Meggyógyultam a pánikbetegségből! (beszélgetés)

Szia HannaRóza!

Látom, hogy ez már egy nagyon régi bejegyzés, de most én is ebbe a cipőbe járok a lányommal, ő most 14 éves és már egy éve küzdünk ezzel.

Nektek sikerült kilábalni belőle? Ha igen hogyan? Mi segített?

Köszi,

LF

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni, nekem a kislányom küzd a pánikbetegséggel, most már sajnos több mint egy éve.

A kiváltó oka az egésznek egy edzésen történt, egy reccsenést hallott a nyakában, majd egy pillanatra elvesztette az eszméletét. Egy sport masszőr mondta, hogy valószínűleg a merev tartás, amit kosarazás közben felvesznek, az okozta, hogy egy pillanatra elzárta a vér útját, egy ideg, így történhetett a pillanatnyi eszméletvesztés, tényleg csak a másodperc töredéke volt, szerencsére semmi testi probléma nincs, viszont azóta vannak a "rohamai" és azóta fél, hogy rosszul lesz, amitől beindul a pánik rohama.. Azóta persze sok minden történ, otthagyta a kosárlabdát, kapott egy kutyust, volt jobban, volt hogy pár hétre teljesen eltűnt, aztán volt egy nap mikor nagyon sokáig ébren voltunk, hajnali 4, és ott úgy gondolom, hogy az ismeretlen érzéstől(kábaság, fáradság)újra megijedt, és elkezdődött megint az egész. És persze a felvétli (most 8-os) sem segített a sztorin.. Ma ismét nem ment iskolába, mert fél, hogy rosszul lesz..

Szeretném megkérdezni tőletek, akik meggyógyultak, hogy mit javasoltok én mivel tudnám őt támogatni, mi az amit hallani szeretnétek ilyenkor?? vagy nem feltétlen azt kell mondjam, mert akkor sose fog iskolába menni? Mit tanácsoltok? Vagy van-e valakinek olyan pszichológus, akit ajánlani tud?

Köszi

Örülök, hogy rá találtam a történetedre, reményt ad....

Nekem a 15 éves kamasz lányom lett pánikbeteg. Szülőként sem egyszerű megélni, a tehetetlenség a legrosszabb. Most pszichológus segítségét kértük, remélem hamarosan mi is múlt időben beszélhetünk róla.

Sziasztok!!Nagyon szuper,hogy megtaláltam ezt a csoportot :)Hol is kezdjem .... Pánikbeteg vagyok :(

A törtenet azzal kezdödött hogy kislányomat vittem oviba 350meter tölünk az ovi ,haza már nem tudtam jönni :( Tudtam mi törtenik hiszen ápolönö vagyok pszichiátrián dolgoztam 12 evig.Remeges,hányinger,hideg vegtagok es az erzes most meghallok jajj istenem mit csináljak.Senki sehol,telefon elö segitsegetkerni.Külföldön lakom szüleim itt voltak látogatoba anyukám rohant segitsegemre es innentöl nem volt megállás.Orákrol orakra törtek rám a rohamok mikor is bekellett látnom ez most egyedül nem megoldhato.Lakásbol egyedül nem mertem kimenni.Boltba,bevásárolni na attol az eg mentsen meg.Autoba ülni is csak ugy ha a telefon a kezembe es a ferjem melettem.Orvos fölirta a gyogyszereket 3.hete szedem.Valamit javulni látszodik a helyzet mert nincsenek azok a rendszeres rohamok,de meg nem az igazi.Remelem itt találok pár jo szot amitöl meg több eröre kaphatok!!!!Üdv.

Sziasztok!

Én betörés miatt lettem pánikbeteg úgy érzem..a meglévő depim és a poszt traumás stressz szindróma amit a betörés váltott ki szépen átalakult ezzé. Sajna már 1,5 éve küzdök vele, voltam minden felé..volt nagyon rossz de most vmivel jobb...életmódot váltottam, leszoktam a cigiről,alkoholt nagyon ritkám iszom,lakto-vega lettem, és futok..tolom a B komplex vitamint,D vitamint, és egy aminosavat ami L-Tyrosine. Úgy érzem így most kezd jobb lenni a helyzet de csak lassan..Echart Tolle tanításait próbálom áthelyezni az életembe, de nagyon nehéz valóban megélni a MOST hatalmát.VAn hogy sikerül és akkor nagyon jó. Nagyon szeretném ha teljesen elmúlna és többé nem jönne elő ez a nagyon mély félelem, ami biztos vagyok benne, hogy a kollektív félelemből merít, azért ilyen erős.MIndenkinek aki ezzel küszködik azt üzenem, hogy ne adjátok fel, értékes emberek vagytok ti is,pontosan így pánikbetegen úgy ahogy vagytok, mert ha nem lennétek azok akkor nem léteznétek :D. Azt mondják, ha hittel és cselekvéssel változtatni szeretnél tiszta szívedből, akkor összefog az univerzum érted, hogy sikerüljön.Nagyon jó olvasni, hogy van amelyikőtök teljesen kigyógyult és elmúlt neki. szerintem ez egy lélekbetegség, és nem javasolnám a vényköteles gyógyszerek használatát, mert nem szünteti meg, csak az agyadat csapja szét. Kitartást és gyógyulást kívánok mindenkinek!

Sziasztok!

