Leander nyári metszése

A leander metszés nélkül is szépen fejlődik, idősebb korára hatalmas bokorrá, fává növi ki magát, virággal telt hajtásai erősen visszahajolnak. Nálunk nem könnyű nagy méretűvé nevelni, ami annak köszönhető, hogy a klímánk alatt kifagy, ezért telelő helyre kell vinnünk, és bizony komoly súlyt képez egy-egy idősebb tő. Növekedésének korlátja tehát az az edény, amelyet még mozgatni tudunk. Metszésére nálunk szükség van. Arra próbáljuk ösztönözni, hogy viszonylag kicsi mérete ellenére is bőséges virághozammal ajándékozzon meg bennünket. Metszéssel nevelhetünk belőle törzses fácskát is.

El kell dönteni, hogy miért metszünk. Ehhez szükség van a leander alapos tanulmányozására. Sok információval már rendelkezünk, mivel ismerjük a növényt, de azt nem tudjuk, hogy milyen folyamatok zajlottak le benne a tél során. Legfontosabbak a fent tárgyalt káresemények. Megpróbálom pontokba szedni a metszési lehetőségeket:

Természetesen ritka az, amikor a fentiek közül csak az egyik miatt metszünk. A leggyakrabban több cél ötvözésére van szükségünk a metszés során. Tisztán talán csak a fenntartó és ifjító metszést végezzük. A továbbiakban a fenntartó metszéssel foglalkozom.

Leggyakrabban fenntartó metszést végzünk. Aki rendszeresen metszi a leandert, annak valószínűleg virágzás után sem kell nagy beavatkozást végrehajtani, a nagyobb munkák 5-8 évenként jelentkeznek. A fenntartó metszéssel kisebb hibákat, enyhébb betegségeket, sűrű hajtásrendszert, megnyúlt ágakat korrigálunk. Menjünk tehát lépésről lépésre.

Szerencsések azok, akiknek virágzás után is problémamentes marad a leanderük. Milyen problémákra gondolok?

Fenntartó metszéssel mindezeket korrigálhatjuk.

Nekem több fajta és több méretű leanderem van. Nincs köztük két egyforma. Az egyik korábban virágzik, a másik kisebb növekedésű, a harmadik kevésbé ellenálló a betegségekkel, a negyedik hajlamos a sűrű hajtásrendszer képzésre stb. A sok közül ezt a kettőt választottam, mert ezek majdnem olyanok, mint az állatorvosi lovak, azaz produkálják az összes hibát. Annak ellenére írom ezt, hogy a képen messziről nem néznek ki rosszul, sőt szépen is virágoztak. Apropó virágzás. Sokan azért nem állnak neki a leander nyári metszésének, mert még virágzik. Gondolván, majd akkor, ha már teljesen elnyílt. Megsúgom, hogy rossz taktika. Sosem fog teljesen elnyílni, csak akkor, amikor már késő lesz a metszéshez, azaz ősz végén. Adódik az újabb kérdés.

Mikor van a nyári metszés ideje?

Legjobban úgy tudnám meghatározni, hogy akkor, amikor a fő virágzáson már túlvan a növény, a virágot fejlesztő hajtásainak kevesebb, mint 1/3-án van már virág. Ez az idő legtöbbször augusztus közepére, végére esik. Van azonban egy eset, amikor nem szabad nyáron metszeni. Ez pedig akkor van, amikor tavasszal a telelőből kihozott növényt erősen metszük. Ennek okára most nem térnék ki. Ebben az esetben ugyanis a leander egész nyáron a hajtásfejlesztéssel van elfoglalva, melyek végén pont augusztus hónapban jelennek meg a virágok. A metszéssel pont ezeket a virágokat vágnánk le, és fosztanánk meg magunkat egy gyenge nyár végi virágzástól. A tavasszal erősen metszett leanderek egyébként a következő év nyarán fognak igazán dúsan virágozni.

Mint látható a fenti képen az egyik növényemen még akad virág, a másik viszont már majdnem teljesen elnyílt. Érettek a metszésre.

A metszés során törekedjünk, azaz a metszés célja:

Először a sérült, beteg hajtásokat távolítjuk el. A sérülés mértékének megfelelően egészséges részig visszavágva, vagy akár tőből eltávolítva.

Ezt követően kiritkítjuk a sűrű részeket. A lenti képen látni, hogy mennyire be tud sűrűsödni.

A ritkítás során először a leggyengébb hajtásokat, majd az egy pontból kiindulók közül szintén a gyengébbeket távolítjuk el. Gyakran előfordul, hogy egy fásodott hajtás alsó 1/3-ból törnek elő fiatal vesszők, ezeket is célszerű leszedni.

A ritkítás után a túlzottan meghajlott hajtásokat kell visszavágni olyan mértékig, hogy a metszés alatt előtörő újak függőleges helyzetűek legyenek. Hasonlóképp, mint a lenti ábrákon.

Következő lépésben a hosszúra nyúlt, felkopaszodott ágakat vágjuk vissza rövidre, ezzel részben elágazásra serkentjük a leandert, részben pedig biztosítjuk stabilitását. A jövő évi virágtömeg kevésbé tudja meghajtani a rövidebb fás ágakat.

Ezt követően a növény felső felében fakadó gyenge oldalhajtásokat ritkítjuk ki.

Majd pedig, az elnyílt virágokat távolítjuk el.

De nem így. A képen látható, hogy ez a metszőolló robosztussága miatt nem alkalmas arra, hogy a szűk helyekre is be tudjunk nyúlni vele. Erre a finom munkára kisebb méretű virágollókat kell használni. A képen látható metszés azért helytelen, mert túl nagy csonkot hagy maga után, ami nem tud besebesedni.

A metszés végén formás, szellős növényeket kapunk, melyek még az idén új hajtásokat fejlesztenek. Ezek a hajtások a téli pihenő során differenciálódnak, és már tavasz végén virágozni kezdenek.

A cikkben nem foglalkoztam a betegségekkel, de mint a képeken is látható bizony van belőlük. Metszés után fontos teendő, hogy a leandert megszabadítsuk ezektől a károsítóktól. Erről majd egy későbbi cikket. Majd a növény földjét frissítsük, akár úgy, hogy kivesszük az edényből, és új talajt rakunk alá, akár úgy, hogy felülről töljük fel a hiányzó részt. Kapjon a leander friss tápanyagot, amiben már a kálium és foszfor is jelenjen meg, hisz ezek szükségesek a sikeres teleltetéshez.

A metszés során nem kell kétségbe esni. A leander nagyon jól megújuló növény. A hibáinkat hamar korrigálja.