Létezik vajon legjobb barátnő? (beszélgetés)

Nekem egy igazi barátnőm van,36 ève.

Igaz hogy évente 2,3 alkalommal találkozunk,de napi szinten váltunk üzenetet,vagy beszélünk.

Sokat csalódtam,addig voltam jó amíg segítettem.

Hiába vagyok közvetlen,beszédes,segítőkész, sajnos egyre jobban azt èrzem hogy nem vagyok elég jó senkinek sem hogy barátnője legyek.

De nem adom fel, hamarosan új helyre költözünk és hátha ott találok barátnőt.🤗

Örülök, hogy ez a véleményed. Teljes mértékben egyetértek Veled.

Már korábban hívtam őt többször is telefonon, de sosem vette föl. Az utolsó telefonhívásomkor a barátja vette föl és azt mondta, hogy a barátnőm már nem akar beszélni és barátkozni velem, de magyarázatot nem kaptam rá. Úgy gondolom 6 év barátság után legalább annyit megérdemeltem volna, hogy megbeszéljük a dolgokat.

Már nekem is megfordult a fejemben, hogy lehet a pasija kavart be vagy tiltotta el tőlem. Ebből is látszik, hogy sosem volt igaz barátnőm, mert ha valaki fontos nekünk, akkor nem hagyjuk, hogy mások rosszat mondjanak róla, illetve negatív irányba befolyásoljanak minket, hanem megvédjük őt a rossz pletykáktól és kiállunk mellette.

Elmenni hozzájuk semmiképpen sem szeretnék, mivel nem szeretném, hogy durván beszéljenek velem vagy netalán kidobjanak a házból. Úgy vagyok vele, hogy ha nem akarja, akkor nem erőltetem a dolgot. Amúgy sem lenne már a barátságunk olyan, vagy esetleg jobb, mint azelőtt volt. Már férjhez ment és nemsokára gyermeke is fog születni. Így még kisebb az esélye, hogy egyáltalán tudna rám időt szakítani.

Én olyan típusú személy vagyok, aki nagyon tud szeretni és ezt ki is tudja mutatni, s akit szeretek, ahhoz ragaszkodom is.

Valószínűleg csak akkor fogom túl tenni magam rajta, ha találok egy új igaz barátnőt, aki sokkal jobb belső tulajdonságokkal rendelkezik, mint ő.

Hát szép kis barátságaid voltak neked is... ez a barát téma nálam is megvolt csak fordítva.. mikor lett a vőlegényem, a barátnőm bebeszélte magának hogy én már le se sza..m szó szerint... mikor barátommal esténként találkoztam,( 1 órát kb ) vele meg egész nap voltam, reggeltől estig éjszaka is. ( koleszban voltunk ).

Hiába könyörögtem jöjjön velem el ide oda a város gyönyörű sétálni.. ő elvárta volna tőlem azt, hogy egész nap ott üljek mellette mint egy kiskutya... és ugorjak minden szavára...

Ebből aztán tényleg sok vita volt, a végén feladtam a próbálkozásokat a keresést, és no lám hónapok óta nem beszéltünk.. mert ha én nem keresem őt, akkor nincs semmi.. ez nem barátság... még haverság sem... ez semmi..

Szerintem is durva! A barátságban nincsen olyan h valaki tapad valaki nem! Pont az a lényege ,hogy kölcsönös legyen! És ha Te nem hanyagoltad sosem, még a párod is "elviselte" akkor ez nem tapadás, csak önzetlenség! Szeretted, szerettél vele lenni, ez természetes! Szeretet HA VAN, az kikívánkozik, kimutatja az ember! De hozzáteszem, ahogy szeretetet se tudja mindenki kimutatni, úgy a barátságot se egyformán kezelik az emberek! Van aki barátkozósabb, van aki nem. Van aki tud szeretni és szereti kimutatni, és van akit kifejezetten ráz a hideg ha megöleli az ember.

Szerintem nem geil, ha számonkérted rajta, hogy kevesebbet van veled, mióta pasija van, mert amikor neked volt/van, te szakítottál rá időt, és ezt te is "elvártad tőle". Valahol ez természetes, mert a barátság is az önzetlen odaadástól lesz igazi, hasonlóan egy párkapcsolathoz. Van is egy olyan idézet, hogy: A barátság szerelem szárnyak nélkül. Ezt persze nem kell félreérteni, tudni kell kezelni az emberi kapcsolatokat.

Az, hogy görcsösen ragaszkodsz-e a múlthoz?!... hát véleményem szerint csak szereted azt a lányt, még mindig, és mivel te jól bántál vele, érthetetlen számodra, hogy ő miért viselkedik így! Egy biztos, vannak lelkisebb emberek, és vannak akik kevésbé! Akik kevésbé azok, mint a kedves hozzászóló(fgh34) ő úgy sem fogja tudni megérteni ezt, mert nem érzi, nem egy mély érzelemvilággal ellátott ember!

