Magánéletünk megbeszélése egy harmadik féllel (beszélgetés)

Persze, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert neked nem ugyanazt jelenti a barátság és a párkapcsolat, mint nekem. Sosem fogsz tudni az én fejemmel gondolkodni, mert nem vagy én. Ahogyan én sem tudok a tieddel, mert nem vagyok te.

Neked is vannak dolgaid, amit az emberek többsége nem igazán ért meg. Nekem is.

Szerinted a "kizárólag egymásra vagyunk utalva" kizárja azt, hogy barátai legyenek az embernek? Egyáltalán nem. Csak nem pótol a barátság alapvető igényeket, hanem hozzáad egy pluszt ahhoz, ami egyébként is egész és kerek.

De úgy érzem folyton elbeszélünk egymás mellett.

Ne haragudj, de te leragadtál a szexualitásnál. Pedig ez nem arról szól. Nálunk nincsenek ilyen gondok. Ha lennének, igen, alighanem megbeszélném vele, ahogyan a nők többsége megbeszéli a barátnőjével. De most tényleg, neked nincs barátnőd, akivel a legbennsőbb magánügyeidet megbeszéled? A legtitkoltabb vágyaidat?

Mióta vagyunk barátok? Kb. 15 éve. Igen, van családja.

Ok, te nem hiszed, én meg másként látom. Én megfulladnék, ha egy kapcsolatban kizárólag egymásra lennénk utalva.

Persze, hogy az ember azt keresi mindig, ami hiányzik neki. Miért baj az?

Nem, általában nem kisegítő emberek, de például a te esetedben szerintem igen. Mert nem pluszt ad, hanem azt pótolja ki, ami hiányzik.

Nyilván nem csak öröm van az ember életében, ez tény.

Azt meg nem hiszem, hogy meg lehet fulladni egy olyan kapcsolatban, amiben az embereknek elsősorban egymásra van szükségük, inkább ideálisnak és stabilnak mondanám..

Kisegítő emberek? Szerinted a barátok kisegítő emberek? Tényleg különbözőek vagyunk. De nem baj az. Én is találkozom egy más elképzeléssel itt az életről, te is. Talán mindketten nyerhetünk vele.

Szóval, én nem terveznék - terveztem volna - hosszútávra olyan emberrel, akinek kizárólag csak énrám van szüksége, és vicaversa. Megfulladtam volna egy olyan kapcsolatban.

A barátok meg nem (nemcsak) azért vannak, hogy örvendezzenek a mi sikereinknek, boldogságunknak. Hanem, hogy bajban is legyen kire támaszkodnunk.

Kedves Őszinte leány!

Ha egy párkapcsolatban van két fél, és egy harmadik aki egész, de érzi hogy ebből az egyik fél fél, és vele beszél, abból kikerekedhet egy egész új történet. Bár ha fél elemek találkoznak ez esetben egyedek, akik begyes kedvére rászáll a magány, akkor megesik, hogy jön egy harmadik ellenkező nemű fél, aki nem fél, hanem vagány és hopp új értelmet ad az addig búslakodó kis fél életének. Ám ha ez a fél ettől érzi magát újra teljesnek, annak az önbizalmi részénél és a kommunikációs eszköztárában valamit elnyestek. A gerinc nem csak tartást ad az embernek, de az egyenességének megtartása is célszerű a hiteles párkapcsolat tekintetében. Egy párkapcsolat meg két emberről szól, hiszen az nem triumvirátus, hacsak a felek erre nem nyitottabbak, de az más tészta. :)

Ebben valóban nincs semmi drámai, te írtad, hogy így van. :)

Nekem mindegy. Különbözőek vagyunk. Én csak azzal tudok hosszútávra tervezni, akinél nincs szükségem kisegítő emberekre, hogy meglegyen a komfortérzetem.

A barátságot meg értem én, hogy kell, de nem azért, hogy a hiányzó dolgokat pótoljuk, hanem, hogy az örömöket, élményeket megosszuk.

