Látjuk-e a magyar betegellátás jövőjét? (beszélgetés)

34 éve dolgozom az egészségügyben. Belülről látszik igazán micsoda a fejetlenség.Az összes értelmes fiatal külfölde megy dolgozni. Aki dolgozna azt (létszámleépítés ?) átszervezés cimén elküdik.(Bér megtakatítás) A kórházi összes orvosára negyed annyi ápoló jut.

A szadságlások alatt alig lehet beosztást csinálni, kvázi úgymond a még szinvonalas szakmunka eléérésére.Hát még az ápolásra netán egy kedves beszélgetésre.

Aki teheti inkább nyaralni menjen ne orvoshoz.

A körülményeket figyelembe véve mindenki vigyázzon magára és szeretteire.

Tönkreteszik az egész országot. :-(((

Egészségügy, oktatás........

Mi jöhet még?????

:-(((((

Kaptam egy elgondolkodtató körlevelet, megosztom veletek!

Látjuk-e a magyar betegellátás jövőjét?

Döntéshez közeledik az egészségügyi biztosítási rendszer kérdése. Ez a kérdés pedig úgy

szól, hogy nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítást akarunk-e, avagy

közpénzekből támogatott magánbiztosítók rendszerét. Egymással gyökeresen szembenálló

vélemények fogalmazódnak meg. Ám most nem mondhatjuk, hogy járatlan úton vagyunk. El is

hangzott már mindkét alapvéleményt hangoztatók részéről a hivatkozás a szlovákiai

példára.

Ne csak hivatkozzunk, nézzük meg mi történt!

Szlovákia előző kormánya úgy döntött, hogy a lakosság egészségügyi ellátása nem állami

feladat. Az addigi működtetésből fakadó veszteségeket egyszeri konszolidációval

kiegyenlítette. Valahogy úgy, ahogy a bankokkal történt Magyarországon. Megnyitotta a

terepet a nyereségérdekelt magánbiztosítóknak. Az egészségügyi intézmények döntő részét

magánkézbe vagy városi, önkormányzati kezelésbe adták. Bevezették a vizitdíjat és a

kórházi ellátáshoz való kötelező hozzájárulást valamint az ügyeletben fizetendő

háromszoros vizitdíjat.

Meg is jelent 17 betegbiztosító a piacon, amelyek a polgárok egészségügyi

hozzájárulásáért biztos és minőségi ellátást ígértek. Nincs viszont szükségük az eddigi

ágyszámra, s elkezdték hangoztatni, hogy mindeddig nem volt igazságos a betegellátás. Ez

az érv ismerős nekünk is!

A belépő biztosítók azután elégtelenül finanszírozták a beavatkozásokat. A betegellátás

folyamatos ellenőrzése során ? a szakmai szempontokat mellőzve - arra törekedett, hogy a

beavatkozások szükségességét megkérdőjelezze. Kötelezővé tették az olcsó de nem mindig

leghatékonyabb gyógyszerek felírását. Ez is ismerős nekünk!

Dőlt a reklám, zúgott a propaganda, hogy jobb lesz az ellátás? Ígérték a poliklinikának

nevezett szakrendelők fejlesztését, de ez is teljesen elmaradt. Az aktív ágyszámot

jelentősen csökkentették. Ezért nőtt a zsúfoltság, kialakultak a várólisták. Helyhiány

támadt - elsősorban a manuális szakmákban: a sebészeteken, nőgyógyászatokon; az intenzív

osztályok pedig megteltek. Ez azután melegágya lett a hálapénzrendszernek, hiszen csak

jelentős paraszolvenciáért lehetett elfogadható ellátáshoz jutni, kikerülni a

várólistákat. Ellehetetlenült a gondozás, az utókezelés.

Egyre több helyet zártak be csődbe ment kórházakat. Megkezdődött az eszközök,

berendezések széthordása.

A beindult magánbiztosítós rendszernek már az első évében több, mint 10 biztosító

jelentett csődöt, és a pilótajáték törvényszerűsége szerint a biztosítottak befizetett

pénze is eltűnt.

Minden a fentiek szerint alakul nálunk is. A legutóbbi hírek pedig arról szólnak, hogy

ott tartunk, ahová a kiürített szlovák kórházak jutottak: a megszűnő gyógyító helyeken

megkezdődött a berendezések széthordása, kótyavetyéje. Ha egy műtő berendezéseinek

értéke 50 millió forint körüli, akkor máris sok százmilliárdnyi közvagyon sorsa forog

kockán.

Az sem igaz, hogy ezek lepusztult, értéktelen berendezések. 1990-ben a magyar

egészségügy eszközellátottsága csak 4-5 évvel volt elmaradva a nyugat-európai szinttől.

A 90-es években pedig nagy fejlesztések zajlottak le (különösen a röntgen, az

aneszteziológia, az intenzív, a műtéti eszközök körében).

A szlovák példa tehát intő jel!

Az ottani reformnak nevezett folyamat egyik irányítója, Peter Pazitny úr most

Magyarországon ad tanácsot az egészségügyi tárcának?

Dr. Kelemen András