Látszólag tökéletes gyermekkor (beszélgetés)

Tény, hogy gazdaságilag jobban megéri a jog. :)

De semmi pénzért nem cserélném el a hivatásom. :)

Nem, nem ugyanazt írjuk. :) Nem biztos, hogy nem lenne jó pszichológus. Ezt így előre miből tudod megállapítani?

Minden változtatás újat hoz és bizonytalan. És ha jó lesz?

Nem tudom, hogy mennyire akarja, én a döntéseim elég gyorsan meghozom, nem agyalok sokáig rajtuk, vagy valamit akarok és megcsinálom, vagy nem akarom elégé.....

de en is ezt irtam, hogy ha valakinek nincs meg a tehetsege hozza, plusz teljes hivatastudat, elkotelezodes, akkor ne vagjon bele, foleg ha esetleg csak feluletesen ismeri a teruletet, es inkabb a kivancsisag hajtja

azert valtani egy olyan teruletrol, amit valaki nem szeret, egy olyanba, ahol esetleg nem lesz jo, es nem azt kapja, amit vart, nem erdemes

nem gondolkodtal meg esetleg egy teljesen mas teruleten? nem human teren, human tanulassal. hatha van valami olyan gyakorlati tehetseged, akar a mindennapokban gondold at, amiben kulonosen jo vagy, elvezed, szereted. mert lehet, valami total mas szakma passzolna hozzad, amiben kedvedet is lelned es jo is lennel benne

van ket olyan ismerosom, akik kozgaz es egyeb teren vegeztek, teljesen mas teruleten indultak el, aztan par ev mulva az egyik fodraszkent tanult, a masik cukraszkent, es nagyon sikeresek abban, amit csinalnak. az elozo tanulmanyaiknak is hasznat vettek, de megis ilyen teruleten teljesedtek ki

hat szerintem egy egyetem elvegzese nem egy nagy kunszt :D

en nem felek az uj dolgoktol, folyamatosan elore megyek. most is harom teruleten melozok, plusz jotekonysag gyerekek, csalad mellett. es meg nem szamitok vennek, sem kozepkorunak

probald ugy nezni, hogy fiatal vagy, barmit megtehetsz. a barmin nem azt ertem, mintha ne lennenek szinte mindenkinek mindennapos akadalyai, anyagi, ido, munka, taposomalom. de ha az eletben nem talalod meg azt, amit szeretsz csinalni, amiben jo vagy, akkor benne ragadsz egy ilyen tehetetlen rossz erzesu semmiben es nyoszorgesben, mintha nem tehetnel ellene

batoritaskent mit varsz? igen, vannak azok a baratok, akik meghallgatnak kedvesen, egyetertenek veled, es mondjak is, milyen nehez, es megertik, hogy nem lephetsz. na ok azok, akik titokban orulnek, hogy nem teszel semmit, mert akkor az o eletuk, sajat maguk sem tunnek olyan semminek. es vannak azok a baratok, akik meghallgatnak, segitenek abban, hogy merre induljal, ismernek, tudjak, mi telne toled, es ott vannak, elore visznek. ezeket a baratokat kellene megtalalnod, nem nyoszorgo sorstarsakat

magyart es torit is barki tudna tanitani, ha van erzeke hozza (ezt irtam), es tudja, szereti

te nagyon elmerulsz abban, hogy mert bezzeg a szuleid, es te azert. csakhogy mar eleg reg kileptel ahhoz a nagybetus eletbe, hogy barmi mast tanulhass vagy csinalj. manapsag egyaltalan nem az a szitu, hogy kitanulsz egy szakmat, aztan kesz, vege, egesz eletedben azzal kell foglalkoznod

tudod, hanyan vannak, akik nem a tanult, eredeti szakmajukban dolgoznak? akik azota tobb mast is tanultak, csinaltak, vagy folyamatosan ujitanak?

ne haragudj, de ez csak a sajat lustasagodnak a mentegetese, hogy de mert anyadek azt eroltettek. na es? mi hianyzik ahhoz, hogy barmi mas fele forduljal? meg gyereked sincs, fuggetlen vagy, azt teszel, amit csak akarsz. mert ha jol keresnel, es rajtad mulna 3 gyerek etetese, megertenem, hogy nyafogsz :D bar en nem egy embert ismerek, aki ujrakezdte, teljesen mas iranyt vett csalad mellett

szoval ne hiszteriazz, ha nincs erzeked tanitashoz, akkor ne nyafogj olyasmin, ami nem is lenne neked valo. azt felnottkent kifogasnak venni, hogy de apam utalja a pszichologusokat. na hallod, kotve hiszem, hogy tizenevesen kellene orok palyat valasztani, plane pszichologusit, azt barmikor felvehetted volna, ha igazan akarod

