Luca napja - december 13.

Az ókeresztény időkben élő Lucia a legenda szerint fiatal szűzlány volt. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett. Ezért elmentek imádkozni Szent Ágota sírjához. Lucia ott elaludt, és álmot látott. Ennek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de nem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta hozzáadni, és pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lucia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak előtte, ezért végül megégették, így halt meg és vértanúvá vált.

A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját. Egy másik nép hit szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.

A magyar néphitben Luca egyáltalán nem hasonlít a legendabeli Szent Luciához, inkább kitalált alak, akinek külseje egy csúnya öregasszonyé. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azokat, akik fonnak, kenyeret sütnek, vagy mosnak december 13-án. Nem volt ajánlatos ilyenkor kölcsönadni senkinek semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.

A legnevezetesebb népi szokás volt régen a Luca székének faragása. Készítője a széket Luca napján kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: "Lassan készül, mint a Luca széke." A népi hagyomány szerint többnyire 9 féle fából állították össze: akác, kökény, cser, jávor, boróka, körte, som, jegenyefenyő és rózsafából.

Az elkészült széke segítségével a tulajdonos, a babona szerint, felismerhette a falu boszorkányait. A nép hite szerint, ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta a boszorkányokat, mert azok ilyenkor szarvat hordtak. Ám a boszorkányok is meglátták a széken állót, kit próbáltak elkapni. A menekülőnek hazafelé az úton egyfolytában mákot kellett szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol az illetőt. Amikor az illető szerencsésen hazaért, a Luca-széket azonnal el kellett égetnie.

A régiek azonban a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, és szerették volna befolyásolni is. Ez volt a lucázás szokása. A lányok ellátogattak a házakba, ahol fehér lepelbe öltöztek és különböző jókívánságokat mondtak, a jó szaporulatért, bőségért. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények eljártak a lányos házakhoz, s ott hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba.