Mennyire nehéz túllépni egy sok-sok éves párkapcsolaton? (beszélgetés)

Sziasztok! Régen jártam erre már. Július óta annyi fejlemény van, hogy az exének hála Istennek lett egy palija, így most már tényleg nem kell miatta aggódnom. Persze maga a szitu elég szar, hogy egyáltalán ilyesmivel kell foglalkoznia bárkinek.

A telefonját meg szoktam nézegetni (2 hétben egyszer) mikor zuhanyzik, sosincs benne semmi. Az biztos, hogy üzeneteket és hívásokat törölni a legkönnyebb (és ahogy írjátok is: számot blokkolni addig, amíg velem van). De már próbálok ehhez úgy hozzáállni, hogy minden egyes percét nem felügyelhetem, és minden egyes tettét sem. Van egy szint amikor már el kell engednem és rá kell bíznom a lelkiismeretére... ha meg akarja csinálni, úgy is megcsinálja. :( Amúgy továbbra is nagyon odaadó, figyelmes, mostanában írt nekem szerelmes leveleket (így 31 évesen kellett ezt megélnem életemben először :D ) szóval nagyon próbálkozik, hogy visszanyerje a bizalmam. Aztán, hogy mi lesz ebből? Remélem a volt barátnője már nem fog többet gondot okozni...

Ezt írod : "Pl. ha csörög a telefonja és én ott vagyok, felveszi, elkezd beszélni, és én mondjuk kimegyek a házból, jön utánam és a közelemben beszél." Itt nekem valami stimmel.

Amúgy okos telefonja van? Mert ha igen akkor azon simán leblokkolhatja az illető hívásàt meg sms-t is, aztàn ha nem làtod csak egy gombnyomàs és ismét elérhető.

Köszönöm mindenkinek a válaszokat! Igen, néha én is nagyon megalázónak érzem. Ez nekem is fájó pont, hogy lekövérezett a lány (ha megnézitek az adatlapomon lévő képeket, akkor megértitek hogy miért is kiborító ez... hiszen mennyi munkám van a testalkatomon, akkor is, ha ez közel sem tökéletes). És ezt a lekövérezést nem az követte, hogy elküldte volna melegebb éghajlatra.

Néha úgy érzem, én is olyan gyenge ember lettem, mint az átlag nők akik benne vannak méltatlan helyzetben.

Nagyon rossz ez így :(

Rajta azt látom, hogy minden pillanatát velem akarja tölteni. Sokat veszekszünk amiatt, mert én többet szeretnék egyedül lenni, ő meg ezt úgy érzi hogy én lesz*rom (az ő szavaival). Már régóta szeretne összeköltözni velem, de én még nem akarom, nekem korai még. Folyamatosan figyel rám, elhalmoz mindig virággal, csokival, mindennel amit szeretek. Hoz-visz bármi elintézni valóm van a városban. Alkalmazkodik hozzám szinte 100%-osan és egész nap folyamatosan keres telefonon ha nem találkozunk, akkor is, messengeren ír és mindig hív. Mindenben segít, főz is akár, a szüleimnek nagyon sokat segít, a szüleim nagyon szeretik őt. Ezek a dolgok bizonytalanítanak el abban, hogy tényleg annyira rossz ember-e ő vagy sem... mert ha egy gané lenne a mindennapokban, nem gondolkoznék, benne maradok ebbe a helyzetben vagy sem. De így? Az is igaz, hogy már régóta nem némítja a telefonját, és ott is hagyja ha pl elmegy zuhanyozni (igaz, nincs is benne semmi... ha lenne is, ki van törölve. Mostmár a telefont is mindig felveszi ha csörög (régebben volt rá példa hogy kinyomta) és odafigyel rá hogy halljam, mit beszél. Pl. ha csörög a telefonja és én ott vagyok, felveszi, elkezd beszélni, és én mondjuk kimegyek a házból, jön utánam és a közelemben beszél. Szóval próbálkozik ő.. csak a bizalmam annyira nagyon megingott hogy nem tudom mi lesz a jövőben :(

Most te komolyan azt hiszed, hogy hazudik, becsap, némított telefon stb. és ennek az az oka, hogy hosszú kapcsolata volt előtted? Aztán várod, hogy majd kinövi?

Megalázó helyzetben élsz és simogatod a buksiját, hogy nem baj, majd elmúlik?

A volt barátnő a pasidnak gúnyol, hogy kövér vagy, a fickó meg még el is meséli neked?

Hát ... Szerintem válts munkahelyet meg pasit.