Nem ugyanaz tudni egy nyelvet es tanitani! Ezzel az erovel magyart v torit is tanithatna barki, hiszen tanulta...ezt te sem gondolhatod komolyan! (melleseg tok mas nyelvet akartam tanitani, mint amit gimiben tanultam es azota szereztem abbol is nyelvvizsgat)A szuleim is ezzel erveltek, hogy ha olyan tehetseges lennek, ugyis kiemelkednek, nem kellene tanulnom! Aztan hiaba mondtak mar az oviban, hogy jaratniuk kellene rajzra, szerintuk az igazi tehetseg megmutatkozik anelkul is, mint Mozartnal. Hagyjuk mar, ez hulyeseg. Ettol fuggetlenul evekig rajzoltam otthon, a magam szorakoztatasara.

Amugy meg apam utalja a pszichologusokat es a tanarokat is, ezert sem tamogatott.

Ja es a gimiben megmondtam a tanarok es az osztalytarsaim is, hogy nem ez a nekem valo palya, erre is annyi volt a reakcio, hogy hulyeseg, csak rosszat akad mindenki, ez a neked valo es pont.

Es a pszichologusok valoban nem mind kiegyensulyozottak, de szerintem egy olyan ember tobbet tud segiteni, aki megvivta mar a sajat harcait, mint egy olyan, akinek zokkenomentes elete volt.

ez igy van, de egy rossz nyelvtanar szerintem nem el meg jol belole, legfeljebb ha olyan helyre benyomta valaki, mint ahogy pszichologusbol is rengeteg van, es nem hiszem, hogy mind klasszul keres, plusz annyira szeretne a munkajat

azert gondolom, hogy ezek inkabb vagyalmok, es nem gyakorlati tehetseg, egyeb vezerelne ezekhez, mert peldaul nyelvtanitast siman vallalhatott volna mar

azert nem lehet mindent a szulokre fogni. az iskolaban te is latod, miben vagy jo, mi erdekel, formal a kozosseg is, baratok, egyebek

oszinten szolva a leirasodbol szerintem a szuleid kifejezetten jol tettek, mert ha olyan szuperhiper nyelverzeked lenne, hogy tanithatnal, azt most is siman megtehetned masodallasban, hiszen a suliban vegig tanultal nyelveket. pszichologuskent pedig nem hiszem, hogy olyan jol szuperalnal, latod, felnottkent magaddal sem boldogulsz :D most viszont van egy jo szakma, hivatas a kezedben, nem logsz a levegoben

szoval gondold at a jovot tekintve, hogy valojaban miben lennel jo, mit szeretnel, es ne pazarolj idot nem ismert vagyalmokra, hanem figyeld magad, hogy mikben jok a keszsegeid, lehet, egeszen mas iranyban

Jogászként dolgozom, egy általam kedvelt jogterületen. Az angol nyelvvel akartam foglalkozni, szinkrondramaturg képzést csináltam. Lett volna benne munkám is, de nagyon sok energiába (idő,idegbaj, fásultság) került volna egy olyan karrier felépítése, és nem akartam megtenni ezt a gyermekeimmel. Nem bánom, mert én hoztam meg ezt a döntést. Belekóstoltam a szakmába, és sajnos nagyon favágó jellegű a munka, gyorsan kell, sokat, nem akartam vállalni.

Mondjuk az is segít, hogy én nem utálom a jelenlegi munkámat.

A pályaválasztásomba nem szóltak bele a szüleim, inkább csak elvárták, hogy egy komolyabb egyetemet végezzek, de nem erőltették pont a jogot. Persze tetszett nekik, hogy azt választottam, és ha abba akartam volna hagyni, lett volna egy-két szavuk. Egyébként gőzöm nem volt 18 évesen, hogy miről szól ez a pálya valójában, de ez normális.

Akkor, menj és csináld! Nem kell mindent agyonfilózni.