Szerintem az is lehet, hogy valaki bekavart a hátad mögött!Azért hanyagol, vagy csak egyszerűen érdekember lett, vagy a barátja tiltja tőled.

Viszont szerintem is életed végéig elkísér majd, mert elvarratlan szál, kérdőjelek vannak benned, amiatt nem tudod lezárni. Talán hívd fel, vagy menj el hozzájuk, hátha személyesen már másképp reagál- talán.

sok erőt neked!

Én már nem hiszek abban, hogy lesz igazi jó barátnőm. Azt hittem évekig én is, hogy van. Kiderült, hogy leszar nagy ívben. Amikor külön váltak az útjaink, elfelejtette mindazt ami volt velünk és egyszer csak többet nem írt nekem. El vagyok felejtve!

Másik eset, másik barátnőmmel... akkor döbbentem rá, hogy ő sem igaz barát, amikor feltételeket szabott nekem az ismerősi körével kapcsolatosan és azt mondta, fontosabb neki egy vad idegen fiú, mint én, velem képes lenne érte összeveszni. De nekem nem is kellett az a srác! Csak néha beszéltem vele neten és annyi, erre én voltam a szemét, aki elvette.

Harmadik barátnő... ő is feltételeket szabott és akar szabni nekem rendkívül sűrűn, de nem hagyom magam még egyszer senkinek sem. Neki a tulajdonsága, hogy az a fontos amit ő mond. Egyszer nem rég azt mondta, majd akkor törődik velem, az én érzéseimmel, ha vele minden rendben lesz... Köszönöm szépen neki is.

Volt még egy két nőszemély, akivel jóban voltam - azt hittem legalábbis - de azokról már inkább nem mondok semmit.

Talán ezért jobbak a fiúk, mert azok összetartanak jobban, de a lányok egymást ölik, van hogy egy fiú miatt akarják eldobni a barátságot! Micsoda hülyeség!

Szerintem időszakos barátságok vannak,volt fél éves,2 éves barátságom,mindről azt hittem az igazi lesz,de nem úgy történt.Volt egy lány,akit annak tartottam 7 éven keresztül,4 évig együtt éltünk,egyszerre költöztünk Pestre,ő tanult,én dolgoztam,így az anyagi részek rám hárultak,nem zavart,mert szerettem,és örültem h együtt vagyunk.Úgy adódott h kollégiumba költözött,nekem barátom lett,aki hozzám.Így is sokszor nálunk töltötte az éjszakákat,3asban csináltunk programokat,de persze csajos napjaink is voltak.Minden ment tovább ugyanúgy,nem éltünk együtt,de heti 2-3 szor találkoztunk,és a szombat volt a mi csajos napunk,egész nap mászkálás,bevásárlás,strand,mozi,este pedig buli.Sokáig megvolt h ez a mi napunk.Aztán barátja lett,hozzáteszem,az én barátom társaságából,szóval mi ismertük,de elmaradtak a 4es programok,és a mi csajos napjaink is..pedig én hiába éltem együtt vkivel,megtartottam.Egyre kevesebbszer keresett,mindig én hívtam,soha semmire nem volt ideje,bántott..nagyon..de gondoltam elmúlik a kezdeti lelkesedés,és visszacsapódok az életében.Nem így történt..tavaly július 10én(ma 1 éve:) ) volt esküvőm,őt szerettem volna tanunak,elmondtam neki örült neki..majd ahogy közeledett a nap,nem tudtam elérni,az utolsó hónapban sehogy,se msnen,se telefon,semmi.Kétségbe voltam esve,hogy mi történhetett..aztán egyik közös ismerősünktől megtudtam,h letiltott msnről,se szó se beszéd,fogalmam sincs miért..és azt mondta az esküvőmre,hogy ő ezt hülyeségnek tartja,és erre nem költ.(nem mintha elvárná az ember)1 hétig sírtam,vigasztalhatatlan voltam,nem értettem,ez volt a legnagyobb bajom a miért...nem tudtam mást mint beletörődni,a lagzin is kifolyt a könnyem,amikor körbenéztem,és őt nem láttam,vártam,hogy mégiscsak letoppan.Nem tette,azóta se beszéltünk,nekem heti szinten eszembe jut egy közös emlék,és ő,a hiánya.Ha közös barátunkkal találkozok,mindig érdeklődők iránta,haragszom rá,de még most is szeretem.

