Meddig mehet el egy tesitanár? Ti mit tennétek a helyemben? (beszélgetés)

Végül jól döntöttél. A tanárral nyugodtan meg tudod beszélni a problémáidat megfelelő hangnemben.

Azért figyeld a kislányodat, mert még nagyon fiatal és nem tudja pontosan, hogy bizonyos közeledések miért is vannak. Finoman esetleg elbeszélgethetsz vele a férfi-nő kapcsolatról, persze az ő nyelvére lefordítva.

Fontos dolgokat írtál le.

Ezért is gondolom, hogy első körben a tanárral kell beszélni, azután, ha nem változik semmi, a többi szülővel, ha ezután sem, akkor komoly lépéseket kell tenni az igazgató, az iskolafenntartó, a gyermekvédelem felé.

És igen, fontos, hogy a gyerek hogy éli meg mindezt. Ha kicsit is rosszul, akkor azonnal abba kell hagynia a tanárnak ezt a viselkedést, akkor is, ha a legcsekélyebb rossz szándék sincs benne. Egyébként szerintem egy egészséges pszichés állapotú gyerek is el tudja különíteni a szeretetteljes simogatást a benne feszültséget, rossz érzéseket és szorongást keltő molesztálástól. Más kérdés, hogy utóbbiről nem fog beszélni egykönnyen.

Épp ezért nem is tűrik el a gyerekek akárkitől a kedveskedést, simogatást.

Mert ha a felnőtt ilyen kulturálatlan módon tudja csak megoldani a vélt vagy valós problémáit, akkor milyen problémamegoldási stratégiára tanítja ezzel a gyerekét?

Nem az a kérdés, hogy kell-e lépni az ügyben. De nem az utcasarkon való megveretés a célravezető. Ha merőben tárgyilagosan nézzük, akkor márcsak azért sem, mert egy "szimpla" huligántámadásnak is vélheti a tanár, és nem kapcsolja össze a saját tetteivel, tehát mégcsak nem is változna a helyzet. Viszont a szülő, aki felbérelte a verőlegényeket, könnyen bajba kerülhetne.

Nem az igazgatóhoz kell menni, hanem a gyerekvédelmishez. Minden iskolához ki van rendelve egy, még ha nem is tölti ott minden napját, mert esetleg van más sulija is. De van ügyfélfogadási ideje, és telefonszáma, amit kötelesek megadni az iskolában, ha kéred. Ha nála teszel panaszt, neki hivatali kötelessége utánajárni a panasznak. Ezenkívül hatásköre is van ahhoz, hogy "ügyet csináljon" a dologból.

De:

Lehet, hogy félreérted a dolgot, és igenis a tanárral kellene beszélned, hátha akkor megnyugszol. Ha egy női tanár tenné ugyanezt, fel sem merülne benned semmi rossz, csak azt gondolnád, milyen kedves, anyás típusú a tanító néni. Vannak anyás típusú pasik is. Lehet egyszerűen ilyen a stílusa. A mi iskolánkban is van egy hasonló tanító bácsi, de soha senkiben fel sem merült a gyanú, hogy nem a hatalmas, gyermekszerető szíve vezeti erre a viselkedésre. Engem is tanított, és nagyon szerettük. És ő is szokott homlok puszit adni, sőt, kézpuszit is, és olykor át is öleli a gyerekeket. Soha semmilyen rossz érzésem nem volt a közelében, és a lányaimnak sem volt. Ő egyszerűen ilyen. Elolvad a kicsiktől, ezért lett férfi létére tanító, és nem tanár. Persze van hátránya a dolognak. Annyira lágy a szíve, hogy a gyerekek könnyedén felpuhítják. Így az ő osztályából kikerülő gyerekek felsőben nem hoznak olyan eredményt, mint egy keményebb kezű tanítótól felsőbe kerülő gyerekek. De kétség sem fér a jó szándékához.

A tanár túllépett egy határt, akár valóban beteges hajlamú, akár nem.

Én innen messsziről nem gondolok a legrosszabbra, de ilyesmit NEM tehet, sem kézcsók, sem "udvarlás", sem puszilgatás, a legalapvetőbb nevelési etikába nem fér bele és kész.

Kínos az ügy, nem könnyű helyesen kezelni, és nem könnyű megemlíteni, vagy szemtől szembe bezsélni róla a tanárral... de azért előbb ezt próbáld meg. Ha nincs változás, azonnal igazgató.

Az osztályfőnök biztos beszélt a tanárral?Mert ha igen,akkor legalább annyit megtehetne,hogy nem engedi át a másik osztályba tesizni a lányod.Nem is hallottam még ilyet!

És bármennyire szimpi a lányod neki vagy szereti(nem rossz értelemben)akkor sincs jogában puszilgatni.Én tuti ráborítanám az asztalt!És ha nincs változás akkor a Dirire!

Bár nekem nincs gyerekem, de az ajtót rontottam volna rá az igazgatónőre...

Békésebb megoldás amit lentebb írtam, aztán idővel meglátod mi történik. Szerencsés vagy hogy a kislányod elmeséli ezeket a dolgokat! Sok gyerek soha nem merné elmondani...