Mennyi idő kell hogy egy szakításon túl tegyük magunkat? Hogy lehet könnyíteni rajta? (beszélgetés)
Attól függ főként, hogy mennyire mélyen érint ez az egész Téged? Mennyire mélyen mart meg, okozott fájdalmat?
Ezek "gyógyulási" ideje nem előre meghatározható. A szakítás egy veszteséggel járó folyamat, adhatsz magadnak időt bátran, akár 1 évet is a teljes feldogozására - ha ennek fontosságát érzed.
Egyébként meg ne siettesd, mert csak rosszabb lesz.
Rendezd újra a gondolataidat, ne akarj ne a fájdalommal foglalkozni, mert az ott van belül, akkor is, ha nem akarsz tudomást venni róla. Az elterelés jó ötlet, de nem működik úgy sem. Egyszerűen rendezd újra a dolgaid. Vess számot, hogyan éltél eddig, mi lesz más ezután, alakítsd ki a mindennapjaid. Ne siettess semmit, nem lóversenye vagy, hagyj időt mindenre.
Nagyon sok mindentől függ.
- Te szakítottál, vagy Téged hagytak ott
- Valamiért összefügg az életetek, ezért napi szinten találkoztok (munkahely, szomszédság, rokonság, baráti kör, közösségi oldalak
- Mennyi időt töltöttetek együtt ténylegesen, azaz mennyire vagytok összenőve (Mert lehetünk valakivel 10 évet is együtt, ha csak 2x találkozunk egy évben) és még millió más dolog.
De legeslegelsősorban ez személyfüggő !
Engem például olyan szerencsés természettel áldott meg a Jóisten, hogy ha sorozatban érnek negatív hatások, kiábrándulok mint a sicc!...és nem szenvedek utána egy percet sem.
Bár volt egy szerelem az életemben, ami a mai napig fáj, mert minden szép és jó lett volna, de észérvekkel be kellett látnom, hogy azért reménytelen, mert túl sok embernek okozott volna a mi szerelmünk fájdalmat, ezért szakítottam.
Mivel nem volt lehetőségem kiábrándulni, míg élek fájni fog!
Csak tompábban.
Talán már nem halok bele! Talán!
Ezen a linken elolvashatod a fázisokat és azokat a viselkedés-mintákat, amiket az ember ilyenkor produkál.
Nincs szükséged szerintem orvosra.
Még egyértelmű,hogy a sokkfázisban vagy, ilyenkor semmi értelme bármibe belefogni, mert úgysem tudsz koncentrálni vagy elterelni a figyelmedet. Most még a fájdalomnak van itt az ideje, hagyd, és előbb el fog múlni. Kitartás, mindannyian túlestünk már ezen, neked is menni fog! :)
A szerelmet is ugyanúgy meg kell gyászolni.
Fájdalom, szomorúság, sírás, bezárkózás, lázadás, düh, elszigetelődés, harag. Mind-mind részei.
Aztán az ember azt mondja, hogy elég az önsajnálatból, vannak még mások is a világon. Ez az időszak lehet durván egy év. Ha ettől több, akkor van már némi aggódásra ok. Nem szabad leragadni! Sport, tanulás még nem ártott meg senkinek ebben az időszakban.
Gyakran megtörténik, hogy hasonló típust keres... A végén az lesz belőle, hogy egészen más egyéniségbe szeret be.
Gyászolj, depressziózz, sírj, zokogj, adj ki minden fájdalmat, és NE PRÓBÁLD MEG ELNYOMNI! Különben soha nem leszel túl rajta, vagy baromságokat fogsz csinálni.
Ne próbáld meg elterelni a figyelmedet róla, ne próbálj meg pozitív lenni, ne próbálj meg erőszakosan túllépni rajta, és ami a legeslegfontosabb: ne próbálj meg mással vigasztalódni, pláne nem "normál" kapcsolatba kezdeni.
A gyásznak fokozatai vannak, ha még a sokk-vagy a reakciófázisban vagy, messze vagy még a végétől, és ezt nem is lehet megsürgetni sem. Éld át a fájdalmat, és el fog múlni idővel.
Sajnos a gyászidőn mindenkinek túl kell lennie.. személyfüggő meddig tart.. Tudom közhely, de majd az idő megoldja, nincs rá más eszköz.
Nekem kb egy hónap sírós, szívfájós... kb még egy hónap szívfájós.. de új kapcsolatra min. 4-5 hónap kell még, hogy kész jegyek és teljes szívvel ott tudjak lenni..
Ami nekem bejött: belevetni magam az életbe egy hónap sírás után :) És már nem is vagyok egyedül :D
Sokkal rosszabb benne maradni egy nem működő kapcsolatban, mint lépni, sírni majd megtalálni azt, aki mellett boldog leszel :)
próbáld megutálni;)
pár hónap-pár év. akarni kell azt, hogy túl legyél rajta, nem szabad sajnálni magad és bezárkózni. így könnyebb.