Mi az életetek értelme, célja? (beszélgetés)

Köszönöm:)

Főzni tanulok, meg sütni is, kertünk is van, gondozom a virágokat, növényeket, locsolgatom őket :)

Barátnőzök, nagyon sokat vagyok velük, és a kutyusaimmal is nagyon sokat játszok! :)

Így kibírható..

Én tényleg úgy gondolom, hogy először egyedül kell, hogy boldogok és elégedettek legyünk, mert nem jó, ha a társunktól várjuk a boldogságot. Mert pl. ha elhagyna 5 év házasság után, akkor onnantól már nincs értelme élnem, vagy mi?

Annyira csodálom a nagymamámat, meghalt papám már több éve, és nem siránkozik, nem látszik rajta az, hogy "öreg vagyok, nincs semmi értelme az életnek".. és ez a jó hozzáállás. Szerintem.

:)

fiatal vagy még.

azoknak a gyerekeknek a nagy része,akik most születnek,pár év múlva egyszülős családban fognak élni! ritka,hogy valaki iylen fiatalon megtalálja az igazit,aki abban is igazi lesz,hogy ő is akarja azt a gyereket,és törődni is fog vele.

Tanulj meg sütni-főzni,táncolni,kertészkedni,varrni,sportolj! ezekkel nagy előnyöket,értékeket szerzel magadnak az eljövendő életedre,és a leendő párkapcsolatodba.

Az egyik legrosszabb, ha másokhoz hasonlítjuk a saját életünket. Én 30 év feletti vagyok és nincs családom. Sok osztálytársamnak van.

De azt nem tudhatom, boldogok-e... Önmagában a házasság ténye még nem jelent boldogságot. Hány és hány kapcsolatot hallani, ahol feladja önmagát az egyik fél (álmokat, vágyakat), csakhogy a másikkal maradjon, és/vagy boldogtalan.

Van olyan ismerősöm, aki látszólat boldog lehetne: családi ház, munka, amit szeret, férj és két gyerek. Aztán elmesélte, a férje többször megcsalta.

Egyszóval ne a külső kép alapján ítélkezz, nem tudhatod, boldog-e valójában.

Szerintem nagyon-nagyon akarsz kapcsolatot és ezért sikerednek rövidebbre. Gondold át, miért értek ezek véget, van-e hasonlóság a szakításban, illetve látsz-e családon belül hasonló szituációt, mint ami a párkapcsolatokban volt.

Ha lesz munkád -márpedig lesz-, akkor ez a kérdés kicsit hátrébb fog szorulni. Addig meg... fejlesszed magad és amennyire lehet, élvezd az életet ;)

Tudom hogy nem mások életéhez kell hasonlítanom a sajátomat, de elkeserítő már számomra, hogy vannak olyan volt osztálytársaim, akik már terhesek (többéves kapcsolatuk van) és már férjhez mentek. Ellentétben nekem még egy komoly(abb) kapcsolat sem jön össze. :S

Azt hittem tényleg, hogy egyedül is lehetünk boldogok, de ahogy egyre többen írjátok hogy hosszútávon nem .. hát elkeserítő :(

Nagyon sokszor görcsösen kerestem a pasit, és csak azzal voltam elfoglalva, hogy jaj, nincs barátom... aztán elkezdtem mindig foglalkozni valamivel, magammal is, és jobb kedvem lett sokkal, "elfelejtettem" a pasizást, és amikor a legkevésbé sem számítottam rá, mindig akkor lett barátom, de 1 hónapnál tovább egyik sem tartott... :(

Aztán lett munkám végre, és teljesen belemerültem, úgy éreztem hogy én nem akarok pasit magamnak most, mert nem férne bele az időmbe, és lááám, lett pasim, aki szintén 1 hónap után itt hagyott :S:S

Munkámba sem tudok most belemerülni sajnos, pedig feledtetné a szomorúságomat, de nincs már munkám sem.

Ami célom van most, az az, hogy találjak egy munkahelyet.

Egyedül nem lehetsz igazán boldog.