Vannak egész jó önismereti kurzusok. Kezdhetnéd azzal. De az is elég lehet, ha veszel egy füzeted és összeírod, hogy milyen tevékenységek tesznek boldoggá.

Még mindig jobb, hogy most veszed észre, hogy rossz az irány, mint 80 évesen. :)

A múltat meg nem tudod megváltoztatni, csak a hozzáállásodat. Olvasd el az általam belinkelt könyvet (Mérgező szülők), maga a könyv onnan letölthető. A könyv végén vannak gyakorlatok, ha végig küzdöd rajta magad ezzel a felével nem lesz tovább gondod. Eddig mindenki akinek ajánlottam ezt állítja, pedig aztán negatív választ is adhatnának...

Igazad van! Még nincs gyerekem.

Sajnos anyukàmon pont nem ezt làttam, neki ugyanúgy egy nem hozzà illő szakmàt választottak a szülei. A mai napig bànja, de mellettem màr nem àllt ki, hagyta, hogy apukàm vàlasszon nekem szakmàt, mellé àllt.. Szóval a minta nem túl jó, de tudom, hogy én nem ezt akarom (habàr most éppen ezt csinàlom, ameddig muszàj)

Ami nekem a legnehezebb ebben, rájönni, hogy ki is vagyok és milyenek a képességeim. Elhitettek velem egy nagyon hamis képet magamról, azokban tartottam jónak, amiben szerették volna, hogy jó legyek, de nem voltam, és amiben mások kiemeltek, tanárok, barátok, arra azt mondtàk, hogy nem szàmìt, nem is vagyok olyan jó benne vagy nem hasznos, ìgy nem foglalkozhattam vele. Màr az egyetemen éreztem, hogy erőlködés ez az irány, de munkában jött ki még inkàbb. Pl.a főnököm az értékelésnél elmondta, hogy nagyon okosnak tart, de ez a szakma annyira nem való nekem.. Biztos nehéz ezt àtérezni, de bennem akkor egy vilàg omlott össze, hogy minden eddigi munkàm rossz irányba vitt.. de miben vagyok akkor jó? Mit akarok egyàltalàn? Mert a magunkról kialakított képet a szüleinktől kapjuk, de én olyan képet kaptam, amivel nem tudom azonosulni, és ezt rajtuk kìvül mindenki làtta már egy ideje. Szóval ez lesz a nehezebb, àtformàlni a magamról kialakìtott képet! Az új egyetem biztos segìteni fog ebben, és bàr sokan óvaintenek, hogy nehéz lesz és minek, de tudom, hogy nagyon jót fog tenni.

Vannak már gyermekeid?

A gyermeknek mindig az a jó, ha az anyja, apja kiegyensúlyozott. Ha boldogtalan vagy mellette, látja, hogy kínlódsz rosszabb, mint az, hogy kevesebb minőségi időt kap egy életvidám szülőtől.

Anyukám velem egy időben végezte el az egyetemet, mindig is szeretett volna továbbtanulni, de a sors (a bizonytalansága, az, hogy mindenkit maga elé helyezett) úgy hozta, hogy nem mehetett annak idején. Állítom, hogy akkor volt a legvidámabb. Az előtt is ugyanabban a szakmában dolgozott, nagy változást nem hozott a továbbtanulása - pénzügyileg igen, de az nem volt mérvadó, de a boldogsága mindent megért. Az öcsém akkor volt kamasz, ő is roppant élvezte, hogy az anyukája tanul, izgul a vizsgák miatt....

Persze kifogásokat lehet gyártani, de amikor életed végén összegzel, akkor vajon mit fogsz mondani, a gyermekeidet, a szüleidet, a szomszéd macskáját fogod okolni? Vagy azt mondod, hogy megcsináltam! Ez egy jó élet volt!

Van választási lehetőséged, ha lemondasz az álmaidról, csakis azért teszed, mert kevesebb energia a kényelmes fotelből sírni, mint odatenni magunkat és csinálni. Ez tény, csak az a kérdés, hogy mi a cél?

És mit tanultàl? Most jogàszként dolgozol?

Igen, erre utaltam az elején, hogy csalàd mellett tanulni nem ugyanaz! Én sem szeretném elhanyagolni a gyermekeimet a régi álmaim megvalósìtása miatt, de azt sem, hogy ez a példa àlljon előttük, hogy beletörődtem a dolgokba.