Magányos hétköznapok (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Magányos hétköznapok
Ugyenez a helyzet itt kisfalun is, itt még barátkozóbbak az idősek ,de a fiatalok nemigazán. már több mint fél éve költöztünk ide, de még senkivel nem sikerült összebarátkozni.Igaz még bolt sincs,meg semmi ahol egyáltalán találkozhatnék valakivel.:(
Csak a buszmegálló.
Budapesten született gyermekem elso pár hónapjában én is hasonló magányos voltam mint az író ... Nekem sem sikerült barátkozni pedig nekem tényleg nem ment eddig nehezen.
Azért zavart nagyon, mert nem ilyen közegben nőttem fel (szocializalodtam) - otthon ha csak kiteszem a lábam a kapun már biztos rám köszönnek vagy megkérdezik mi van velünk. Nem is tudtam megszokni. Mostanra sincs igazi baráti kapcsolatom senkivel. Mindenki el van foglalva saját magával és a problémáival. :(
Azért meg bízom!
Sziasztok!
Bár még új vagyok a fórumon, de nagyon érdekel a téma amiről beszélgettek, és teljesen egyetértek abban,hogy sajnos manapság az ember a régi jó ismerőseiben is csalódhat, vagy bizalmatlanná válhat irányukba, hát még ha valakivel először találkozol az utcán. Arra nem gondoltál, hogy eljárnál baba-mama klubokba? Én is gyakran érzem magam magányosnak, olyankor mindig keresek magamnak, általában a neten, valami jó elfoglaltságot, tanfolyamot, kreatív dolgot, ami lefoglal,és értéket képvisel. Utoljára elkezdtem jógázni, és ezt mindenkinek csak ajánlani tudom. Gyerekem ugyan nekem sincsen, de a keresztgyerekeimet is el tudtam vinni, mert addig vigyáztak rájuk, illetve nekik is voltak programok. Én a 2. kerületben lakom és a Mammut közelében voltam ilyen foglalkozáson, ami neked nincs közel, de biztosan találhatsz valami hasonlót a környéketeken is.
nekem nincs gyerekem, de nem Budapesten éltem mindig, így kevés a barátom...persze vannak ismerőseim, de amolyan igazi csajos barátságaim itt még nem alakultak.
én meg azt látom, hogy a játszóterek tele vannak anyukákkal, gondolom ott sokan összehaverkodnak.
de mivel nekem gyerekem még nincs, így elég hülyén nézne ki ha én játszótérre járnék:)
Igaz én nem érzem magam magányosnak, de mivel szeretek beszélgetni barátkoznék kisgyermekes anyukákkal is akár...de a mai világban, nagyon nehéz megbízható emberekre lelni.
jelenleg nem dolgozok, így kicsit nekem sem jó, a jövőben szeretnék babát...mert egy gyerek,azért ad a nőn életének értelmet, sőt...és elfoglaltságot is.
szia!
EZ IGAZÁN KEDVES TŐLED:)Ha van kedved tényleg tervezhetünk közös programot.te a 3. kerületben merre laksz?
sziasztok
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat.
Azóta mi is békásmegyerre járunk játszótérre.Bár gyalog nincs olyan közel, de legalább vannak rajtunk kívül mások is:)
Engem már ez is boldoggá tesz:)Igaz komoly barátságokat még nem sikerült kialakítani, hiszen általában így is a gyerekeimmel játszom, ülök mellettük a homokozóban stb...de legalább a nagyobb fiam is oda oda tud menni más gyerekekhez is és olyankor egy-két szót tudok váltani más anyukákkal:)
Szia Betty, nagyon tetszett a cikked, én is mostanában költöztem a 3. kerületbe, és senkit sem ismerek itt. Sajnos gyermekeim még nincsenek, de már 31 éves vagyok, és nagyon tervezzük. Van 1 ismerősünk a környéken, neki 2 kislánya van és néha én vigyázok rájuk ha valami program van a szülőknek, na akkor végre én is babázhatok:) Egyébként úgy tekintek a jövőre, hogy ha gyerekem lesz, sokkal izgalmasabb lesz az életem, mint így egyedül, persze amikor ezt gondolom, tudom hogy valszeg tévedek, de nem baj:)
Szóval csak azt akartam írni, hogy szívesen megyek veletek a játszóra, vagy sétálni, vagy kitalálhatunk bármilyen programot, bár a kisbabám még egyenlőre nem érkezett meg, de én is a III. kerületben unatkozom.
Megértelek.
Javaslom a Békási játszótereket. A lakótelepi élet eleve magával hozza, hogy többet vannak kint. Én azt az oldalát ismerem jobban, ami a hévtől a hegy felé van. Mi is a hegyről szoktunk néha lemenni oda a gyerekekkel. Három játszótér is van elég közel egymáshoz, van ott egy máltais játszótér is, ami kifejezetten jó. Ha gyülekezetbe jársz, pláne lehet, hogy mélyebb ismeretségek is alakulhatnak ott, de persze mindenféle ember jár oda is...
