Meg akar változtatni? Vagy tényleg változnom kéne? (beszélgetés)

Dehát ki a csuda mondja, hogy megszakítsa az édesanyjával a kapcsolatot?

De azért 3 teljes hétvége a szülővel, miközben párkapcsolatban él, szerintem sok.

Azért én el tudom képzelni, hogy a férjem egy hónapban háromszor elutazik a mamához péntek este, és vasárnap este hazajön. Hát én sem lennék boldog tőle. Te igen?

Így biztos, hogy nem talál olyan férfit, aki mindig mellette lesz. De lehet, neki nincs is rá szüksége. Nem lesz saját családja, marad mindig a régi.

Senki nem mondta, hogy szakítsa meg a kapcsolatot, csak a párjára is kéne időt szánnia, persze csak akkor, ha szereti.

Szia.

A levelednek szinte csak az elejét olvastam és már tudtam a választ. Eszedbe ne jusson édesanyáddal a kapcsolatot megszakitani. Ha ezt a párod nem érti meg akkor nem passzoltok, nem is szeret igazán. Nehogy már a kicsinyes féltékenysége urrá legyen rajtad. Mondojon vagy tegyen bármit de az édesanyádat soha ne add fel. Ö mindig ott lesz neked...

Ugyérzem a párodnak elég nagy problémája lehet az ö anyjával. Az ö lelkében kéne rendett tenni.... a tiéd teljes mértékben rendben van

Nem e lehetne egy kozeputat talani, hogy a kecske is es a kaposzta is...

Nem todom a tavolsag az tenyezo lenne e? meglehetne azt oldani, ha a ferjeddel egyszer ketszer meglatogatnatok egy honapban Edesanyadat, vagy egyszer Ti mennetek hozza, maskor O"t, hivnatok at Tihozzatok...???

Ha kettotok etkezesi koltsege terhes lenne Edesanyadnak, lehetne e, hogy esetleg Te otthon megfoznel es elvinnetek hozza, vagy nyersanyagot vinni magatokkal es Nalla megfozni, egyutt Jo Anyaddal, es a ferjed is erezne, hogy a megnovekedett csaladotokban O" is egyenragu, teljes jogu szemely!

Semmi esetre sem hagynam el szuleimet, de mar Te ferjet valasztottal magadnak, akinek a FELEsege vagy.

Mar a TI erdekeiteket kell elsonek venni szerintem...

Mindenkinek lehet velemenye, es az enyem...

Egy durva javaslat, csak azert tulzok vele, hogy jobban kierzodjek a viszassagai...

Nem e gondoltal arra, hogy javasold neki, amig Te a hetvegekre latogatoba megy, haromszor egy honapban, hogy addig a ferjed ne legyen egyedul, keressen egy baratnot maganak, vagy menjen el kocsmazni, kartyazni !!!???

--- Egyszer azt hallottam, ha a ferjnek vagy a felesegnek leesik egy gomb a kabatjarol, szeretetbol, gondoskodasbol varrjuk fel, mert ha nem varrjuk vissza, elobb-utobb vissza varrhatja mas is...

Kedves levendula84,

Én azért elgondolkodnék jobban ezen a kötődés dolgon, mert az írásod alapján (miszerint lelkileg fontos édesanyáddal ilyen sok időt töltened, valamint az életed egy része üres lenne) nem az jön le, hogy nem kötődsz túlságosan.

És mégegyszer, nem arról van szó, hogy többet soha ne látogasd, és ne beszélj édesanyáddal, mint ahogy itt sokan értelmezik.

Nekem az is furcsa, hogy a pároddal szemben ezt miért nem érzed? Ő nem hiányzik neked, csak te neki?

"Legyunk egyutt amig lehet, elvegre parommal egy elet all előttünk, edesanyammal meg veges az egyutt tölthető idő."

Miért nem inkább úgy gondolkodsz, hogy eddig 30 évet töltöttél édesanyáddal, a következő 30-ban pedig a párodra/kettőtökre koncentrálsz? Mégegyszer hangsúlyozva, hogy nem hátat fordítva édesanyáddak, hanem pl. havi 1-2 látogatás és sok telefon beszélgetés.

Valamint nem biztos, hogy a pároddal egy élet áll előttetek, azt sajnos nem tudhatod előre, egy kicsit jobban a mában kell élni, nem a múltban meg a jövőben.

Még valami érdekelne. Mivel töltitek a hétvégéket édesanyáddal ami miatt ennyire fontos, hogy fizikailag ilyen sokat együtt legyetek?

Persze, csak a párja nem boldog tőle.

Őszintén? én sem lennék.

Habár én egy egyedülálló anyu vagyok, lánygyerekkel és unokával, valahogy nekem nem jönne be, hogy a gyerekem minden hónapban 3 hétvégére hazajönne. Én örülök, hogy felnőtt, családot alapított, van saját élete, ha az én szoknyámon kívánna ülni továbbra is, nagyon elgondolkodnék, mit csináltam/csinálok rosszul.

És nem, én nem értem meg azt, akinek nem a legfontosabb a párkapcsolata. Mert ha nem olyan fontos, akkor szakítson, hogy a párja kereshessen olyant, akinek fontos.

