltem is vele. Igy tisztességesebbnek tartottam, nem kötök magamhoz egy embert, akivel szakitottam, bármi okból. Ha ismernél, tudnád nem vagyok keseredett, vidám jókedvű nyitott és emberszerető nőci vagyok.

Gyere a naplómban kiderül, hogy milyen vagyok.

Optimista voltam, és vagyok még most is, de már nem kellenek a fiukák, az idősebb férfiakat mindig kerültem, nemtudnám elképzelni magam egy 55 felettivel, a fiatalok meg már nem engem akarnak. :D))) Hál istennek, tudod menopauza után már nem ez a fontos az életben. De agyilag még nem öregedtem meg semmihez.

Látom régen voltatok a fórumon, de néha bár régen volt ki kivántkozik az emberből, pláne, mert julius 31.-én volt a kidobásom 32. évfordulója.

Nagyon szerelmesek voltunk, én mindig őszinte voltam, túlságosan is a kapcsolataimban. Nos a sráccal meg is beszéltük, hogy őszinték leszünk, mert szerelmünk átsegit a nehézségeken.

Már arról beszélgettünk, hogy összekötjük az életünket, amikor nagy bűnbánóan bevallotta, hogy találkozott előző csjszijával, és a nagy örömükben lefeküdtek. Évici igy Évici ugy, Téged szeretlek.... okszi megbocsátottam. Két hónap mulva bejentette, terhes lett a csajszi, de most nncs pénze abortuszra, adok kölcsön? Akkoriban 5.000.-Ft nagy pénzt volt, adtam. Becsülettel vissza is kaptam.

De nem csak a pénzt. Megszerveztük az esküvönket, augusztus 28-ra - ők 9-en voltak testvérek - ezért a falujukban - én Bp-én laktam - hogy legyen hol elszállásolni a rengetek rokont. Lementünk a szüleimmel egyeztetni, tündéri szülei voltak neki is, lefoglaltuk a polgármesteri hivatalban a helyet, az éttermet, megvarrattam a ruhámat, - álmom egy világos kék, fátyol újjal, és kalappal - mindenkit értesitettünk stb.

Julius 31-én jött a drága ahogy szokott, nem vettem észre semmit, csak mikor ment el, kérte kisérjem le. Ott a házunk előtti padon elmondta, hogy mennyire szeret engem, és csak velem tudja elképzelni az életét, de a csajszi nem vetette el a gyerekét, lassan szűl, és most nem tudja mit csináljon, jön a baba, és örök életére a másikhoz köti. Szerintem mit csináljon? Én bőgtem, nem beszéltem, nem tudtam. Végül ő mondta ki,, hogy akkor elveszi a csajszit, legyen apja a gyereknek stb.

Én felmentem, szoba, ágy, csecsemőpózba lefeküdtem és úgy is maradtam egy hétig. Beteget jelentettem, csak anyucikám tudott a dologról, apu azt hitte görcseim vannak. Egy hét után felkeltem, lezuhanyoztam, felöltöztem, elmentem dolgozni és ha ezt követően egy pasi udvarolni akart, csak kihasználtam, azt sem hittem el amit kérdez. Lehet egy páran nem érdemelték meg, de a férfinem ellen folytattam magányos harcomat. Két évig. Kiéltem a dühömet, és kész.

Nem mentem férjhez, soha nem tudtam megbizni senkiben. 45 évesen nagyon szerelmes lettem, de időben észheztértem és azóta is egyedül élek ill. a lányommal aki 19 éves múlt. Lányanya vagyok és nem bántam meg.

Azt hiszem, ez olyan dolog, amitől mindannyian félünk, hogy egyszer egy szerettünkkel bekövetkezik. Talán ezért mondjuk nekik mindig gondoskodóan, hogy: VIGYÁZZ MAGADRA!

... na igen, de mi van akkor, ha más nem vigyáz?

:(

Nem volt nagy szám. A hapsival randiztunk, aztán megköszönte és azt mondta, hogy nem vagyok az esete. Tudjátok, ilyen kikent-kifent srác volt, kicsit fennhéjázó, kicsit beképzelt, amelyik olyan orrhangon beszélt... mint kiderült, a szőke, műmellű nádszálvékony csajszik a kedvencei... én meg se szőke, se műmellű nem voltam, mondjuk akkor még norm. testalkattal rendelkeztem, nem voltam teltkarcsú :) Lényegileg olyan szempontból rendes volt, mert hazafuvarozott utána, mint egy gentlamanus.

Csak azt nem értem, hogy a társkeresőben miért éppen rám esett a választása, ha végül mégsem feleltem meg az elvárásainak? Furcsa az élet.

Egyszer én "dobtam" valakit, akinek tetszettem és az anyám is nagyon össze akart hozni vele, de nekem viszont nagyon nem jött be. Az volt a furi, hogy undort éreztem a közelségétől. Így meg ugye nehéz megkedvelni valakit...

Azóta hálisten megtaláltuk egymást a Nagykönyvben megírt párommal!:)

És a csajszinak nem tünik fel, hogy mekkora állat pasija? Érdekes emberek vannak. Tényleg megérdemlik egymást! Kiakadok, hogy egy 23 éves ember ilyen hülye, az enyém mondjuk akkor volt 19. Bár lehet hogy még ott tart, tuti nem vitte sokra, remélem azóta ia bűnhődik. Ha én nem vettem kaját képes volt napokig nem enni. Nem vagyok rosszindulatú ember, de nem sajnálnám ha többé nem tudna bántani senkit.

Nagyon sajnálom, azért remélem mihamarabb vége lesz, és boldog leszel!

Azért az enyém se egyszerű, de ennyire nem erős.... :) a lényeg, hogy hatásos legyen, ha szükség van rá, reméljük, nem lesz!

Jelenleg nincs barátom, de azóta kettő is volt és mindkettő beszélt vele. De semmi.... egyszerűen nem képes békénhagyni. De közben meg neki van barátnője, hozzá teszem a srác 23 a lány 15, de a lány ahogy öltözködik (picsaszoknya + combfix + melltartó, ez a megszokott buliszerkója).... mindkettő jóval többnek néz ki, mint amennyi. Múltkor úgy állt elém és mondta hogy én az övé vagyok, hogy közben fogta a lány kezét. Összeillenek XD