Meddig várnátok az igazira? Hány éves korig? (beszélgetés)

Most egy kicsit letörtem.

Unokaöcsém 21 éves, 2 éve van a barátnőjével, és kiderült hogy babát várnak. Unokahúgom 19 éves, 3 éve van a fiújával. Nekik meg már esküvői terveik vannak, meg majd a hol lakjanak stb.

Én meg 30+ vagyok, és csak a munkából áll az életem. Az évek meg szaladnak. De nagyon bele vagyok süppedve a munkámba, és hétvégente meg örülök ha nem kell menni sehova. Ha csak megnézhetek egy filmet vasárnap nyugiban. Fáradt vagyok folyton.

Nekem is van ismerősöm, aki 16 éves kora óta a párjával van. Azóta házasok 2 gyerekkel.

Szintén első szerelmes fiatalok 15-16 évesen jöttek össze, még csak pár éve vannak együtt, de valószínűleg megmaradnak, imádják egymást. Ami furcsa pl, hogy a fiú tag bátyja csak pár hónapos kapcsolatokra képes. Soha egy komoly kapcsolata nem volt. Ki tudja miért így alakulnak a dolgok? Ráparázni nem szabad, nekem is mindig akkor jött valami, ha épp lazán kezeltem a dolgokat. Persze ismerkedni, eljárni kell hozzá (szerintem).

Szerintem sok igazi-alap van, aztán egy ilyenből válhat az igazi. Legalább egy ideig.

Fiatalon nagyon könnyű összecsiszolódni, akkor még nagyon rugalmas, laza az ember. Idősebb korban ez általában már csak kemény kompromisszumok árán megy. Szerintem.

Aztán akik nagyon fiatalon jöttek össze, lehet 20-25 év múlva "ráunnak" egymásra (és ekkor még mindig fiatalok), lehet bennük lesz hogy nem is próbáltak mást. De természetesen nem törvényszerű.

Van nem is egy volt osztálytársam, akik a gimis párjukkal van együtt a mai napig. Az első fiújukkal szinte. Ők 16-17 évesen hogy találták meg az igazit? Na ez a fura.

Unokaöcsém is 21 éves, 5 éve van a barátnőjével, már kész tény hogy együtt maradnak, és imádják egymást.

Aztán lehet az az oka, hogy ők 16 évesen jobban tisztában vannak magukkal, mint én 30+-on.

Simán lehet játék közben ismerkedni. 😀

Gyakorlatilag bárhol. Ez benne a legszebb! 😉

Ez de aranyos! :)

Ugye hogy csak találkozunk Vele? :)

Szerintem nem kell keresni. És nincs olyna, hogy igazi. Vagy ha van, akkor sok van.

Én meg voltam veszve hónapokig egy fickóért, nagy nehezen kialakult vele a dolog. Együtt voltunk pár hónapja, amikor bemutatott egy kollégájának. Másnap már irkáltunk egymásnak a Facebookon. 5 éve ő a férjem, és a hamarosan megszülető kisfiam apukája :)

29 éves voltam.

Szóval az tényleg olyan, hogy egyszer csak úgy jön.

1. Ne gondold magad rondának! Foglalkozz magaddal, hogy ne így legyen! Ha önbizalmad van, minden van.

2. Nyitott szemmel járj a világban és legyél nyitott a kapcsolatokra!

3. Tenned is kell azért, ha társat szeretnél. Kutyasétáltatás közben pl.lehet, otthon pc-zés közben kevésbé. Sok szerencsét!

Inkább az a baj, hogy szeretek bekuckózni, nem járok el sehova. Örülök ha nem kell kimozdulni.

Ha valahova mégis menni kell buliba, feszengek meg nem érzem magam konfortosan.

Aranyos vagy!

Már annyira nem érzem magam "lent" mint pár éve.

Kb amióta a 30-at betöltöttem, már nem aggaszt úgy a külsőm, nincs bennem emiatt rossz érzés. Elfogadtam magam.

Az igazi, ha jön, bárhol jöhet. Abban a szerencsében vagyok, hogy én megtaláltam.

Két év után rájöttem, hogy mégsem az igazi.

Csak kijött belőle az alvó oroszlán...

Ennek ellenére,tíz évig éltem együtt vele.

Miért ?

Mert akkor már tudtam, többé úgysem jön.

Nem mindenkinek jön el az igazi, a nagy Ő.

Van, aki már jött, csak nem vette észre, hogy ő az igazi.

Mellesleg nincs igazi.

Hibátlan ember nincs.

Az igazitől pedig elvárható, hogy tökéletes legyen.

Várni bármire, bárkire teljesen felesleges.

Szerintem egyszerűbb boldognak lenni, mert akkor jobban vonzódnak hozzánk az emberek.

A keresésben sem hiszek. Mindig azzal találkozik az ember, akivel dolga van.

Igazit akarsz, miközben te sem vagy az.

Kinek kell egy olyan valaki, aki önmagával sincs kibékülve?

Örök? 😀

Naná!