Nem is tudom hol kezdjem,igazság szerint azt szokták mondani,hogy a pánikbetegség és a hipochonder egy és ugyan az,én betegesen figyelem a saját testem reakcióit,és azon pánikolok,hogy most biztosan halálos beteg vagyok,mindenről a rákra asszociálok,miden tünetemet azonnal elkezdem olvasni a neten,mi mit okoz,mi minek a tünete,ezt nevezik hipochondernek aki túlságosan félti az egészségét.Én bevallom ezt teszem.Régebben én is féltem a buszozástól,volt hogy vártam a buszt,és amikor fel kellett volna szállni én elsétáltam,mert éreztem,hogy szédülök,nem kapok levegőt stb.Most már nagyon ritkán fordul ez elő.Viszont életunt vagyok,nem dolgozom most már egy ideje,és egyedül is vagyok,sem kapcsolatom,emberek közé nem nagyon megyek,és a közérzetem is minden nap rossz,iszonyatos éles fájdalom szokott a mellkasomba nyilalni,és a hátam is nagyon fáj.A tényleges betegségeim petefészek cystát állapítottak meg illetve a torkommal kínlódom már fél éve,a mellem pedig elkezdett víz szerű folyadékot nyomásra kibocsájtani,nem tudom már mi tévő legyek,valóban beteg vagyok és a tünetek is veszélyesek vagy az agyam játszik,nem bízom az orvosokban,felületesek és kb mindenre legyintenek.Tudnátok nekem segíteni mi tévő legyek?

Helló mindenki:-)

Én is pánikbeteg vagyok, igaz még nem régóta. Megnéztem a Mooji videót: [link] ami arról szól, hogyan győzzük le a pánikot, a félelmet. Akinek van kedve, nézze meg. Szívesen várom a véleményeteket. Én próbálom alkalmazni, de ez a kívülről figyelem magam, meg semleges vagyok eléggé bonyolult számomra:-)

Egyetértek Veled. Elárulnád, hogy az alternatív gyógyászat mely ágában találtad meg a segítséget?

Másik hozzászóló: értékelem a bátorságodat, de óvatosan a kijelentésekkel. Én inkább nem mondanék olyat, hogy én már semmitől se félek, mert jön a Sors, és próbára tesz. Csak mondom.

Szerencsére akkor nem vagy jártas, hogy milyen sokkal erősebb gyógyszerek vannak. A hova kimondottan növényi összetevőkből áll. A S.nax attól is függ hány mg-os. Ez utóbbit a menedzserek, úgy teszik a táskájukba, mint más a rágógumit. Nem mondom, hogy jó dolog, csak az erősségére akartam rávilágítani.

Egyébként örülök, hogy sikerült rendbe jönnöd. :)

Szia Kiscsillaaag!

Én is így voltam, mintha a munkahelyem hozta volna ki félelmet bennem. Sokszor voltam rosszul, majdnem el is küldtek. Erőt vettem magamon. Megtanultam kontrollálni, kordában tartani, irányítani. Sikerült.

Ma rám is rámtört amunkahelyemen, meló közben. Semmi előjel, csak hirtelen elkezdett kalapálni a szívem, szerintem a pulzusom 150 lehetett, remegett a kezem és jéghidegek voltak, iszonyatos izgulás, para jött rám, szédültem, halálfélelmem volt. A múltkor is ilyen miatt vittek haza,mert egyébként epilepsziás is vagyok, és megijedtem, nehogy olyan rohamba menjen át a rossullét, de amint kiléptem a gyárból,semmi bajom nem volt. Most is paráztam,de vettemegy mély levegőt, elszámoltam 3 ig lassan, majd kifújtam... Így tovább, míg nem, elmúlt az egész. Gondolkodni kezdtem utána. "Nehogy már ilyen kis képzelt-beteg legyek, mindig szóljak valakinek, hogy rosszul vagyok?? Mit fognak akkor hinni rólam?? " Ha rám tör az epilepsziás görcsroham, akkor úgy is rám tör, de ezen izgulni állandóan nem éri meg! Egyik ismerősöm mondott egy nagyon jó mondtatot nekem, a mai napig elmondom magamban,amikor rosszak a kilátásaim:

Akármi is történik az életedben, valahogy mindig lesz folytatás. Olyan nincs, hogy ne legyen semmi...

Szia Peteimi!

Nálam a második pánikos időszakomat ugyanaz váltotta ki, ami a tiedet okozta. Nekem a férjem volt uralkodó típus, és néhány év alatt teljesen elvesztettem mellette önmagam, és elkezdődtek újra a rohamok, pedig előtte teljesen tünetmentes voltam évekig. Ha még nem olvastad, olvasd el Szendi Gábor Pánik című könyvét. Nekem sokat segített. Mióta elhagytam a férjemet, nem volt pánik rohamom, csak néha megkörnyékez az érzés, de a könyvben olvasott tanácsok segítenek, hogy ne hatalmasodjon el rajtam.

Nagyon köszönöm mindenkinek a gratulációkat, és hogy olvastátok a cikkem. :) Privátban továbbra is szívesen válaszolok mindenkinek!!! Szép napot!

Szabina

Szia Peteimi! Én vagyok a cikk írója :) És jól látod a betegséget az ilyen dolgok váltják ki, nekem is munkahely elvesztés, és magánélet váltotta ki. :(

Viszont gyógyszerből nem semmieket kaptál. Szerintem keress fel egy másik orvost, vagy próbálkozz nyugtató teákkal. A cikkben és itt a fórumon is leírtam pár tanácsot, hogyan próbáld kezelni. Próbáld ki amelyik szimpatikus, és ha gondolod írj privát üzit,és beszélgetek veled róla, ha akarod. :)