Meg lehet ezt bocsátani? (beszélgetés)

Amit te írsz, az nem megbocsátás. Az túllépés.

Megbocsátás az, ha nem haragszom rá azért, amit ellenem elkövetett.

Erre írtam, hogy én nem tudnék megbocsátani, azaz örökre haragudnék rá a tette miatt.

Az más kérdés, hogy élném tovább az életemet, nem foglalkozva vele.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy egy kis duzzogás után minden megy, ahogy korábban.

Azt jelenti, elfogadod a megváltoztathatatlant, meghozod a saját döntésedet, és éled tovább az életet úgy, ahogy te szeretnéd. A megbocsátás egyfajta feloldozás, amiben magadad oldozod fel az alól, hogy ahányszor eszedbe jut, ahányszor meghallod ugyanazt a nevet, akivel félrelépett, összrándul a gyomrod.

A megbocsátás annak fontos, akit megbántottak. A másik fél le van tojva - hogy ne tűnjek túlságosan Zen-nek 😎

Úgy tűnik számomra, hogy fogalomzavarban vagy.

A megbocsátást a szeretettel, meg a továbbra is együt-tel 1 kalap alá veszed, holott köze sincs ezeknek egymáshoz.

Ha a FI együtt maradna ezzel a mocsokkal, akkor követne el bűnt, és nem csak maga ellen.

Idővel talán meg fog tudni bocsátani, de csak az engedné magát továbbra is kihasználni, aki hülye. Az aki évekig szemrebbenés nélkül belehazudott a másik képébe, és kockáztatta a másik ember életét, egészségét (ki tudja mit szedett össze a kurváktól), nem fog megváltozni.

A rossz ellen nem fellépni bűnpártolás, még akkor is, ha ellenem követik el azt.

Én is ezt tenném. Kalap, kabát..

Nem lenne lelkiismeret furdalasom, neki sem volt.

Menjen a pokolba.

Én nem tudnám se elfogadni, se megbocsátani.

Elválnék minél előbb. Tojnék rá, hogy beteg-e vagy sem. Ö is tojt a párjára, csak dugott összevissza, mint egy kandisznó.

Na, azért vannak ilyan "hibák", (szerintem inkább bűnök) amiket nem lehet megbocsátani.

És ki lehet szeretni a másikból miatta.

Amit a FI férje csinált az éppen olyasmi. Nehogy már őt hibáztasd, mert egy aljas féreg a férje!

Oké, kicsit félreérthető voltam. Megbocsátani, elfogadni, hiszen változtatni nem lehet rajta, aztán mást választani. Lehet nem kérni belőle a továbbiakban.

Én sem értem, hogy lehet ezt hosszútávon csinálni úgy, hogy a partner nem veszi észre.

Kérdésedre a válasz:

MEG LEHET BOCSÁTANI, DE NEM KÖTELEZŐ!

(A többi meg rajtad múlik!)

De hiszen mindenki halálra van ítélve.

Csak az ő betegségét tudjuk, de jól van!

Kontrollra jár felügyelik.

Aki nem tudja, hogy beteg egyik napról a másikra meghallhat.

Ismétlem a betegsége előtt bőven ilyen életet élt, és még utána is.

Hiszen írtam, hogy volt hiba bennem is.

Ha szeretek, vagy ha tisztelem a társam, az én nem tudtam volna ezt tenni vele.

Ezt sorozatos megalázást.

Ebben igazad van, csak arra utaltam, hogy mit lehet, vagy kell egy olyan emberen szeretni, aki a sárba tipor, megaláz?

De többért is megbocsátanak embereknek. Még ölési kisérletért is.

A másik annyit jelent nekem, hogy csak azt tesz meg amit a másik félnek is elnézne.

Volt sértett visszavágásom, de akár igaz is lehetne.

Mondtam, oké maradjunk együtt, látszat együttlét, külön kassza, de egy házban, viszont lehet lesz barátom diszkréten.