Nézd, én csak az általad felvetett problemára válaszoltam, hogy igen, van ilyen is. Hogy a legjobb barát ellenkező nemű. És semmi több nincs benne, csak barátság. Én nem látok különbséget aközött, hogy akivel meg tudom beszélni a gondjaimat(is), az férfi vagy nő.

Elhiszem, hogy sokan vannak, akiknek ez furcsa. De nem vagyunk egyformák. Ha téged zavar ez a párkapcsolatodban, ülj le a pároddal, és beszéld meg vele.

Ugyan, nem ilyen drámai az egész.:) Már miért lenne hiányzó érték az, hogy a férjem például sielni szeret, én meg teniszezni. Hogy ő vallásos, én meg nem...nem akarom sorolni tovább...

Tény, hogy választhattam volna hozzám jobban "passzoló" társat is, dehát én őt szerettem. Ez van. És barátokra mindenképp szükségem volna, én ilyen vagyok. Az pedig, hogy a legjobb barátom történetesen férfi és nem nő, szerintem teljesen mellékes. Nem nemek szerint válogatom a barátaimat.

Természetesen egyáltalán nem baj!

Nem akarom befolyásolni az éledet, nem akarlak megváltoztatni,...és egyáltalán, semmit nem akarok tőled, nem is ismerlek!

Egy fórumon beszélgetünk valamiről, - reményeim szerint - kultúremberek módjára.

Te elmondtad a te véleményedet, én elmondtam az enyémet (alátámasztva egy kutatás eredményével) és mindösszesen ennyi történt.

Egyébként én nem "képzelgek" senkiről és semmiről.

Vannak tapasztalataim amit megosztok, ha tehetem akkor tényekkel alátámasztom, azaz BESZÉLGETEK !:)

De elárulok egy titkot:

Felőlem mindenki azt csinál, azt hisz és úgy éli az életét, ahogy akarja...még a való életben is, nemhogy itt a Hoxán egy arctalan ninck.:D

Nem is feltétlenül a szexuális töltet a lényeg, hanem, hogy azért van rá szükséged, hogy a párodból hiányzó értékeket pótold vele. Magyarán ha a hozzád leginkább passzoló emberrel lenne, akkor nem is lenne rá szükséged....

Mert ugye ha minden meglenne egy férfiban, akkor mi maradna egy "barátnak"?

Ok, te abban hiszel, és abban nem hiszel, amiben akarsz...vagy tudsz...Ugye nem baj, ha az álláspontod egy cseppet sem befolyásolja az én életemet? Ha te nem tudsz elképzelni két különnemű ember között kapcsolatot szexuális töltet nélkül, nem azt jelenti, hogy olyan nincs is. Csak azt, hogy te nem tudod elképzelni.

A gyerekkoron a tizenéveimet is értettem. Amikor van szexualitás. Sőt, ha ha hiszed, ha nem, gyerekkorban is van ilyen.

"Több dolgok vannak földön és egen,

Horatio, mintsem bölcselmetek

Álmodni képes."

Mert nem hiszek a férfi és nő közötti barátságban.

Abban valamelyikük részéről jelen van a másik iránti szexuális töltet.

Az ezzel kapcsolatos álláspontom 100 %-ig megegyezik az általam korábban bemásolt cikkel.

Gyerekkoromban nekem is voltak fiú barátaim, nem is kevés, de akkor még nincs is jelen a szexualitás, csak gyerekek vannak - működő hormonok nélkül - akik valójában nem is igazán barátok, hanem inkább játszótársak.

Nehéz volna ne tudnia. Ő a barátom. Nem bújkálunk.

Nem a vitákat oldom meg vele. Megbeszélem vele a dolgaimat. A férjem? Ő nem tekinti problemának, hogy nem egyformán gondolkodunk. Valójában én sem tekintem annak. Csak jólesik néha olyannal beszélgetni, akivel egyformán látjuk a világot.