Ahogy írod, a párodnak olyan barátnője volt, aki csalta, megalázta, játszott vele. Talán ez a kötődés a párod felé nem is őszinte az ő részéről, csak épp nem tetszik neki, hogy valaki (te) elvette a játékát. Elnézést a kifejezésért. Irigy. Mihelyst az exe boldog lehetne, hát bele rondít egy kicsit a kapcsolatotokba.

De az éremnek két oldala van. Mit érez a párod? Mit látsz rajta? Vajon igazat mond, tényleg megszakította a párod a kapcsolatot az előző barátnővel? Nekem rossz sejtéseim vannak... De ne legyen igazam!

En 17 eves koromtol voltam egyutt az elso komolyabb baratomnal, 25 eves koromig.

En mondtam ki, hogy legyen vége, kb 3 honapig tartott meg az az idoszak, hogy valtottunk par uzenetet, vergodtunk egy picit. Aztan toroltuk egymast facebookrol, es lassan 9 eve nem tudunk egymasrol semmit.

Szoval szerintem ez, amit irsz, nagyon nincs rendben.

Sziasztok! Nagyon régen megfogalmazódott bennem, hogy fel kellene tennem ezt a kérdést valahol olyanoknak, akik tapasztaltak ilyen téren, és tudnak nekem választ adni erre, mert én nem tudom milyen érzés ez. Rövid próbálok lenni.

31 éves vagyok, szóval nem mai csirke. Nemsokára 3 éve lesz, hogy meghalt az előző párom. Kicsit több, mint 2 évig gyászoltam, ezalatt az idő alatt nekem végig udvarolt egy munkatársam, aki tudta mi a helyzet velem, és tudta hogy nem akarok párkapcsolatot. Szerettem vele beszélgetni, elterelte a gondolataimat. Egy idő után történt csók is köztünk, aztán tovább is ment a dolog de csak ritka alkalommal, mert én továbbra sem éreztem készen a szívem-lelkem. Ő szerelmet vallott, párkapcsolatot szeretett volna, de türelmes volt. Ebben az időben lett vége a 11 éves párkapcsolata, a lány volt az első az ő életében, együtt nőttek fel, összefonódott az életük, csak a lány már többszörösen megcsalta őt, megalázta, undorító módon beszélt vele, férfi méltóságát szinte meggyalázta a viselkedésével, így szakítottak. Sokat panaszkodott nekem, én meg szívesen támogattam őt abban hogy túllegyen az egészen, hiszen ő is segített folyamatosan abban, hogy én is jobban legyek. Sokat szidta nekem a lányt, hogy milyen szemét, mennyire utálja, és azt kívánja bár sose találkoztak volna.

Szóval eltelt 2 év, ő kitartó volt, és úgy döntöttem tavaly ősszel, hogy próbáljuk meg, azóta hivatalosan is egy párt alkotunk. De azóta sem tudom azt mondani, hogy végre boldog vagyok, ugyanis megdöbbentő események sorozata derült ki:

Amíg ő udvarolt nekem, ő találkozgatott a volt barátnőjével, fotókat csinált róla (párom szeret fotózni, ezek pedig kültéri fotók voltak, semmi akt vagy ilyesmi), kocsikázgattak, napi szinten tartották a kapcsolatot, miközben a párom (akkor még nem volt az) közben mindig szidta nekem ezt a lányt. Amikor velem volt, lenémította a telefonját hogy ne jöjjek rá, ha hívja őt, és ezt vele is csinálta, ha vele volt akkor megint lenémította, hogy ne zavarjam őket.

A kapcsolatunk hivatalossá válása után is tartották a kapcsolatot, írkáltak egymásra és hívták egymást (ezekről már tudtam) és hiába sírtam neki sokáig, hónapok teltek el mire felfogta ésszel hogy mit csinál, mit művel velem. A lány is tudta hogy a páromnak vagyok, sőt, rendszerint szidott engem neki (molett testalkatomra tett megjegyzéseket a volt barátnő és hasonlók).

Most már nincsenek hívások, legalábbis nem tudok róla. A párom megesküdött rá, hogy a szakításuk után egyszer sem szexeltek és csók sem volt, azt mondta nekem, az életére esküszik, hogy nem történt ilyen. A következővel magyarázza mégis a kialakult helyzetet:

Vele nőtt fel, vele élte át az első szerelmi dolgokat, és a sok rossz ellenére hiányzott neki a lány lénye, ő maga.

Soha nem volt sok éven át tartó kapcsolatom, ezért nem tudom. Próbálom megérteni az ő oldalát, ezért titeket kérdezlek: tényleg ennyire nehéz elengedni a másikat, ha ennyi éven át tart egy kapcsolat?