Megcsalt a férjem, hogy éljem túl? (beszélgetés)
En tuleltem egyszer megbocsajtottam egesz jol alakult minden legalabbis ugy ereztem......erre jott a pofon par ev mulva h csak felrekacsintgat.
Kutyabol nem lesz szalonna sajnos belatom mar en is.Habar van gyerek meg idozok es gondolkodom mitevo is legyek de ugy erzem annak ellenere h a masodik is kiderult nem biztos h meg tudom mar ezt emeszteni igy valoszinu h amint kitalatam mit kezdjek magammal lepni fogok.....ha javulna is a kapcsolat nem hiszem h meg tudok bizni ujbol es nem varom meg h megcsaljon ismet!
O teper es iger fut-fat-bokrot is egyenlore egyutt elek vele de mar mas szemmel latok mindent!
Rohadt nehez foleg h alapjaban a ferfiakban is csalodtam, latom mi megy vegbe korulottem es anno mar ert veget kapcsolatom ugyancsak megcsalas miatt, mindenki megcsal mindenkit, nem is tudom ha valaha masban is meg tudok bizni, vagy elfogadom ezt az embert es megszokom h ilyen es ne is torodjek h megcsal vagy keresek mast akibe ujbol beleszeretek es attol kapom a pofont elobb-utobb!
Biztos velem is van problema de nem hiszem h epp ennyire igy mar nem magamat okolom.
Ez a "kettőn áll a vásár dolog", egy ilyen szituációban nem tetszik. A félrelépő fél tettei nem magyarázhatók kapcsolaton belül, sem a kapcsolat hanyatlásával, sem az egyik ember gyengeségével, vagy egy peches véletlennel. Egyszerűen csak undorító, ha az egyik elárulja a benne megbízó másik felet.
*gyorsan egy offtopic*
Vadiúj vagyok ezen a hoxán, bár régebben olvasom. A férjemmel kiegyensúlyozott (nem üresen vigyorgó tévé-idill) kapcsolatban élek már évek óta. Első gyermekünk legyártásán most dolgozunk. offtopic off*
Az egyik fórumozó (nyafi, nyafson valami ilyesmi - nem találom a bejegyzését pontosan) írta, hogy kb. minden két emberen múlik. Nagyjából leírta, hogy egy ilyen helyzetben a félrelépő fél is lehet ártatlan, és akit elárultak, az nézzen jól magába. Szerintem ez tankönyvi példa a felelősség-hárítás hétköznapi művészetéhez.
Nagyon egyszerű szerintem a válasz egy ilyen vert helyzetre, noha a sérült fél szempontjából konvergál a lehetetlenhez. Meg kell szakítani a kapcsolatot az áruló elemmel (szakítás, válás, stb.). Egy ilyen ember már nem képes egy kapcsolaton belül jót hozni. A kőkemény igazság az, hogy bármilyen élethelyzetben is vagy, ki kell menekülnöd ebből a válság-állapotból. Tudom, hogy ez borzalmasan fájni fog, de ebből a szorításból nincs más út.
Egyetlen kerdes van: meg akarod-e menteni a hazassagodat? (pontosaban meg akarjatok-e menteni)
Ha igen, beszelni kell. SOkat, mindenrol. Ez egy hosszu es fajdalmas folyamat, de nem te vagy az elso, es attol tartok nem is az utolso.
Látom ezt már többen is írták.
Megbocsájtani? Szerintem nem érdemes. Túl kell lépni rajta!
Teljesen egyetértek:)
Milyen meglepő:D
Mindent lehet, ha az ember akarja.
Ha szeretitek egymást, és még mindig tudtok társakként együttműködni, akkor meg lehet bocsátani. De akkor nem szabad egymás orra alá dörgölni, sem azt neked, hogy ő félrelépett, sem azt neki, ami ide vezetett. Lezárni ezt és új lapot nyitni. Ez a legnehezebb.
Majd idővel túl fogsz lépni rajta,ha mindenáron mellette akarsz maradni. Belefásulsz a hétköznapokba,és egyszer csak már annak fogsz örülni,hogy jajj,de jó,néha otthon is alszik,és néha felveszi a telefont,ha hívod.
És már bármit megbocsátasz neki,csak elmondhasd,hogy van párod,és a gyerekeknek apja..
Sokan jutnak el idáig,csak az elején ilyen fájdalmas,mint neked most.
Egy "kóbor numerán" túl lehet lépni, de vajon egy volt? Ki tudhatja ezt?
Igen, mindkét részről odafigyelés, de általában ez csak a feleség részéről van meg, erőlködik, elismeri vagy rábeszélik, hogy ő volt a hibás mindenért és meghúzza magát.
Ritka az a férfi, aki be tartja a házassági esküt.
Bármit meg lehet javítani, csak akarni kell, mindkét oldalról. Ha már az egyik fél nem akarja eléggé, akkor felesleges időfecsérlés, előbb-utóbb újra borul a bili. De közösen, ugyanazt akarva, simán túl lehet lépni egy kóbor numerán.
Újra kell nyitni egymás felé. Előhozni azt amit anno megszerettünk a másikban, havi 1-2szer félrerakni a szürke hétköznapokat -és ha van rá mód a gyerekeket is- és újra randizni, ne csak apa-anya éldegéljen egymás mellett, hanem férfi és nő éljen egymással, egymásért. Ha ezt közösen újra el tudjátok érni akkor nyert ügyed van.