Amikor férjhezmentem, nekem is a legfontosabb a párom lett. Ha nem így lett volna, nem kötöm össze vele az életem.

Attól szép a világ,hogy mindenki más.Mindenkinek más a fontos,mindenki mástól érzi boldogabbnak magát.A hölgy leírta,hogy ő igy boldog és ha ezt nem igy tehetné nem lenne boldog.Na most szerintetek ha kényszer hatására lemond a hétvégéiről csak azert,hogy a párja nehogy dobja,akkor ez a párkapcsolat boldog lesz?Már most sem teljesen az szerintem.

Ezert szerintem nem is segíthet egy ilyen fórum,mert mi nem érezzük azt amit ő.

Nem szeretnék itt senkivel veszekedesbe bonyolodni.:)

Én azt is megertem akinek a legfontosabb a párkapcsolata,de nem mindenki gondolkodik ugyanigy.Gyermeke meg még nincs a hölgynek.Ha lesz biztosan az lesz az első az életében.De mivel még nincs nics is miről beszélni.

",aki nem így gondolja,annak nem volt olyan jó a kapcsolata az édesanyjával,mint neked és nekem"

Legalább ne tagadd le amit írtál.

A Te válaszod is nagyon erős!

Nem választás elé állította,csak szeretne azzal több időt tölteni a srác akit szeret!

Egy kapcsolat kompromisszumok hegye!

Építeni kell és nem leépíteni.

Ha már valaki választ magának társat akkor Ő legyen az első,mert ha így éli tovább az életét nagyot fog koppanni a lány.

Remélem én is megkapom,hogy ezek szerint nem szeretem az anyukámat,így elöljáróban közölném hogy én ápolom napi 24 órában,DE attól még a férjem és a gyerekem a legfontosabb.

Az hogy szem előtt tartom,hogy anyukámnak mi a fontos,nem hanyagolom el a családom.

Szerintem aki úgy gondolkodik, mint te, annak meg nem volt még jó párkapcsolata. Ez hogy tetszik?

A topicindító nem szereti a párját, de te se igazán.

miért kéne hátat fordítani egy szülőnek? de ha valaki annyira nem tud leválni, hogy heti több napot akar az anyjával tölteni (ami szerintem nem normális, pláne a mai világban, amikor bármikor felhívható, elérhető a másik), az költöztesse közel vagy magához az anyját, és le van tudva, akkor a pasiját sem hanyagolja el

más dolog, hogy ha a párom olyan lenne, aki 4 hétvégéből 3-at az anyjával tölt kettesben, akkor nem lenne sokáig a párom. olyat keresnék, aki velem akar élni, nem az anyjával

valahol érthető, hogy egy párkapcsolatban nem ideális, ha 4 hétvégéből 3-at nem töltesz a pároddal. gondolom, hétközben dolgoztok, azért az nem ugyanaz az idő. az is érthető, hogy anyukáddal sokat akarsz lenni, mert ki tudja meddig, ugyanakkor látatlanban azt mondanám, még 20 év is bőven lehet - akkor vajon hogy alakul a párkapcsolatod, ha 20 évig még ez lesz? esetleg gyerekkel?

a mai világban, neten, telefonon akár mindennap, folyamatosan is tarthatod a kapcsolatot, de előbb-utóbb le kell válni a szülőkről és saját életet élni. gondolom, anyukád sem úgy nevelt fel, hogy hétvégente nem volt apukáddal, sem veled. a párodat meg néha magaddal csábíthatnád, ha nem az a program, hogy anyukáddal ültök, ő meg malmozik :)

Szrintem egy kicsit sarkítottan látod a dolgokat.

Ha valaki nem tölt minden hétvégét a szüleivel, az még nem jelenti azt, hogy hátat fordít nekik, sem "utálatot".

Meg kell találni a középutat. És a legtöbbünk szerit itt a középút havonta 1 hétvége szülővel 3 a párral, és nem fordítva.

Ez arra vonatkozik, amikor messze laknak egymásstól, és a sűrűbb de rövidebb látogatás nem ésszerű.

Nekem is nagyon fontos a kapcsolatom a szüleimmel,,akik kétórányi utazásra laknak tőlünk.Mi havonta egyszer együtt látogatunk haza.A párom szülri évtizedekkel ezelőtt elváltak,,és nem jó a kapcsolsts velük.Az édesanyját látogatjuk,de az apja még karácsonykor sem volt kíváncsi ránk,pedig egy városban élünk.

Ha anyukám egyedül lenne,szerintem gyakrabban mennék,mert más egy magányos szülő mint egy boldog kapcsolatban élő.Én is elmúltam 30,és szerintem ahol ilyen korban már lazul a családi kötelék,ott sosem volt normális,szoros kötődés.

Próbáld meg azt,hogy egy hónapban egyszer a pároddal közösen mentek,esetleg időnként anyukád jön hozzátok.

Én is megkaptam már (nem a páromtól,aki nagyon szeret nálunk mert mint mondja nekem 'igazi családom' van) hogy nem kéne már kötődni...Lehet,hogy keményebb és kevésbé érzelmes ember lennék,ha kilök a családi fészek amint keresôvé válok...de én hálás vagyok a sorsnak,hogy van két 36 éve együtt élő szülőm,akikkel kölcsönösen számíthatunk egymásra.