Megéri együtt maradnunk, vagy inkább később lenne közös jövőnk? (beszélgetés)

Ha úgy érzed, gondolod, hogy néhány év jót tenne mindkettőtöknek külön, akkor tégy úgy! Ne hagyd magad lebeszélni a fiú által! A saját boldogságodat keresd!

Ha néhány év múlva is még mindig egymást akarjátok, akkor meg fogjátok találni egymást újra.

Olvasd el, mit írtál.

Szerinted?

Ha nem is boldog a kapcsolat is unalmas, stb, akkor mit is akarsz?

Lehet, 20 év múlva más lesz:)

A barátommal 1 és fél éve vagyunk együtt,de kb. 5 éve ismerjük egymást ,mivel legjobb barátok voltunk/vagyunk.Egy a baráti társaságunk is szintén 5 éve.Én 19 éves vagyok, a barátom pedig 17.

A kapcsolatunk első egy éve tökéletes volt,nagyon boldogok voltunk és sok nehézséget megéltünk együtt. Rengetegszer meglepett és én is őt

.Korához képest sokkal érettebb, rengeteget beszélgettünk arról, hogy mi a célunk az életben és igazából teljesen ugyanarra vágyunk és teljesen együtt tervezzük a jövőnket. Nagyon szeretjük egymást és egymás családját is ,mind a kettőnk szülei fiatalon 17-19 évesen jöttek össze és azóta együtt is vannak, szóval igazából ezt a példát látjuk mindketten. viszont idővel kibukott már néhány tulajdonsága, ami az éretlenségéből fakad szerintem. És nem is ez zavar igazán, mert várnék rá bármennyit,hanem ,hogy mostanában nem működnek túl jól köztünk a dolgok sem, szeretjük egymást , de nem boldog a kapcsolatunk. Igazából ezt főként én érzem, mivel nekem sokkal több törődésre lenne szükségem, nincs közös programunk ,max otthon filmezünk, vagy nagyon ritkán elmegyünk moziba. Mikor ezt elmondom neki, megérti de felhozza a szerinte “nem kifogásokat”, de hogy nagyon fáradt hétvégére ,meg meccsei vannak, viszont bulizni valahogy mindig van energiája. És együtt megyünk bulizni is sokszor de néha jó lenne valami mást csinálni. Ő is érzi hogy baj van a kapcsolatunkkal és próbáljuk megoldani fél éve , de csak egy ideig jobb ,aztán minden ugyanolyan. Tudom nagyon szeret engem, ebben biztos vagyok, de néha úgy érzem akkor értékelne engem ha elveszítene. És az is nagyon bennem van, hogy neki én vagyok az első kapcsolata és most abban a korban van ,hogy ki kéne élnie magát és buliznia esetleg átélni hogy milyen egy másik emberrel és én nem akarom korlátolni őt. Elmondtam ezt neki, de ő nem akar elveszíteni. Félek azonban hogy ez később elő jönne benne és akkor minden sokkal nehezebb lenne.most megígérte hogy mindenben változtat ami zavar engem és én is abban ami őt. Viszont ha nem lesz így sem jó, lehet külön folytatjuk tovább, de ez mindkettőnket megrémiszt.

Úgy gondolom ,hogy tapasztalnia kellene még és megismernie önmagát jobban. Sokszor azt érzem, hogy most nincs közös jövőnk, de később annál inkább. Nagyon nagyon szeretem őt és nem tudom mi lenne a legjobb döntés , mivel semmire nincsen garancia. Szeretem a gondolkodását ,mindenét és a hibáit is elfogadom. Nagyon szeretnék vele maradni ,de néha nem tudom mi lenne a legjobb mindkettőnk számára.Szerintetek ebben a helyzetben mi lehetne az esetleges megoldás?