Mi lenne jó, avagy az evészavar másik szeme (beszélgetés)

Kedves Fórumozók!

Érdeklődni szeretnék, hogy valaki tud-e nekem pontos infót szolgáltatni a "Névtelen túl/kényszeres evők" csoporttalálkozóiról. Régóta küzdök ezzel a problémámmal, nagy segítség lenne.

Nagyon várom a jelzéseteket.

Előre is köszönöm.

K

Igen, ezen én is csodálkozom. Habár a legtöbben nem vallják be, még maguknak sem, hogy kényszerevők. Hanem a diétákat hajszolják, biztosak benne, hogy egy jó fogyókúra a megoldás.

Én is voltam kényszeres evő, én is nehezen ismertem fel. Habár nekem többször is sikerült sokat lefogynom, kb ugyanannyi idő alatt vissza is jött. És akkor láttam be, hogy gond van.

Szerintem minden kényszerevés lelki eredetű. Amíg nem ismeri fel valaki, hogy milyen problémát, érzéseket próbál evésbe folytani, addig esélye sincs tartósan megszabadulni tőle. Ez kemény lelki munkát jelenthet, akár pszichoterápiát is. Nálam az első lépés az volt, hogy megkérdeztem magamtól, mit érzek? A bensőmet, a zsigereimet faggattam, mi az ami kéri a figyelmemet? És előjöttek a kínzó érzések, amiket étellel nyomtam el. Bűntudat, düh, szomorúság. Alkalmanként magány, vagy unalom is. Ahogy rájöttem, és feldolgoztam ezeket, egyre ritkábbak lettek a zabálási rohamok. Unalom és magány ellen pedig megfelelő hobbira, elfoglaltságra, más örömforrásra van szükség.

Mostmár szerencsére évek óta nincs problémám. Nem kell izgatnom magam, hogy mit mennyit és mikor eszem. Azt eszem, amit megkívánok, annyit, amennyivel jóllakok, és évek óta tartom a súlyom.

Ebben a folyamatban sokat segített a Kényszeres cselekedeteink üzenete c. könyv is.

Szia! Csodálkozom, hogy még senki nem szólt hozzá a fórumodhoz, holott rengetegen vagyunk itt túlsúlyosak :( Talán azért, mert a legtöbben már belefáradtak a fogyókúrába, hogy hiába diétáznak évek óta, nem sikerül megtalálniuk a gombamód szaporodó fogyókúrákban a nekik valót, ami tényleg, de igazán használna! S persze jó lenne, ha rövid időn belül látványos eredményt hozna. S mellette nem kellene éhezni sem... de ez is olyan dolog, hogy - ha csak magamat veszem példának - nagyon sokminden befolyásol, ami miatt végül a kényszerevésbe menekülök. Pedig előtte szépen és szigorúan betartottam a diétát, aztán hirtelen minden felborul és újra falni kezdek... és ez így megy, mint egy rossz körforgás. Amit addig sikerül leadnom, azt pl. egy teliholdkor, vagy PMS-ben simán visszaszedem :(((

Még az a szerencse, hogy most már rendszeresen mozgok, így valami foganatja csak van a dolognak

:)

... de a lelki eredetű kényszerevéstől egyszerűen nem tudok megszabadulni :(