Lehet sok barátod,lehetnek tárgyi dolgaid,örömed lelheted a munkában,a sportban,pihenésben,kulturális dolgokban,egy jó filmben vagy egy jó könyvben,egy jó játékban,de ha nincs akivel minden örömed és bánatod megoszd,ha nincs akihez örömmel bújhatsz bármikor,ha nincs akiben 100%-ig megbízhatsz,akkor az nem teljes élet.

Hány éves vagy? 22?

Előtted van még az egész élet.

Biztos,hogy nem fog csak úgy magától az öledbe hullni valaki,de görcsösen sem szabad keresni.

Biztos jönni fog majd valaki,akivel szép lesz az életed.

Neked is tenned kell ezért,tény és való.Törődnöd kell magaddal.Tanulni kell.Tudni kell önállónak lenni,de 100%,hogy csak igazi társsal tudsz teljes értékűen boldog lenni.

Igazad van: lehetünk egyedül is boldogok - mégis: a társas boldogság más.

Az életem értelme? Szeretni. Úgy érzem, teljes az életem a családommal, bár vannak benne olyan dolgok, amik komoly gondot okoznak - de ha nem lennének ezek a problémák nem tudnám, mekkora ajándékom van.(Pl.: ha egészséges vagy, eszedbe se jut, hogy ez mekkora kincs.)Szóval, az én életem így teljes - kis tökéletlenségekkel. :)

Szerintem minden ember életében eljön az az idő, amikor már nem elégszik meg azzal, amit önállóan hozott létre.:)

Magyarán szólva, egy idő után a család, a gyerekek fogják jelenti a boldogságot, az élet értelmét, de csak akkor hozhatnak igazi boldogságot, ha előtte már másban is sikerült meglelned ezt.

Akkor mire varsz, hajra!

Senki nem fogja egyengetni az utad, magadnak kell meglepned.

Nem értek egyet Veled. Úgy gondolom, hogy aki önmaga nem képes a boldogságra... magában, az aranyba foglalt társat is kaphat maga mellé, akkor se lesz tartós a boldogsága...

Kiteljesedhet egy nő/férfi a családi életben, a gyereknevelésben, és érezheti magát boldognak ettől, de azt gondolom ez kevés... én ezt a fajta boldogságot érzem önbecsapásnak.... azt hiszem. :)

Én 21 éves fejjel szeretnék abban hinni, hogy bármit is lát az ember a mindennapokban, a világon sok szép és jó dolog van, amit érdemes megismerni.:)Akár társsal, akár társ nélkül. (Jelenleg én is az utóbbihoz tartozom.)

De hosszútávon egyedül senki nem lehet boldog. Kell valaki, aki miatt érdemes élned. Csodálom az édesanyákat, hogy a gyerekeik iránti szeretetük mennyi mindenre képessé teszi őket.:)

Akkor én pl. soha nem leszek boldog? :(

Alig pár hetes kapcsolataim jönnek össze.. :(

Társ nélkül sosem lehetsz igazán boldog.

Egy ember,akiről tudod,hogy bízhatsz benne,akhez bármikor szólhatsz,aki erőt ad a mindennapi élethez,gondokhoz,ennél értékesebb dolgod sosem lesz az életben.

A család,a párod,a gyermekeid adják majd a legfőbb örömöt.

Lehetsz bármilyen gazdag,lehet bármennyi tárgyi dolgod,sosem lelsz benne igazi boldogságot.

Ha olyan munkád van,amit örömmel csinálsz,mégha néha nehéz is,még az sem fog igazi boldogságot adni.

Igazi boldogságot csak egy olyan ember mellett tudsz megélni,akire szívvel-lélekkel rá mered bízni magad,aki veled örül,és veled van akkor is ha gondok vannak.

Nagyon sok dolog adhat pillanatnyi örömet,a kitűzött célok elérése is örömmel tölthet el,de mit érnek a dolgok,ha nincsen akivel megoszd,és nincs akinek a karjai közé bújhatsz amikor csak szeretnél?

Szerintem aki azt állítja,hogy egyedül is képes boldog lenni,az olyan ember csak önmagát ámítja.

Meglehet mindene amit szeretne,de ha nincs igaz társa,akkor sosem lesz maradéktalanul boldog.

Nekem ott az lenne az alapvető problémám hogy megértessem magam, és megértsek másokat.

Ez néha még anyanyelven sem könnyű. :)