Mi lehet a kislányommal? (beszélgetés)

Mindenkinek aki azt szajkózta és belém rakta az ideget üzenem hogy nem a nevelőapa a mumus,ez végérvényesen kiderült.

Viszont az ide íróknak üzenem gondolják át akár többször mit írnak,mert lehet hogy ezzel másik embert bántják/idegesitik indokolatlanul.

Eddig nem jött át, hogy a gyerek az eddigiek miatt ilyen...? Nem érezted meg, vagy nem akartad megérteni? :/

Sajnálom és kitartás...

Nem kis feladat, de azt gondolom, hogy következeteséggel megoldható.

Majd ha lesz kedved, akkor azt is írd le, amit most akartál.

Sok sikert!

Még a kéztördelés/körömrágásra visszatérve,azt mondta hogy ezeket is figyeli ilyenkor egy szakember,holt nyugodt volt,végig a szemébe nézett,egyszer sem járt a lába,keze stb.

Nekem mégis ezt csinálja.

A szavaival élve-figyelemfelkeltés,így még jobban ráfigyelek..

Sok dolog,de ez még nem az út vége,ez csak a kezdet és nagyon rögös út.

Most a szakember szavait írom le,amiket mondott.

-Azt mondta hogy nagyon okos,intelligens kislány,egyáltalán nem szorong,rákérdeztem hogy ne mondjon ilyet hisz én látom hogy szorong(kezét tördeli,körmét rágja,amikor én látom)

Azt mondta higgyem el manipulál engem is és az apját is.

Az is kiderült,hogy az apjához azért akar menni mert korábban igéretet tett neki hogy vele lakhat amint megtudja oldani,azt is megigérte hogy nagyobb lakásba költözik,de ezt nem tudja mikor lesz,ergo egy elérhetetlen álom,lehet addigra férjhez megy a lányom.

Viszont az apja tényleg hiányzik neki,és kevesli az együtt töltött időt.

Szeretné ha rá figyelnénk,mivel háttérbe szorult úgy érzi.(ezt meg is fogalmazta a kistestvére érkezésével)

Van sok dolog amiben viszont radikálisan kell változtatnunk erről egyelőre még nem szeretnèk beszélni.

A másik hogy fél attól hogy most változások lesznek az életünkben(költözés),ezt szintén megértem de sajnos nem tudok ellenne tenni.

Elmondtam az aggódalmam neki,illetve hogy folyamatosan olvasok fórumokat csoportokat stb..és hogy néhány helyen írták hogy a férjem molesztálja tanácsként mondta hogy a lehető legrosszabb amit teszek,illetve hogy találkozott pár esettel már,ő azt mondta szinte ezer százelék hogy nincs ilyen a dologban.

Viszont itt írt valaki egy választ az tényleh igaz,rendet kell tennünk az életünkben,biztonság kell a gyereknek.

Korábban sok dolog volt ami lehet hogy most jön ki rajta,nem tudom ez helyre hozható e.

Azt tudni kell hogy rettenetesen érzem magam,tudom nekem kéne összeszedni magam,de nagyon megvisel hogy így van a kislányom és ebben nyakig benne vagyok én is.

Csak remélni tudom hogy kitudunk mászni ebből a sz@rból.

Mik derültek ki?

Engem érdekel!

Már csak azért is, mert túl sokat okoskodok;)

Ha esetleg bárkit érdekelne megvolt az első óra a kislányomnak a szakemberrel.

Érdekes dolgok derültek ki.

Bízom benne,hogy sikerül helyrehoznunk.

Én írok példát.

Amit nem tettem volna a helyedben, hogy ennyire magamhoz szoktatom a kicsit.

Erről valahogy le kell szoktatni. Ez egy rossz szokás és nem betegség, rossz kötődés, stb.

1 gyerekem van, de igyekeztem úgy szoktatni, hogy másokkal is el legyen, pl. apukával, nagymamával, barátnőmmel, tesómékkal, stb., így amikor olyan helyzet volt, nem kellett attól rettegnem, hogy végig üvölti a távollétemet.

