Mi tehet az ember, ha semmije sincs a rajta lévő ruháján kívül? Sőt, ha még el is van adósodva? (tudásbázis)

Most én is nagyon magam alatt vagyok, anyagilag is a padlón.

Ha fiatal lennék, tényleg csak az lenne, amit egy hátizsákba belefér, és se család, se gyerek, se semmi: komolyan mondom, hogy nekivágnék a világnak. Először irány északnak. Aztán majd kiderül.

Volt már több fiatal emberke a tévében, aki egyszál semmivel nekivágott a világnak, és úgy utaztak, stoppoltak, gyalogoltak.

Volt, aki utcazenészként, rajzolóként igyekezett boldogulni. Volt, aki egy konténerhajón kapott állást, és körbeutazta a világot.

Ha más nem maradna, csak az öngyilkosság, vagy ez, akkor mégiscsak viccesebb előbb megpróbálni beutazni a világot.

Lenne annyi élettapasztalata, hogy később könnyebben talál munkát, de akár nyelvtudása is.

Ki tudja.

Ha nincs semmije, nincs mit veszteni.

El lehetne, persze. Az erdő kellős közepére beveted magad, felhúzol egy kanadai stílusú faházat, és kész. Ha nem zaklatnak, nem "lakoltatnak ki", még egy kis háztájit is termelhetsz.

Figyelj, van egy ismerősöm, egy fiatal férfi. Mikor elváltak, csak a cuccait hozta el, mindent otthagyott a feleségének, jobban mondva a két gyereknek. A felsége nem tudta egyből kifizetni a részét lakásból, másfél évbe került.

A srácnak volt munkahelye, de ennyi.

Egyrészt meghúzta magát egy hajléktalanszállón. Őszintén elmondta a kollégáknak, hogy mi a helyzet, és hogy kéne egy kis segítség: fél, hogy kirabolják, és hadd tegye be a cuccait egy időre a munkahelyi szekrénybe. Aztán beszélt a művezetővel is, hogy most így járt, legalább egy időre nem lehetne megoldani, hogy két műszakot húz le egymás után? Meg tudták oldani.

Három hónapon belül összeszedett annyit, hogy legyen mivel nekiindulni. Egy ideig közösen bérelt lakást egy másik, fiatalabb sráccal, aztán összejött egy lánnyal, és összebútoroztak.

Egyedül, ha nem kell senkire tekintettel lenni, az ember senkiért nem tartozik felelősséggel, sokkal könnyebb új éltet kezdeni.

Ha van valakinek családja, gyereke, akkor nehezebb is, de könnyebb is, mert nincs egyedül, kaphat segítséget. Ezt persze családja válogatja.

HA se kutyája, se macskája, se gyereke, semmije?

Azt hiszem, az illető helyében szedném a motyómat egy jó nagy táskába, és nekivágnék a nagyvilágba. Végig lehetne koldulni Európát, aztán valahol majd csak lesz valami. Ha nem, akkor lehet menni tovább, bele a világba. Csak útlevele legyen, és változatos ruhatára, meg egy komplett kempingfelszerelés.

Mit veszíthet? Semmit.

A végén legfeljebb nem itt lesz hajléktalan, hanem egy karib-tengeri szigeten, ott legalább nincs hideg. :p

:O

Mint egy patkány?

Ember, van fogalmad arról, hányan élnek úgy, mint a patkányod? Csak vagy albérletet fizet, vagy lakáshitelt, és abból tengődik, ami megmarad?

Ha te is kerülhetsz ilyen helyzetbe, úgy érzed, esetleg kicsit vegyél vissza. >(

Ilyen szempontból több millió patkány él az országban, a lakosság nagyrésze.

Hát köszönjük szépen.

Megbizony.Ha annyira nem akarok az utcan aludni,van hajlektalan szallo,de ha ott sem,tudom hogy vannak olyan emberek,akik ha sajnalatbol is de befogadnak egy nehany napra,hetre....

Csak jol szitualtnak kell ki nezni...

azért le a kalappal előtted. tudod sokszor mikor úgy érzem, hogy semmim nincs, és bosszankodok hogy miért nincs autóm, saját lakásom..stb, akkor mindig eszembe jut hogy másnak annyi sincs mint nekem...

hát igen, én sem tudom miért gondolkozik ezeken az illető... hiszen aki akar az igen is talál munkát, a lakhatást meg meg lehet valahogy oldani..

:)Nehezen.Elöször is kerestem olyan fiatalokat akik alberletben elnek.

Öket kertem meg hogy vegyenek magukhoz,egyenlöre eleg egy agy is,fizetek,csak legyen hol aludnom.Plussz felajanlottam,hogy mosok,fözök(fiuk voltak,pontosabban 2)Szoval magukhoz vettek,közben rendszeresen kerestem munkat.

Kevesebb sikerrel.

Mikor nagyon szoritott a nadrag,az utolso tartalek penzemböl kiutaztam Svajcba.Este barokban dolgoztam pultoskent,feketen,papir nelkül,nagyon veszelyes amit csinaltam,de csinaltam,raadasul negyed anyi fizetesert,mint egy bejelentett munkas...Es közben okosan figyeltem a pasikat,ki az aki szimpatikus,aki segiteni tud.

Köztük volt a jelenlegi ferjem is.Magahoz vett,persze ugyanugy hazi cseled is voltam,majd 3 ev utan felesegül vett.Valahogy igy...

De ha ujra kellene csinalnom,akkor tuti hogy otthon elvallaltam volna a legutolso takaritoi allast is,nem vartam volna az alom munkara....

