Lakáshitel tanácsok (beszélgetés)

Milyen áron? Pont mint egy albérlet, ha nem olcsóbb.

Az albérletet is addig fizeted, amíg a bérelt lakásban élsz, nem? És ha meghal a bérlő, akkor az addig kifizetett pénz elúszott. A lakáshiteles lakás viszont megmarad az örökösnek, aki azt kezd vele amit akar.

Köztisztviselős hitel? Úgy tudom, hogy nekik nagyon kevés önerő kell.

Vagy esetleg nem adnak lakásvásárlásra kedvezményes hitelt? Az lehetne az önerő esetleg.

Régebben volt olyan, hogy adtak 700-800 ezret ilyen célra. Ez már megszűnt?

Azért ez így nem igaz.

A hitelből vett lakás a tied lesz.

Azért azok sem voltak piskóta idôk, amikor nem volt még lakásvásárlási lehetôség még hitelre.

A szüleim, nagyszüleim így építettek/vettek házat egy kis falucskában.

Évekig béreltem szobát; néha egyedül, máskor a költségeket megosztva 2-3 lánnyal.

Volt, hogy idôs néni mellett laktam.

Alkalmazkodni kell, mint mindenhol.

Mivel tudom, milyen hitellel élni (nagyon rövid ideig), meg anélkülit is... inkább az utóbbira szavazok.

Esetleg munkáltatói kölcsön.

Annak elfogadhatóbb a feltétele.

A bizonytalansági tényezôk pedig sajnos az élet része.

Nagyon keveseknek adatik meg az, hogy az életüket saját (tehermentes) lakásban kezdjék.

Persze, értem, amit mondasz, de én akkor is hitelpárti vagyok, mert szeretnék sajátot. Mint írtam, biztosításokkal nagyon sok mindent el lehet kerülni. Tudom, a szüleim is benne vannak ebben és az 50-es éveikben vannak. Illetve, mint írtam, másfél éve ezzel foglalkozó céghez járunk. Illetve évek óta foglalkozunk ezzel a témával hónapról hónapra, mindig nézve a bankok aktuális ajánlatait.

Amúgy nem csak 30 évre lehet hitel felvenni. Sőt! A kb 20 bank közül, amelyiket néztük, egyik sem adott 30 évre lakáshitelt. A másik, hogy a hitelfelvétel sem azt jelenti számomra, hogy veszek egy luxusvillát, amit egész életemben törleszthetek. Egy normális házra vágyom, ami egy átlagos méretű, és amihez nem kell 30 millió.

Szóval értem én és fel is fogom az ellen indokokat is, de nem tudnak eltántorítani. Nem akarom úgy leélni az életemet, hogy azt nézem mit miért ne tegyek, mert meghalhatunk vagy lebénulhatunk. Mondom ezt úgy, hogy én tipikusan pesszimista alkat vagyok, de ebben valahogy örök optimista. :) Valószínűleg azért, mert egész gyerekkoromban láttam, hogy a szüleim hogyan güriznek és vállalnak plusz munkát és mindig jutottak valamire, soha nem adták fel a félelmeik miatt, mert ki tudja mit hoz a jövő.

Egy jól tájékozott, a hitel tekintetében is igazán körültekintő, remek szakmával rendelkező családban is történhet végzetes baleset, születhet beteg gyermek, de egy sima válás is X év múlva... és akkor a lakásnak, sőt az egész életlehetőségnek, kényelemnek annyi.

A hitellel is más zsebét tömi, ráadásul előre nem látható feltételek, változások mellett, legalább 30 évig. 30 év alatt az emberrel annyi minden történhet, 30 év alatt egy fiatal nő nagymamává válhat! Mennyi minden történik ennyi sok év alatt!

Egy hitel beborulásakor minden addigi elvész! És nem nulláról, hanem súlyos adós helyzetből kell továbblépni. Míg egy albérletből legfeljebb egy másikba kell költözni, viszont soha nem lehet annyira eladósodni miatta, mint egy lakáshitellel (ráadásul ilyennel, amit a fórumindító is kérdez, hogy nulla önerővel kezdve ...) Egy bérelt lakásból az ember mindig kényelmesen távozik (nyilván vannak kellemetlenségek, persze), továbblép és éli tovább az életét. Egy bedőlt lakáshitelnél mindennek lőttek.

Rémes, amit mondok, de azt hiszem, vannak, akiknek el kell fogadniuk, hogy akkor lesz kiszámítható, nyugalmas életük, ha a bérlést választják.

Külföldön is fizetni kell a lakásbérletet.

És mindegy, hogy Ausztria, Németország vagy Anglia.

Persze,ez tényleg egy örök vita forrás lehetne,az emberek nem látják ugyan azt a dolgot ugyan úgy..

De az biztos,hogy mai és a régi hitelfelvételek között óriási különbségek vannak.Rossz értelemben.

De a végén az övé lesz és ez a felbecsülhetetlen különbség. Ha meg nem tudja fizetni, akkor elúszik minden. De az albérletnél nem ez van? Kidobnak simám.

Tudon, ez egy örök téma és viták forrása. A legtöbb embernek nagyon szilárd véleménye van a hitellel kapcsolatban. Van, aki bármi áron és van, aki soha. De szerintem egyik sem baj. Kivéve akkor, ha valaki tájékozatlan és úgy vág bele. Nyilván észnél kell lenni és jól átgondolni, mérlegelni.