A lányaid már nagyok, ők is foglalkozhatnak a kicsivel. Nem értem, hogy miért nem teszik? Hogy lehet az, hogy ott éltek együtt, egy ideig 0-24 ben együtt voltatok/vagytok és ennek ellenére nincs el a saját apjával vagy testvéreivel? Hogy lehet az, hogy nem játszik a lányokkal?

Az, hogy ők is kicsit játszanának a gyerekkel, besegítenének a fürdetésbe, stb. nem jelentené azt, hogy lepasszolod, csak élni tudnál te is.

Amikor a családot említem, nem nagyszülőkre gondolok, hanem csak is rátok, azaz anya, apa és 4 gyerek. Gondolom a 20 éves lányod nem 10 éve nem él veletek, így biztos lett volna alkalma segíteni.

Ha a kicsi nem autista vagy nem rendelkezik egyéb problémákkal, akkor meg kell neki tanítani, hogy nem csak te vagy a világon, hogy levegőt tudj kapni. Attól nem leszel rossz anya, hogy nem magadon hordva a gyereket, éled az életed, de attól az lehetsz, ha közben a többit a "elhanyagolod".

A gyerekeid azt a mintát fogják tovább vinni, amit tőled látnak. Rád nem azért nem fogják bízni a gyereküket, mert alkoholista vagy, hanem pusztán azért, mert alkalmatlannak látnak egy gyerek elfoglalására...

Nem vagyok pszichológus és időm sincs kifejteni. Ezeket mondd el egy szakembernek. :)

De az biztos, hogy a tippekre nem helytálló reflexió, hogy leírtad egy napotokat...

Köszönöm szépen.

Igen adott tippeket,én meg( mivel még nem tettem eddig) levázoltam egy napunkat.

Mi/mik a rossz minta/minták?

Mondasz egyet,ami eddig lejött az írásaimból.?

Channa adott tippeket, hogyan tudnátok ebből az ördögi körből kicsit kijönni, nem értetted meg, vagy nem akartad, nem tudom.

Nem azért kell változtatni, hogy most könnyebb legyen, (egy idővel magától is megoldódik és könnyebb lesz) hanem azért, hogy ezeket a rossz mintákat ne add tovább a lányaidnak és ne mondják majd azt x évesen, hogy megszakítják veled a kapcsolatot. :(

Nyilván te is hasonlót hozhattál azok alapján, amit leírtál anyukádról.

Sok sikert egy új élet kialakítására!

Ha te látod komplexen akkkr fejtsd ki.

Mi ezt éljük meg amiket leírtam, mi lehet ennél komplexebb,,???????

Csak tisztázásképpen.

20 éves a legidősebb,ő màr nem él velünk.

16 éves szakközépiskolás,12 éves és a 2 éves kisfiam.

Tudom hihetetlen de semmilyen segitségünk nincs.

Az anyám egy alkoholista,beteg nő,annyira nem idős ráadásul otthon is van már jó pár éve rokkant nyugdíjas,tehát elvileg unokázhatna.

A négy gyermekemnek sosem volt jó nagymamája,nincs semmilyen közös élményük.

A kisfiamat kétszer látta 2 év alatt,kiiktattam az éltünkből egy gonosz,velejéig romlott nő.

A jelenlegi férjem anyja kb ugyanez csak nem gonosz,de egész életében alkoholista volt,buta mint a föld,igazából mi segitjük ahogy tudjuk,de rá se tudom bízni a gyereket….

És akkor engedd meg hogy levázoljam a ma reggelem mert komolyan én se hiszem el hogy ez lehetséges de minden egyes napunk ilyen,nincs okom kitalálni.

5.30 kor csörög a telefon-illetve újabban 5 kor kelek meg sem várom hogy csörögjön.

Igyekszem lopakodó módba kijönni,hogy ne keljen fel a fiam.

Ez 1 hónapban kb kétszer sikerül,mivel felkel mikor én is kelek.Nem alszik mélyen.

Ettől a perctől kezdve sír,mindenért.

Visszaakar feküdni,kimegyek mosdóba vele ott is sír az ölembe van a mellékhelyiségben ott is sír.

Öltözés,fogmosás,készülödés minden a kezemben van végig,és ez így megy április óta.

Egy napunk se indul jól,mert ez mindenkit megvisel.

