Merd jól érezni magad! (beszélgetés)

Kedves Lávli!

Nagyon köszönöm "utósoraidat".

Tisztelettel olvastam.

:)

Köszönöm szépen a soraidat!

Legyen szép napod! :)

Kedves Shaneli!

Elolvastam újra, így másfél év után.

Nem tudom, kiket gondolsz gyűlölködőnek, de jobb is így.

"Soha nem szabad feladni. Lehet bàrgyúság.."

Azt hiszem, ezért nem reagáltam akkor a soraidra. Semmi kedvem nem volt magyarázkodni, hogy dehogyis, nem a pozitív életszemlelet és a küzdeni akarás a bárgyúság, ne gondolj ilyet, stb.

Kár volt megsértődnöd egy szó miatt.

"

Hidd el, hogy süt a nap, még ha csak a felhők mögött is, csak várd meg míg el áll az eső!" - ez a kezdet azért nekem elég ütős volt. 😎

Meg az is, hogy mindenki maga hibás a betegségéért, mert ..

Biztos a 2 éves leukémiás kisgyermekek is ...

Nekem nem kell bemutatnod a Poklot.

Velem nem kell elhitetned, hogy mekkora erő kell a talpra álláshoz, és mennyi pozitív gondolat.

Ahhoz édes kevés a várakozás, hogy majd eláll az eső.

Most, ezekben a nehéz időkben is kívánok neked (is) kitartást, és még több hitet magadban, és hogy mindig süssön ki a nap a felhők közül!

Nem értek mindennel egyet,amit ebben a cikkben olvastam,valahogy mégis nagyon tetszik.Talán az optimizmus miatt,ami sugárzik belőle...

egyet emelnék csak ki,ami megragadott,az,hogy a cikkíró arra biztatja az olvadót,örüljön a legkisebb dolgoknak is,sajnos erre a legtöbb ember képtelen.Én azt mondom,sokszor ezek az apró örömök jelentik a legtöbbet a mindennapjainkban,mert lelket öntenek belénk,még akkor is ,ha mindent rossznak érzünk magunk körül.Adnak egy kis boldogságot,amik arra sarkallnak minket,hogy küzdjünk és folytassuk azt is,ami nehéz...

általában nem szeretem a túl rövid cikkeket,mert úgy érzem,nincs elég mondanivalójuk,most azt kell írjam,ez a cikk,bármennyire rövid,tartalmas és örömmel olvastam,köszönöm!

Kedves Lávli!

Pont erről szól az írásom.

Ne áldozatok legyünk az életünkben, hanem nézhetjük pozitívabb szemmel is.

Bárgyúnak titulálod gondolataim. 53 èves, kemény életet megélt nő vagyok.

Azért, élek még, mert soha nem adtam fel a pozitív látásom! Többször állt előttem a kaszás! Sokszor megjártam a poklot!

Nem a rózsaszín felhőben élek,viszont tudom hogy a lélek betegíti meg a testet, azaz a sok keserűség, bánat, aggodalom, vagy a politika általi befolyások. Nem csodáról írtam, hanem arról,hogy mi magunk is tehetünk, sőt tennünk kell az élhetőbb létünkért,egy kis odafigyeléssel és a berögzött negatívumok elhagyásával.

E sorokat olyan embereknek szántam, akik a bajban keresik a kapaszkodót! Igen, küzdés az élet! Nagyon kemény túlélő iskola, de nem mindegy hogy éljük meg! Ès ez a lényeg! Magunknak kell megtalálni az élhetőbb életet. Soha nem szabad feladni. Lehet bàrgyúság...de, inkább legyünk ilyenek, mintsem vesszünk el és betegedjünk bele teljesen az önsajnálat és az elkeseredès végleges süllyesztőjében.

Tapasztalatról írtam, segítő szándékkal. Van aki érti és van, aki elkeseredèsében gyűlölködik. Megértem Őt, kívánva a mielőbbi egészséget.

Legyen mindenkinek Boldogabb Új Esztendője!

Igazad van, én az "áldozathibáztató" szóval értek leginkább egyet.

Az egy dolog, hogy lényeges a pozitív eletszemlélet, de ez a bárgyú felhők feletti lebegés nem a való életről szól. Abban küzdelmek is vannak, mindenki életében.

Egyetértek!

Undorító összehányt fos. Okádni támadt kedvem tőle.

Undorító áldozathibáztató összehányt fos.

Állj már oda kérlek egy gyógyíthatatlan beteg elé, vagy egy ilyen gyerek szülei elé, és merd a pofájukba mondani, hogy azért beteg, mert nem elég pozitív! Merd azt mondani, hogy hiába radírozta ki az agya egy részét a sclerosis multiplex, ő csak legyen boldog, mert a többi része még nem pusztult el. Mondd azt egy rákos betegnek, hogy ha szebben őrült volna a napkeltének három éve mikuláskor, akkor biztos nem lenne most beteg...