Azóta nekem sincs legjobb barátnőm,de még barátnőm sincs..kivéve anyukámat,aki tényleg a legjobb,de azért van köztünk 250km,és bár telefonon minden nap mindent megbeszélünk,és havonta hazamegyek,bulizni nem jön el velem:) 2 fiú barátom van,akikkel mindent megbeszélek,mintha csajok lennének,velük mozizok,bulizok,strandolok,és persze a párommal is.De akkor is hiányolok egy lányt...és mivel az iskolás társaktól elszakadtam,mert elköltöztem..a munkám nem olyan,nincs nagyon lehetőségem barátkozni..hol?kivel?Már azon is gondolkodtam,hogy hirdetést adok fel:)

" De ha mondjuk vki szerelemes lesz, pasija lesz, akkor már a barátnő elfelejtődik, háttérbe szorul. Minden időt csak a pasival akar tölteni, nem jut idő a barátnőre. Ha nincs pasi, akkor menjél vele mindenhova, ha van pasi, akkor csak ő a világ közepe. "

ez szerintem nagyon is gyakori problema. volt egy baratnom, egyutt suliztunk 12 evig. s baratnok voltunk.

kozben megismert egy pasit. s vagy masfel evig (kb) nem hallottam felole. el vagy hal, nem tudtam.

en ezalatt az ido alatt 2x vettem a batorsagot csak (masok is kerestek), h felhivjam mikor talizunk, menjunk egy kavera (egyutt nottunk fel), merre jar, hogy van? s vissza lettem utasitva, mindig mas programja volt a baratjaval. ha en nem keresem, o sem keres, az tuti!

senkivel, egyetlen baratnojevel sem foglalkozott ezalatt az ido alatt. mindig elfoglalt volt.... tobbet nem is zavartam! :) en is ismerkedtem, de nekem mindig volt idom a baratnoimre is, ezert csodalkozom az ilyen lanyokon! :)

ugy 3 evig voltak egyutt, szamtalanszor "szakitottak", majd ujra kibekultek. s vajon, ki volt az elso, akit olyankor felkeresett? :) meg kell mondanom, h "igazan" jolesett, h csak erre voltam jo, h nekem sirankozzon, s menjek vele mindenhova, mert o pialni es szorakozni akar stb. aztan kibekultek, s megint elfoglalt lett. ezt eljatszottuk parszor, aztan elvaltak utjaink a kedves baratnemmal! :) s jobb igy. en mindig ott voltam, ha szuksege volt valakire, de o soha nem volt ott, s nem szamithattam ra.... s ilyenekre nincs is szuksegem!

Szerintem igen is létezik.

A barátságban is igen fontos az őszinteség,a kölcsönös tisztelet,megértés-ha ezek meg vannak igen is lehet egy mély és örök barátság.Szerintem ezek mind az őszinte mély barátság alapjai.

Nekem 25 éve tart a barátságom a legjobb barátnőmmel és tűzbe tenném érte a kezem.

Hiába lakunk más városba vagy hiába vagyunk mindketten házasok és 2 gyermekes anyukák ettől a barátságunk ugyan úgy működik.Személy szerint én nagyon tisztelem és szeretem őt és a gyerekeit.:)

Nekem nincs legjobb barátnőm. Régen volt egy lány, nagyon sokat lógtunk együtt. Aztán felnőttünk, neki is lett pasija, nekem is, és szépen lassan elváltunk. Sok más embert megismertem, és szerencsére mindegyikkel tartom a kapcsolatot. Még a régi "legjobb" barátnőmmel is. Szerencsés vagyok, hogy kapásból 4 lányt is fel tudok sorolni, aki "legjobb".

Szerintem hülyeség ez a legjobb barát dolog, főleg, ha az ember már felnőtt hozzá. Az én kis baráti társaságom megtanulta, hogy nem kettesével kell állandóan összebújni(habár van olyan most is, hogy valakit jobban kedvelek a másiknál) hanem, hogy magát a mi kis közösségünket erősítsük azáltal, hogy szeretjük egymást. 2-3 havonta találkozunk, akkor jól érezzük magunkat, és ez így van rendjén. Igazából már el sem tudnék képzelni egy ilyen "lógós legjobb barátnőt" :)

Nem hinném, hogy az túlzott tapadás, ha valakinek szüksége van arra, hogy a másik fél foglalkozzon, törődjön vele. Soha nem kértem tőle, hogy hanyagolja el a barátját miattam, csak annyit szerettem volna, hogy rólam sem feledkezzen meg.

Úgy gondolom, hogy ha fontos valaki számunkra, akkor tudunk rá időt szakítani, főleg ha az a valaki az állítólagos legjobb barátnőnk.

Minden kapcsolatban merülnek fel problémák, amelyeket a kommunikáció segítségével tudunk megoldani. De ha az illető el sem mondja, hogy mi a baja, akkor hogy oldjuk meg? Úgy gondolom ilyen hosszú ideig tartó barátság után azért annyit megérdemeltem volna, hogy legalább megbeszéljük a dolgokat, még akkor is, ha a végén elválnak útjaink.

Abban nem értek egyet veled, hogy nem attól igazi egy barátság, hogy mennyi időt töltünk együtt. Számomra az nem igazi barátság, ha félévente, vagy évente egyszer-kétszer találkozunk.

Én soha sem szerettem ezt a legjobb barát/barátnő kifejezést.

A barátaim (nem a haverok, hanem akiket valóban a barátaimnak tartok) egyformán fontosak és értékesek. Legrégebbi, legfiatalabb, legidősebb barátom van, de legjobb nincs és nem is lesz!