Mi a végzettséged és mi a munkád? (beszélgetés)

Tudod erre mindig azt szoktam mondani, mikor a könyvelő is szemét meresztve rám csodálkozik, hogy hát a jogszabály leírja... valóban, na de kérem a gyakorlat, "mire is gondolt a költő?"... szóval erre az a válaszom, hogy pl az abortuszt, eutanáziát is jogszabály szabályozza még sem kapartam ki még senkit és nem döntöttem senki élete-halála felett.

Ennyi erővel ügyvéd sem kell, vagy kőműves, sőt orvos sem, hisz minden tudományt el lehet olvasni valahol.

No itt az élettörténetem, amire vágytál, okulj hát belőle:

Idegenforgalmi kéttannyelvű középiskolát végeztem általános után. Ott kaptunk 4 szakmát: idegenvezetőit, szálloda és idegenforgalmi manager asszisztensit, és hostess végzettséget. Az elején utáltam a sulit, aztán a végére beleszerettem, imádtam a vendégekkel foglalkozni, ők is szerettek engem. Idegenvezetőként nagyon jó voltam, az országos versenyen második lettem. Akkor frissiben vállaltam néhány vezetést. Imádtam, és minden ilyen alkalomból máig tartó ismerettségeim születtek. Ma már tudom, lehet, hogy ezt kellett volna folytatnom, és nem törődni diplomával, ranggal, pénzel, de még a pasimmal se...

Mert aztán pont azért, merthogy egy jó suli jó tanulója voltam, - és az osztálytársaim is - szinte senki sem maradt a szakmában, mindenki továbbtanult, én is. Először a jog-történelem érdekelt, végül az utolsó pillanatban adtam be a BME építészmérnöki karára a jelentkezést, ahova felvettek. Ennek egyik oka a kíváncsiság volt, meg az, hogy nagyon sokat kellett addig magolni, és kicsit mást is szerettem volna csinálni, a másik meg az, hogy a srácnak akit megismertem építészek voltak a szülei, és ez is hatással volt rám..

Az egyetem iszonyatállatbrutálkemény volt, de elvégeztem. Meg is szerettem, de valahol bele is fásultam a dologba. Mindezzel együtt már egyetemistaként is voltak sikeres munkáim, amiket ma is csodálhatsz, ha budai vagy, vagy arra jársz. Pont akkorra végeztem, amikorra ezerrel beütött a válság, ami elsősorban az építőipart kaszálta el. Hiába voltak meg a helyek, ahova vártak, ahol becsülték a tudásomat, ők is tönkrementek, megszűntek..

Ugye ilyenkor lehetett volna elővenni a középiskolai végzettséget a fiókból. Csahogy a diplomára már két gyerekem volt, és a 7 nagyon küzdős egyetemi év alatt nem volt lehetőségem gyakorolni a nyelveket, az idegenforgalmi tudásom is leépült. Meg hát család mellett az utazgatás már...

Azóta dolgoztam a szakmámban végül 1-2 évet építészként annál, akinél diplomáztam, mert ismerte a mukámat. De ma már sajna nincs nála se munka. Közben született még két gyerek.

Egyébként próbálkoztam mással is, dolgoztam gépésznél is rajzolóként. Azt szerettem, csak aztán sajna már nekik se volt munkájuk. Próbálkoztam még biztosítási ügynökként is. Hát aztán ott se akadtam olyanokba, akik miatt érdemes lett volna csinálni, sajnos mindenki csak a jutalékra hajtott. Én meg nem azt néztem, hanem azt, hogy mi lenne jó az ügyfélnek. No ezért kiszekáltak.

A férjemnek viszont nincs egyetemi diplomája. Ennek ellenére amit ő csinál, arra van piac.

Szóval a célom a jövőre: a térbeli rajzolói múltamat felhasználva megtanulok egy cnc-s modellező programot, és beállok a férjem mellé segíteni...

Tanulság: ha beleszeretsz valamibe, bizony azt kell csinálni, ne add fel semmi miatt, se pénz, se rang miatt.. Mert nem a pénztől leszel boldog magában, hanem attól a tevékenységtől, amivel a napjaidat töltöd..

Másik tanulság: Ha nőből vagy, eleve tervezd meg, hogy ha gyerekezel majd, akkor mi lesz, mik a reális lehetőségeid, és milyen segítséged van, és ezt eleve kalkuláld be szakma választáskor.

Igen Timi, sajnos a könyvelőnek ügyvédnek egyben pszichológusnak is kell lennie a különböző igények, problémák megértéséhez és főleg azért, hogy azokra megfelelően - az ügyfélnek is hasznosan reagáljunk.

Sajnos én is úgy kezdtem a munkát, hogy felnőtt embereknek érthetően világosan elmondom a lehetőségeiket és úgy keresünk megoldást, törvénytelen kibúvó nélkül. De az utóbbi pár évben minden megváltozott, egyre kevesebb az egyenes utat, megoldást kereső ügyfél.( nemcsak az én tapasztalatom, hogy egymáshoz, is ügyvédhez is egyre gonoszabb, erőszakosabb legalább 50 %uk

Már bocsi!

Nem kell neked ilyen-olyan könyvelőkkel bíbelődnöd, nem kell sírnod sem miattuk:

vedd elő azt a qurv@ §-t, olvasd el, és akkor nem kell őket kérdezned!!!!

Jogász és történész végzettségem van

Jogi területen dolgozem.

cukrász szakmunkás, érettségi, idegenforgalmi ügyintéző, kereskedő-boltvezető, vendéglátó üzletvezető (ez utóbbi 3 tanfolyam), gazdasági idegen nyelvi levelező (felsőfokú szakképzés), angol és német üzleti nyelvvizsga

most pedig személyi asszisztensként dolgozom

Cipőkészítést tanultam, de otthagytam...és cipésznél dolgozom :) Imádom!!!

A kettő között eltelt 20 év és lett 5 gyerekem :)

Én kereskedelmi ügyintézői szakon végeztem. Aztán voltam már sok minden például: üzletkötő, pénzügyi tanácsadó, kereskedelmi ügyintéző, javító műszerész, műszakos adminisztrátor, áruházvezető helyettes, főpénztáros, titkárnő, és mezei értékesítő is...

Mindig ami éppen jött, és így kb. évente új munkahelyem volt, mert egyszerűen nem lehet megmaradni több évig egy helyen. Vagy a szerződés járt le és ezerszer újra hosszabbították a véglegesítés helyett, vagy pedig egyszerűen meguntam a munkám. Volt amikor jobb fizetésért, vagy éppen jobb munkarend miatt léptem, volt amikor meg egyszerűen a lakhelyemhez közelebb találtam munkát.

Nekem szakközépiskolai érettségim van, amit állategészségügyi, élelmezési szakon végeztem. Aztán 2 év általános ügyintézői tanfolyam, majd vendéglátó- üzletvezető, aztán manikür pedikür műkörömépítítő tanfolyam.

Most "öreg napjaimra" egy nagy gyárban vagyok minőségellenőr.