Létezik vajon legjobb barátnő?

Szoktam kommentárokba is írni, hogy én mindig magamból, a magam tapasztalataiból indulok ki.

Nekem nincsen legjobb barátnőm.

Volt. Vagyis csak annak hittem, de aztán később konkrétan 4 évvel utána derült ki, hogy ő nem az az ember akire én számíthatok.

Olyan sokszor elgondolkoztam rajta, hogy mit rontottam el, vagy miért nincsen barátnőm... pedig olyan jól esne ha letehetném valaki szívébe a saját kis titkaimat, akiben megbízhatnék, kölcsönös tisztelettel odaadással...

Lassan úgy hiszem, hogy nincsen ilyen ember a földön, vagy csak számomra nincs.

Sajnos eddig mindig csalódnom kellett...

Volt, amikor egyik napról a másikra csak úgy meg lettem unva, és mint a kiskutyát utcára tett az a bizonyos barátnőm, teszem hozzá, a mai napig fogalmam sincsen, hogy miért...

Hiába kérdeztem, hiába mentem oda, hogy dehát mi történt, mit csináltam rosszat, de aztán csak rondákat mondott rám, és otthagyott.

Később kiderült, hogy felnyitották a szemét, magyarul valaki gondolom mondott rólam valamit, és ezért megutált. De ezt csak én feltételezem, mert mondani semmit nem mondott.

Na jó hát a következő volt a legnagyobb csalódás, az a barátnőm, akiről azt hittem 4 évig, hogy a legjobb, hogy elmondhatok neki mindent...

Aztán egyre többet veszekedtünk, mert ő mindig engem alacsonyabb rendűként kezelt (ő egyrészt okosabb is és módosabb is volt, mint én) és nekem ez nem igazán tetszett, hogy mindig mindenért én voltam a hülye.. olyan sokszor próbáltam megbeszélni ezt vele, de sosem jól sült el, és a végén sok év után én döntöttem úgy, hogy elég volt.

Szerettem és szeretem azt a lányt a mai napig is, de nem értjük meg egymást, és nem látom értelmét a sok veszekedésnek.

És amíg én hetekig sírtam, rajta még csak a szomorúságot sem lehetett látni.

Azóta nagyon egyedül érzem magam ilyen szempontból. Vannak barátnőim, szeretem őket, de mind messze vannak, és ritkán láthatom őket.

Rólam tudni kell, én nem vagyok nőies, nem festem magam, én egyszerű ember vagyok.

Rossz leírni, de félek már a nőktől, mert világ életemben ha voltak, fiú barátaim voltak csak.

Egyenlőre még én magam sem tudom, mi lesz vagy lesz-e egyáltalán valaha ember és LÁNY, akiben bízhatok.. kicsit össze vagyok zavarodva.

Akiket pedig írtam, hogy barátnők messze, ők nem azok az emberek akikre mindig számíthatok. Szeretnek, szeretem őket, de sajnos nem futhatok sírva vagy épp örömömben hozzájuk, nem értenék meg úgy, mint az az egy ember, barátnő, akiben én szeretnék bízni.

De ilyen nincs.

Remélem lesz egyszer.