Ma megtettem.Kirugtam a férjemet (beszélgetés)

Sziasztok!

Újra itt.Akkor amikor ezt a topicot indítottam,igen,rá egy hétre békülés volt,lentebb úgy emlékszem le is írtam,hogy miért.De vajon mineek!!!!!!!!!!!:(Azóta sem jó.1 hétig volt kb. jobb.Minden a régi és még mindíg a gyerek tart vissza,főképp.Pedig neki sem jó így....Azóta aszüleim belátták,hogy téves lépés volt részükről a férjemet támogatni azzal,hogy befogadták és,hogy engem kértek próbáljam meg újra vele.

oh... sajnálom akkor... pedig biztos adott volna Ő is erőt 1-2 hasonló cipőben járó nőnek... talán még nem volt rá felkészülve.. vagy nem tudom.

Azétz köszi :)

Sziasztok!

Olvasom a fórumot és érdekelne tud vki vmit, hogy mi történt azóta?

Ma is volt fent "Aphrodite01", de semmi hír...

Akkor szurkolok tovább, hogy kitartson a döntése mellett, mert hosszú távon ez a helyes út számára - szerintem is.

gyorsan megnéztem nem az exem új neje vagy e de úgy látom nem:DD

merthogy annyira azt irtad le mint ami nálunk van....

szóval fel lehet intelligensen bontani egy kapcsolatot úgy hogy a gyerek nem sínyli meg.Igazi választ erre az idő ad csak,de 5és fél éve már ez a helyzet nálunk,és nem látszik hogy sérült volna benne a fiunk.

Jééézusom!! Szeretett ez a pasi téged valaha?

Nagyon rossz, ha egy férfi a gyerekkel próbálja zsarolni az anyát, attól még hogy elválnak, nem muszáj, hogy vasárnapi apuka legyen.(persze, ha mindét fél normálisan áll a dologhoz).A párom pl. tök normális váláson van túl, nem volt semmiféle bírósági hercehurca,szinte mindennap(1-2 kivétellel) látja a gyereket, nem kell előre szólnia, ha el akarja vinni,csak elmegy érte és viszi, ha 1 hétig haza se viszi, az se baj, nyaralni járnak kettesben stb..A volt feleségével mindennap beszélnek telefonon, teljes egyetértésben nevelik. Tudom, hogy ezt rossz olyannak olvasni, aki vitázik a válás során,veszekszenek a gyereken, de csak inteligencia kérdése az egész, nem válás függő az, hogy valaki szereti-e a gyerekét, vagy nem. Úgy is tud vele napi szinten törődni(ha akar!!!), hogy elváltak! Aki meg nem látogatja a gyerekét, nem fizeti a gyerektartást stb, az akkor se lenne jó apa, ha a szülők együtt élnének. Egyszerűen csak akarni kell és kész.

Eddig csak olvastam a fórumokat, de engedd meg, hogy néhány szóval kiegészítsem az előttem szólókat.

"Nagyon-nagyon régen" voltam hasonló helyzetben, mint Te. Átérzem a helyzetedet, lesz ez még sokkal nehezebb is. DE a gyermeked mindig erőt ad! KI KELL BÍRNI! Hidd el érdemes. Mára - sok-sok év után - találkoztam egy olyan emberrel, akivel kerek lett az életünk. Jobban szereti a gyermekemet, mint a saját apja. (Bár mostanában már rá sem panaszkodhatom.) Én újra nőnek érzem magam. Bár a történethez az is hozzátartozik, hogy a fantasztikus családom nélkül nem ment volna.

Bízom abban, hogy az első sokk után megnyugszanak a szüleid és támaszt nyújtanak a nehéz időszakban.

Kívánok Neked, hogy megtaláld a helyes utat és ne bánd meg soha a döntésedet.

De van ezen az oldalon jó pár anya, akik jártak már hasonló cipőben. Ki így, ki úgy.

Beszélj velük. Gondold át.

Mert ez egy hatalmas, visszafordíthatatlan döntés.

Nyugi, szerintem senki nem akart bántani!

Érzékenyebb vagy, tele fájdalommal és reménytelenséggel.

Hatalmas döntésre szántad el magad. Amiben - szerintem- még nem vagy biztos az az, hogy tényleg ezt kell-e tenned.

Olvastam a kiírt fórumjaidat, a hozzászólásaidat.

Nehéz így kívülállóként megítélni, kinek van igaza.

Főleg, hogy csak a te sérelmeidet hallottuk.