Viszont azokat üresen sohase láttam még..
Nekem főleg a szellemi kihívás hiányzott, imádom, hogy mostmár eljárok dolgozni. Nem 8 órába, sokat vagyok a gyerekeimmel, de kell ez az egyensúlyhoz.. Vagy legalább az, hogy a szintednek megfelelő emberekkel három összefüggő, bővített mondatot mondjál valami elvontabb témában..
Ne add fel!
Szóval:
nem kell arra várni, hogy majd valaki más....
Amúgy átérzem a problémádat, én is két kicsivel vagyok itthon. Persze játszótérre a gyerek miatt megyünk, nem pedig beszélgetni, de azért jól esik olykor pár perc felnőtt társaság.
Én is ezt tenném,amit megi írt,hogy szendvics,és buszozás,hetente 1-2 szer.Ha kaszásdűlőn laktál ott vannak régi ismerősök biztosan.
Vagy keresd meg a védőnőt,és kérdezd meg,hogy nem szervez-e baba-mama klubot csillaghegyen,vagy tornát,vagy bármit,mert te mennél.
sziasztok, 28éves vagyok 2gyermek Édesanyja
szintén egyedűl velük egész nap, és szintén társaság nélkül...de én nem is igénylem, nem is hiányzik...
van 2barátnőm az egyik ausztriába él de 2hetente hazajönnek, ilyenkor találkozunk ha szerencsénk van, van hogy nincs...
a másik meg kint dolgozik de itt él, szintén sokat utazik vele is kb 2hetente találkozunk,
a szüleim angliába...nagyszüleim nem élnek, illetve a Papám canadába él...
van 2öcsém az egyik a szüleinkkel a másik szintén estig dolgozik, alig látom...
nekem mégse hiányzik ennél több társaság, tökéletesen el vagyok a gyerekeimmel...
Én nagyon szívesen találkoznék Veletek. Az én babám koraszülött baba volt, és le van maradva mozgásfejlődésben(normális, csak lassú..) így érthető okokból a versenyezzünk, kinek járt hamarabb, kinek mit beszél már a gyereke, milyen szépen fut, motorozik versenyekben rendre alul maradunk, nem is járok ki vele játszótérre épp emiatt... Nekem a városban ráadásul még korábbról maradt barátságaim sincsenek, ugyanis 6 hónapja költöztünk ide. A családom 170 km-re lakik.
Ti merrefelé laktok Miskolcon?
Amúgy én még éppen 28 éves vagyok, a kisfiam 21 hónapos.
Hasonlóan éltem és élem most is meg a gyerekekkel való itthonlétet. Hetente egyszer beszélünk telefonon a barátnőmmel, aki ugyancsak messze lakik, de nincsen hiányérzetem.
Tanácsolni én is azt tudnám a cikk írójának, hogy legyen kezdeményezőbb és ne kifejezetten felnőtt társaság miatt menjen a játszóra.
Nagyon rossz lehet ez az érzés a számára, remélem hamarosan javulni fog a helyzet.
Lehet egyedi eset vagyok, de sosem éreztem magam magányosnak a gyerekeim közelében, sőt életem legszebb évei voltak amikor CSAK VELÜK lehettem.
A játszóra sosem úgy mentem, hogy találjak magamnak valakit akivel barátságot köthetek, hanem a gyerekeimmel játszani mentem, leültem a homokozóba, és játszottunk, egyből ott termett sok gyerek, majd követték az anyukák,apukák, nagyszülők stb. Nekem az életben nem voltak korosztályos gondjaim, mint itt írták, valahogy sikerült egyenrangú partnerként kezelni egymást.
Kedves cikk író, próbálj kezdeményezni,lépj oda egy számosra szimpatikus emberhez, mosolyogva kérdezz rá, mennyi idős a kisgyerek..és már el is kezdtetek beszélgetni. Próbáld úgy megélni ezeket az éveket, hogy ezek a legszebbek és megismételhetetlenek, amiket a gyermekeiddel tölthetsz.
További ajánlott fórumok:
- Házi sütemények hétköznapra, vasárnapra, vendégfogadásra, ünnepekre
- Mit tegyek, ha a munkatársaimat, vagyis a tényleg hétköznapi embereket nehezen viselem, a témáik zavarnak inkább? (Tv, híradó, pletyka, stb)
- Hogy reagálnátok erre a nem hétköznapi kijelentésre ?
- Festitek magatokat a hétköznapokban?
- Ti havonta kb. mennyiért vállalnátok napi 4 órás munkát hétköznap?
- Csendes nyugdíjas hétköznapok