Nem tudom letenni,mert akkor sír.(és nem hagyja abba!)

Hajnalban ennek mindenki örül,elhiheted.

Alapból jól indul a napunk.

Próbáltam már itt is mindent hidd el,szépen mondtam hogy játszik egy picit alszik stb és megyek érte,ott lesznek játékok,gyerekek.

Sír/hisztizik.

A kocsiba végig sír,a bölcsibe amig átöltöztetem végig sír.

A férjem nem bizonygatta hogy sírt,nem is kellett mert be voltak dagadva/kipirosodba a fiam szemei.

A fiamnak semmi baja nincs ha az ölembe lehet és semmit nem csinálok csak vele vagyok.Csak ezt ugye nem lehet kivitelezni.

Valaki írta itt hogy azt mondom rá hogy rossz gyerek,pedig pont egy kommentben írtam hogy már elfogadtam ő ilyen sok oka lehet,de senki nem tudott konkrétumot,vannak nehezebb időszakok.

Vannak könnyebbek.

Az sem könnyü hogy nem aludtam/aludtunk már több mint 2 éve.

Igen,igen voltam szakembernél,megoldás nincs szintén azt mondták ő ilyen gyerek akinek ennyi az alvás igènye.

A férjem szerintem jó apa,sokat segit a házimunkában próbál a fiammal játszani,bár sok játék nem köti le.

És még egy példa,volt egy alkalom nem rég leültünk gazdálkodj okosant játszani,négyen,két lány és mi(férjem és én)szerinted meddig jutottunk?

A fiam végig orditotta kb…

Felvettem az ölembe mindent lelökött.

Viszont én sokat szoktam velük társasozni mostanában(illetve inkább a kisebbel,persze a fiam addig is rajtam😄)

Amit irtam azt fenttartom most is,sajnos a lányok kicsit háttérbe szorultak.

Most mondok egy példát,ami csak egy a sok közül

Egyik nap elvittem a legkisebbet erre a csajos napra-erre a 16 éves rögtön megsértödőtt hogy persze mert most a legkisebb lányom a kedvenc nekem is meg az apjának is.

Ember legyen a talpán aki ezt tudja kezelni.(úgy hogy szombaton voltam a 16 évessel moziba😄)

Annyi molesztálos baromságot összehordtak itt hogy most meg már nem merem a férjemre hagyni egyik gyerekemet sem……se együtt se a kicsit egyedül.

Így persze más opció kell a csajos napra ,veszek ki szabit…

Szívesen veszek tanácsot,de szakemberek nem tudták miért ilyen a fiam,hátha itt valaki okosabb.

Legutóbb kaptam egy ‘diagnózist’.

Többemberes baba-az összes tünetet produkálja,de megoldás nincs nagyon rá,és a leírtak szerint ez jó pár évig kitart még.

Nem, nem tartalak rossz anyának, vannak nálad sokkal rosszabbak is, hiszen van olyan aki veri, éhezteti vagy egyszerűen megöli a gyerekét.

Ne mond magadra, hogy rossz anya vagy, még a végén elhiszed!

Igen, kicsit sokat vállaltál gyerekből, bár az is lehet, hogy nem a gyerekek száma a sok, hanem az, hogy te csinálsz mindent.

Az egyik apukától elváltál, a másik pedig bizonygatja, hogy amíg nem voltál otthon, addig ment az üvöltés, és ő nem tud semmit tenni...

Egyáltalán nem jó, ami van nálatok. Valahogy a legkisebbet le kell szoktatni magadról, mármint az ilyen szintű ragaszkodását át kell alakítani. Ezen csak te tudsz változtatni, mármint ti.

Az írod, hogy a "problémás" lányod a legkisebb a lányaid közül, azaz ha csak 1 év van a lányok között, akkor a legnagyobb minimum 14 éves. Ő is tudna már segíteni, ahogy a másik kettő is. Hihetetlen számomra, hogy egy 2 éves gyereket ne tudnának elfoglalni négyen, hogy egy kicsit kikapcsolódj.

Ebből az írásodból számomra már részedről egy depresszió is befigyel.

