Lefekvés előtti mese (beszélgetés)

Eleinte saját magam találtam ki meséket, a legképtelenebb dolgokból faragtam történeteket. (Pölö a hétpettyes katica evesztette az egyik pettyét az erdőben, a petty ráesett a bodobács hátára.. ) Aztán Enissához hasonlóan interaktív, közös meséléssé vált a mesemondásom. Ezeknek sosem lett vége, mert közös vidámkodásba torkollt, és sosem lett belőle alvás. Amikor nagyobbacskák lettek, magyar népmeséket olvastam nekik, amíg nevetve ki nem parancsoltak a szobájukból, hogy: APAAAAA nem vagyunk már ovisok. De jó móka volt, szerettem én is azt az időszakot. Azt gondolom szüksége van (vagy lenne?) minden gyereknek egy ilyen korszakra még hétéves kora előtt, amikor a szüleivel közösen átélnek képzeletbeli élményeket, érzéseket. Elengedhetetlen egy gyerek fantáziájának és érzelmeinek fejlődéséhez.

Jó lett a cikked. Én is olvasok a lányomnak meséket, nem éppen minden nap, de gyakran. Nekem is nagyon jó visszaemlékezni arra is, amit éppen ma olvastam neki a blogomból vagy mesekönyvből.

Az évek során sok tapasztalatot szereztem a mesemondás terén.

Ugrás a teljes írásra: Lefekvés előtti mese