Na persze erre felháborodott..

Barátról szó sincs jelenleg a sértettség beszélt belőlem.

De kérdem én a kettő között azért nagy a különbség ugye?

Amit egyiknek lehet, a másiknak 20% -át sem?

Valaki a legnagyobb stikliket csinálja, mégis megússza.

Ilyen a megbocsátás is.

Nem logikus döntésen alapul, mert abból nyakazás lenne!

Ha a szívére hallgat az ember, ott dől el, hogy a "bűnei" ellenére mennyit jelent neki a másik!

A felnőtt gyerekeknek nem beleszólásuk van , lesz a döntésembe, de tudniuk kell róla, ha külön élünk.

Az unokáknak pedig nekik kell magyarázatot adni.

Fontos a közös megbeszélés nekem, mert ha szépen megtudunk állapodni, nem kell a részleteket az unokáknak tudni amíg kicsik.

Egyenlőre megbocsátani sem tudok, és elfogadni sem.

Határozott szándékom a külön költözés.

Anyagilag megtudjuk oldani.

Biztos volt hiba bennem is hogy ide jutott a dolog.

De a kapuzárási pánikra sem fogható minden.

Egy szeretőt meglehet bocsátani, de amit ő tett azt nem.

Mindenre hajlandó ígéret szerint, de én nem vagyok az a típus hogy majd napi szintem emlegessem, és ezért megalázzam, vagy kihasználjam a helyzetet és nyuszikaként éljen velem tovább .

Ez nem vezet sehová.

Szerencsére mint írtam, nem fekvő beteg.

Ha nő lennék, valószínűleg hamar szagot fognék és elbeszélgetnék vele. Ha nem tudnánk közös dűlőre jutni, akkor különválnánk részlegesen vagy teljesen.

Bocsánat, de az itteni történet annyira ordasan félrement! Ebben a nő is hibás a naivitása miatt, mert nem fogja a jeleket és nem cselekszik időben.

Én nem rögtön a bosszúra gondolok, inkább a dolgok átbeszélésére.

De mivel úgyis a nő summázza a dolgot, ő fogja eldönteni hogy mi az, amit megtart és mi az, amit nem.

Megbocsátás az van, ha nagy a szeretet, ennek pedig az elfogadás az alapja.

Onnantól kezdve hogy elfogadod a nehéz szituációt, már éretté is váltál a megbocsátásra.

Soha nem azt könnyű elfogadni, ami szép és jó!

De ezt majd ők eldöntik.

32 éves házasok leszünk hamarosan, de simán kitenném a férjemet, ha ilyet tenne.

Itt nem a megbocsátásról van szó. Nem haragudnék én, hanem az elvek.

Annak idején megbeszéltük, hogy szólunk a másiknak, ha már nem kell, és akkor lép aki így érez.

Én ehhez mindig ragaszkodni fogok, és szerintem a férjem is.

Természetesen egymás hibáival tudunk együtt élni, mert elrakom én a tálcát, ha neki századszor sincs kedve hozzá, ő pedig elviseli, hogy úgy beszélek, mint Dr. Csont;) De hiba és hiba között van különbség...

Próbálj meg kérlek nem egy Coelho ihlette választ adni. Ha veled csinálná ezt a párod, a közös kasszából finanszírozná a hobbiját, és még el is mesélné másoknak, van benned annyi szeretet, hogy ezen túl lépj.

Mert én azt gondolom, megbocsátani lehet, de elfogadni nem.

Ha valakiből hülyét csinálnak, dicsekednek is vele, anyagilag, érzelmileg kihasználják, ne mond már hogy nem lehet kiszeretni az ilyen emberből? Szánni lehet, de szeretni nem.

Szerintem nem, helyesebben.

Szerintem lényegtelen milyen származású hölgyek szolgáltatását vette igénybe, mert megtette amit...

Nem bocsátanék meg hiába beteg, most úgymond fizet a bűneiért.