Én még arra sem vennék mérget, hogy aki egyszer, kétszer, xszer az soha nem nyugszik le, dehogynem, csak olyanná kell tenned magad -illetve neki magát- hogy azt érezd/érezze nem kell több, jobb, szebb -esetleg nincs is.
Odafigyelés, de mindkét részről.
Kiforgatod a szavaimat. Azt írta, h tudja, mi a gond. Tehát a férje jelezte. És már bocsánat, de ha az egyik fél többszöri kérésre sem teszi meg azt, ami a párjuknak fontos, akkor ne ringassátok magatokat hiú ábrándokba, h jó, lemond a másik fél a párja kedvéért róla... Ezt ugye senki sem hiszi el???
Megcsalt férjek és feleségek csak a netes fórumokon vannak? Csak az ismerősödnél? Csak a szomszédban? Csak a kolléganőd csalja a férjét? Meg az a szemét főnököd a feleségét? Csak a rokonságban derül ki?
Persze. Mert itt tökéletes feleségek, barátnők vannak, tökéletes családok...
Aztán váljon el mindenki mindenkitől, ahelyett, h dolgozna a kapcsolatán, kinyissa a száját vagy tegyen érte valamit.
Minek kérsz tanácsot, ha így reagálsz rá?
Akkor old meg egyedül.
Igen, van amikor a válás az egyetlen út. Amikor már mindent megpróbálsz, amikor egyedül tartasz fenn egy olyan dolgot amihez két ember kell, amikor a te energiáid már tök kimerülnek és rájössz ha ezt így csinálod ki fogja a gyerekedet felnevelni. Ha beteg vagy? Ha egy ideg roncs vagy? Milyen élete van annak a gyereknek aki nap nap után végighallgatja/nézi a szülők veszekedését - volt benne részem tudom miről beszélek.
És tudod amikor már egy ártatlan gyereken "csattan az apai ostor" akkor igen is beadtam a válást. Inkább egyedül mint egy olyannal...
Átolvastalak,dehát...van itt minden!Kicsit talán ülj le és döntsd el mit akarsz!
1.Gyerekek,szuper!Na de akkor tarts ki emellett!
2.Megbocsátás...Miért?Muszáj?Nem lehet jó barátként együttélni,kvázi kiszeretni belőle pusztán az 1-es pont miatt?Ha nem,akkor meg megbocsátasz és kész!
3.Te hibád...Nos ha ez igaz,akkor a világ legdurvább dolga az,hogy még neked kell megbocsátani!Durva,hogy arra kényszerült,hogy ezt tegye és még ő érezze rosszul magát!
Nos...Válassz!Most akkor mi???
Nem akarlak megbántani, de amit írtál:"A legtöbben, akik félrelépnek, azért teszik, mert otthon nem kapnak meg valamit." ez egy általános nagy blabla.
Mert, ha nagyon lesarkítjuk a dolgot, mit nem kap meg? Ez nagyon változatos lehet. Ha adott egy belevaló, csinos odaadó feleség, akkor lehet, hogy pont azt nem kapja meg,hogy otthonülő+ szégyenlős+tyúkanyó. Ha pedig ez van neki, pont az ellenkezője kellene. Szóval feleség legyen a talpán, aki mindig kitalálja, mi kellene a drága párjának! De, ha kitalálja is, még bűne is lehet ez, mármint hogy szolgalelkű. Mert akkor meg egy önmegvalósító emancipált nőre vágyna.
Na, akkor mit is nem kap meg otthon?
Ha a drága olyan típus, hogy szeret vadászni, akkor jön az a bizonyos vicc a nyuszikával meg az ő sapkájával. (bármilyen színű a sapka,nyuszikát megverik, de ha nincs sapkája akkor meg azért)
Ne azért maradj vele, mert a gyerekek, vagy mert jujj, mit szólnak majd, ha elválok... azért maradj vele, mert meg tudsz neki bocsájtani, mert szereted, és mert vele akarsz megöregedni. De muszáj bíznod benne!!!
Ja, és soha ne mondd azt, h soha! Én sem gondoltam volna magamról sem a megcsalást, sem azt, h képes vagyok megbocsájtani és mellé állni (a páromat konkrétan nagyon csúnyán megzsarolták, akik tudtak róla és inkább ő elmondta nekem), és azt sem gondoltam volna, h helyre jön a kapcsolatunk, a szexuális életünk valaha néhány rossz év után. 8 éve vagyunk együtt. Vagy 10 okom lett volna már elhagyni (nem csak megcsalás, vagy más nők - ennél sokkal komolyabb dolgok), de mégsem tettem, vagy mert nem tudtam, vagy mert nem akartam. Most kb. annyira jó minden, mint a kapcsolatunk elején.
Soha egy gyerek sem varja el azt hogy a szulök ilyen modon " felaldozag " magukat.
Ha egy ertelmes megegyezes szuletik a ket szulö köszt a gyerek jövöjeröl akkor az ilyen vallas meg sikeresnek is nevezhetö. Elvegre nem a gyerektöl nem val el egyik sem ami a ket felnöt köszt törtenik azt nem szabad hogy a gyereken legyen negativan vissza igazolva. Gyereknek joga van mind ket szulöhöz ugy mind avalas elött. Egy gyerek nagyon is megerzi mi folyik a csaladban ahogy lassa a anya martiriumat ugyanugy bantana a apa hirtelen eltuneset a minndenapi eletböl . Legjobb ha mind kettöen ezt belatjatok.
Szamodra pedig egy igazan jo erzes lehetne a jövöben ha egy sajat eletet tudsz kialakitani szamadra ahol fugettlenul elsz bele ertve az anyagiakat is.