Olyan nincs hogy valaki az utcara kerüljön,vagyis van de nem muszaly hosszu tavon...

Fiatal anyaknak ott az anyas otthon,fiatal emberek talalnak munkat kar epitkezesen,akar hazaknal ,kerti munkat,napszamok videken...

Na most egy 30 ev körüli ember miert kerül ilyen rossz helyzetbe?Nem hiszem hogy veletlen...

elég szörnyű, hogy nem segítenek, nem azt mondom, hogy vegyenek luxus lakást mindenkinek aki ott nő fel, de nagyobb támogatásra lenne szükségük, mert sok esetben senkijük nincs egyáltalán.

és te hogy álltál talpra? talán a fórumindítónak adhatnál jó tanácsot:)

600 000-et kaptam,ez attol függ meddig van bennt valaki.Minden egyes forintot ami csaladi potlek,arvasagi,azt lerakjak neked.Van akinek 2 millio is összejött...

Igaz utana kalap kabat.

Ritka akinek segitenek egy rozoga hazat megvenni,mielött kimegy a nagy eletbe...Nekem nem vettek...

Köszi a válaszokat. Szerencsével és segítséggel már lehet pocsék helyzetbe kerülni. Esetleg nincs, aki segítsen, vagy nincs szerencséd?

Várom mások válaszát is.

szerintem csak az a járható út hogy valakinél ellaksz átmenetileg, ha úgy alakul hogy nincs hol laknod. ha el tudsz helyezkedni, ki tudja milyen lehetőségek nyílnak meg előtted. de azt ne várd hogy egy 1-2 hónapon belül megoldható helyzet. szerintem erre konkrét tervek nincsenek, csak az hogy dolgozni kell, és onnan már mindenki magának tud tervezni, hogy pl mennyit tud esetleg félre tenni. és szerintem első lépés lehetséges az albérlet, és ha párod is van akkor közösen már egyszerűbben tudnátok pl lakáshoz jutni stb. de valahol el kell kezdeni, a lényeg hogy mindig legyél bejelentve és ott is tudj lakni egy darabig, és dolgozni tudj

van pár ismerősöm aki nulláról kezdte, és évek alatt talpra állt. mindenkinek mások a lehetőségei, szerencséje. így tervet szerintem nem lehet leírni.

Csak élelem, víz és a viharok elöl valami tető, mert az ugye megöl. Ha hideg van, akkor valami meleg. Mi kell még az embernek? :)

Csak ilyen alapvető létszükségleteket el lehetne érni?

szerintem is sok ember van hasonló helyzetben, épp minap hallottam az intézetben nevelkedettekről... hát elképesztő, kapnak 300 ezer forintot, ha kapnak aztán kalap kabát. se segítség munkát találni semmi.

valahogy úgy kéne gondolkozni, hogy ezután jobb jöhet, nem kell egyből előre vetíteni hogy 30 év múlva ugyan itt tartasz majd. és egy párkapcsolat meg ne azon múljon már hogy mid van.

Figyelj!Rengeteg ember él ma szerintem Magyarországon minimálbérből.Van aki még gyereket is nevel belőle.

Van egy barátnőm.Egyedül neveli a gyerekét 55000 forint gyedből,mert az apuka elhagyta.Nemsokára lejár a gyed,és gyest fogy kapni.25000 forint.

Ő is siránkozhatna,de helyette most hajtja a melót.És ha olyat talál ami minimálbért fizet,akkor ott fog dolgozni,és közben keresgél mást.Egyszerűen nem tud mit tenni.

Tegyük fel nem öngyilkos jelölt és bármiért kiállna, amiben lát értelmet. A minimálbéres éheztetésnek nincs értelme. Butaság azon gondolkozni, hogy ebből ki lehet jönni és normális életet lehet élni.

Normális élet alatt csupán annyit értek, hogy nincs étel hiány és anyagi hiány, párkapcsolatra képes, tehát boldog tud lenni. Nem az anyagiakról szól.

Most egy hajléktalan embernek milyen merész ötlettel álljunk elő???

Volt a tévében valamelyik nap egy srác,aki kiment külföldre koldulni.Már nem emlékszem hova,mert csak fél szemmel láttam a riportot.Nem volt pénze semmire,csak az odaútra.Padokon aludt,kukából evett.

A lényeg,hogy azóta kint nagyon jó kecója van és jól fizető állása.

Ilyesmire gondoltál? :)

Nem szabad beérni azzal ami van!Küzdeni kell hogy jobb legyen!

Ha van egy minimálbéres állása az már egy kiindulópont.Közben keresgélni kell,és megragadni a kínálkozó lehetőségeket.

Tudom most a mai helyzetben baromira nehéz...:((( De akkor sem szabad feladni!!!

Tegyük fel összejön, minimálbérért valaki felveszi a rászorulót. Az albérlet legyen egy kis lyuk, és abban a sötét kis lyukban, nagyon kevéske étellel eléldegél, mint egy patkány. Csodás.

Mivel abból kilépni nem tud, így is marad.

Szerintem ha nincs más választás akkor inkább ez mint az utca, mert onnan aztán tényleg nehezebb visszajönni..

én átmenetileg gondoltam, bármi lehet sikerül jól elhelyezkedni (bár ez most nekem is álom)...

De ha már befogadja valaki,akkor el tud menni dolgozni és vehet ki albérletet.

Szóval csak pár hónap szívességre lenne szüksége.Persze ha minden jól alakulna...