Tehát, a kicsit most kell nevelni úgy, hogy tudja elfoglalni magát játékkal és másokkal, hogy neked legyen időd a többi gyerekedre is. Úgy, mint egy beszoktatást a bölcsibe. Rövid időre, majd egyre hosszabbra rábízni valamelyik családtagra.

Te meg tudnál pihenni és a másik három lányoddal is tudnál foglalkozni, ahogy kell. Valószínű, hogy a legnagyobb is igényelné anyát, ahogy a középső is, a legkisebb meg főként, ha már ő mutatja is a nemfoglalkozás jeleit.

Hidd el, ezek a kis problémák, mind ennek köszönhetők. A gyerekünknek, akárhány évesek is legyenek, szükségük van az anyjukra, és nem a tutujgatásukra, hanem arra, hogy meghallgassák őket, észre vegyék rajtuk, ha gond van, legyen kihez fordulni a kérdéseikkel.

Sosem késő egy másfajta életet elkezdeni, ha az jobb, mint az előtte eltelt.

Gondolj arra, hogy a gyerekeid viszik tovább azt, amit tőled látnak, ugyan azt fogják tenni a gyerekükkel, amit te teszel, így jó lenne, ha sikerülne egy aránylag jó mintát adnod nekik.

Nem vagyok benne biztos, hogy szakember kell ehhez, de menj el, ha úgy gondolod, de szerintem az egész családodnak szüksége lenne valami családi terápiára, mert az egy kicsit sem normális, hogy az apjával sincs el a gyerek.

Ennek egyébként mi az oka? A férjed, mennyire veszi ki a részét a családból? foglalkozik a gyerekekkel, beszélget, játszik velük? Vannak közös programok(társasozás?)

Sok sikert hozzá!

A csajos napok jól hangzanak! Csak következetesen! Ne hagyj ki egyet sem. A másik két lányodat is bevonhatod ezekbe a programokba, apuka meg foglalkozzon addig a kicsivel;)

Emlékszem rád, írtunk már neked, kértél már tanácsot.

Igen, akkor valószínűleg már a fogantatás pillanatától (vagy már korábbról) nem zökkenőmentes ez az egész...

Bocsánat, hogy ezt kiragadom, de úgy írsz, mintha egy rossz gyerek lenne azért, mert hisztizik, mert rajtad lóg, közben pedig nem erről van szó...

Javaslom, hogy ne fórumokat olvasgassál, hanem rendes szakirodalmat, mert látszik, hogy kapizsgálod a témát, de csak felszínesen, érintőlegesen.

Erről megoszlanak a vélemények

Nagyon sokat olvastam a témában.

Valaki azt mondja mint te,valaki azt hogy ugyanez lett volna óvodába is.

Sőt ,ki is akartam venni mert annyira megviselt ez az egész,aztán a gondozónői azt mondták semmi esetre se,egy mintagyerek a közösségben állítólag.

A lányok még korábban kezdték,de ő új apukától is van.

A terhességem sem volt zökkenőmentes arra is gomdoltam hogy az is kihathatott rá.

Azért lett kötődési zavara, mert még nem volt megérve arra, hogy bölcsödébe kerüljön, emiatt persze, hogy egésznap otthon is rajtad lóg.

Minden gyerek más, lehet a lányok később kerültek intézménybe, vagy meg voltak rá érve, bár sztem egy 2 éves sincs rá megérve.

Remélem sikerül megoldani vhogy ezt a sok-sok problémát. :(

Amikor nem dolgoztam akkor is rajtam csimpaszkodott,a lányok szintén ugyanebbe az intézménybe jártak ők nem cirkuszoltak.

Azért április óta jár a kisfiam ès még mindig ez megy,de mint írtam otthon is csak én,és senki nem jó neki.

Én már elfogadtam hogy ő ilyen gyerek és valamilyen kötödési zavara lehet,vagy ilyesmi,attól még nèha nehéz és fárasztó.

(Tudom mágján kéne elégetni hogy ennyi gyermeket szültem)

Azt is belátom hogy a többiek el lettek hanyagolva,remélem helyre tudom hozni és nincs túl késő.

Durván félreértettél.

Semmi sértés nem volt benne,,mondhatom úgy is,, kifordult magából,nem önmaga,,stb.

Hogy irhatsz ilyet egy kislányra hogy bekattant?

Oké engem sértegetsz/sértegethetsz de egy kislányt hogy tudsz!??

A 2 évessel nem tudok mit kezdeni,fogalmam sincs miért ilyen,és igen már szakembernél is jártam vele…

Hát ilyen körülmények közt nem csodálom hogy bekattant szegény,meg nyilván te sem tudsz úgy reagálni ahogy kellene.

Az iskolai dolgokat talán a helyén tudná kezelni ha otthon legalább nyugalom lenne ,ezt a szakember sem fogja tudni létrehozni.

A másik gyökere itt van,hogy a figyelmemre vágyik.

Ezt 100%ig tudom.

Azért próbáltam ide fordulni hogy segitséget kapjak,szakember kedden tud fogadni.

Tudom a legrosszabb anyának tartotok,de akkor is leírom.

Amióta megvan a kisfiam kvázi minden rettenetesen nehéz.

A fiam nem most,hanem már születésétől egy zsarnok,ennyire anyás gyereket még sosem láttam,teljesen kiszívja minden energiám.

Semmilyen segitségünk nincs,sosem vagyok nélküle,csak ha dolgozom ő pedig bölcsödében,viszont az is egy rettenet.

Minden reggel keléstől érkezésig üvölt,ha megyek érte szintén otthon szintèn,kivéve ha 0-24 ben a kezemben van.

Ennek meg van az eredménye sajnos,a gyerekeim a férjem háttérbe került és csak a fiam a központ.

Nem tudom hogy mit tudnék tenni,az nem jön be hogy hagyjam mert nem bírom ha sír.

Nem sajnáltatásból,ez a fórum nem túl empatikus-2 éve nincs toalett egyedül,nincs evés egyedül,nincs fúrdés és még sorolhatnám.

Tegnap viszont elmentünk a kislányommal csajos délutánra,nagyon pozitiv volt mindkettőnknek(az meg tényleg igaz hogy a fiam a férjem elmondása szerint 1,5 órát végig sirta értem,hiszek neki totál ki volt sirva a szeme),eldöntöttem hogy heti egyszer csinálok vele ilyet.

És hidd el,én iskolában dolgozom látom és hallom hogy mit csinálnak a diákok/pedagógusok,a lányom ide vezeti vissza a ‘gondot’.

Persze lehet hogy nem ez a gond ezért kell szakember.

A napi rutinban észre sem vesszük,,(utólag láttam én is)hogy a közlendőinket,,hogy mondjuk,vagy miként viselkedünk.

Te már ingerült vagy mert tudod mi lesz,,vagy mi nem.

Ő is az mert mindennap ugyanazokat, ugyanúgy kapja.

Itt bezárul a kör.

Valamit változtass a kommunikáción kettőtök közt.

Főleg szeretgesd meg sokat.

Szintén egy ismerősöm gyereke a válás után, ha megsértődött, akkor elköltözött az apjától. Majd ha ott sértődött meg valamiért, akkor vissza az anyjához.

Mondjuk én ezt nem hagytam volna a gyereknek, de mindenki úgy csinálja, ahogy szerinte jó.

Az iskolával kapcsolatban, nem gondolom, hogy egy tanár miatt teszi azt, amit tesz. Bár, nem vagyok sem szakember, sem más. Hacsak nem, nagyon súlyos dolgot tesz a tanár.

Szerintem 12 éves korára egy gyerek már benne van a szabályokban, mert megszokta, hogy ez van és alkalmazkodik hozzá, akkor is, ha időnként lázadozik azok ellen, de ezek szerintem kezelhetőek.

Tudom, hogy 4 gyerekkel nem lehet egyszerű az életetek és kevesebb időtök van csak az egyik lelkét ápolgatni, de azt gondolom, hogy ha tényleg nincs otthon semmi, ami ilyen gondot okozhat, akkor most vele kell nagyon sokat foglalkozni, beszélgetni, hogy érezze ő is van olyan fontos, mint a többi gyerek. Mert az, hogy mi tudjuk, hogy egyformán fontosok a gyerekeid, ő nem biztos, hogy így gondolja....