Kutyus. Milyen? Honnan? (beszélgetés)

Különben jó esetben a macska is a " gyereked" lesz. AZ 5 éves 8 kg-s macskám évek kitartó munkájával macskáskodásával - profilképem - felküzdötte mgát a fiammal azonos státuszba, és teljesen természetes hogy anyai minőségemben mindkettőről u.ugy gondoskodom.

(De nem bántam meg, szerencsére imádják egymást.)

Gratulálok a választásodhoz!

igy okafogyottá vált, hogy szerintem miért ne szerezz kutyád

Köszönöm a segítséget!

Végül egy cicát szereztünk.

Pedig de.Pont mint a 3.gyerek.

Nekünk 7 évesen halt meg a Francia bulldogunk.

Amikor vettük nem volt még gyerek.

Éjszakánként pisi,kaki.

Szőnyegre.Sírás még az elején.

Majd sétáltatás hóban fagyban,kertes ház de akkor is kell..

Nagyon szerettünk volna kutyát.1évig gondolkodtunk rajta,hogy legyen újra a 2gyerek miatt.De nem mertük vállalni.Nem lenne rá elég idő 2 gyerek mellet.

Így lett az a megoldás amit írtam.Így meglett mindenki öröme.

Nekünk pont emiatt nem lett végül “csak” egy szakállas agámánk😍

Ő is sok sok év és törődés de könnyebb vele anyagilag és időben is.Imádjuk.

Persze a kutya más ez egyértelmű.

Azt nemtudom mennyire imádja,nálunk a szomszédba van de mióta megvan nekik 3hónapos kora óta úgy ismer minket,mintha mi is a gazdai lennénk.Volt hogy beszökött hozzánk:-D

Imádja a gyerekeket és nagyon okos!!

Annyi a “baj” vele,hogy a 26kg-os lányomra ráugrik ott aztán dől mint a bowling bábu😄

Persze, ràadásul el is hiszik, hogy a kutyának jó helye van, hiszen kint van, nem

lakásban bezárva. Nekem volt hogy kiszólt a "gazdi", hogy ne sétáltassam arra az enyémet...

Ha nem nőnek meg, akkor ilyenek!

[link]

Nagyon valószínűnek tartom, hogy a "gazdi" fel lenne háborodva, hogy mit avatkozunk mi az ő életükbe, mi közünk lenne nekünk az ő kutyájához.

Egyébként meg szerintem eléggé el nem ítélhető módon nekem az én kutyám fontos, vele sétálok. Ha a kerítésen túl nem barátságos az a dühöngő pörgő forgó, akkor a kerítésen innen se lesz az.

Maradjon csak a "gazdival" szegény.

Tacskókat, törpe labradorokat imádom!!!

(Sajnos tudom, hogy kényesek!) ☹️

Én megpróbálkoznék vele/ha a "gazdi" is beleegyezik/-és elvinném időnként sétálni.

A kutyusokért tenném,csakis őértük <3

Én is nagyon sajnálom őket.

Nem csak kerítés döngetőket látok, hanem olyat is, aki egy helyben körbe-körbe pörög, és úgy ugat veszettül. Mindennek a teteje pedig az a bobtail forma, amelyik körbe pörögve, őrjöngve teszi meg a 10 méteres utat a kerítésük mellett, amíg ott elmegy valaki kutyával.

És ahogy öregszik,ugyanúgy,mint az embernél,nála is előjönnek problémák,akár kezelésre is kell hordani,stb...

Nagy felelősség,és nem egy évre szól,hanem az egész életére.A mi kis tacsink 15 évig volt velünk.

El kell dönteni:akartok-e kutyussal együtt élni és valóban nagyon akarjátok-e őt...Mert nekem most azzal a mondatoddal,hogy:"Nem túl bíztató, hogy a kutya a 3. gyerekünk legyen."

Az jön le,hogy már kezded inkább nyűgnek érezni,pedig még nincs is veletek.Gondoljátok jól meg,ne kelljen csalódni annak a kis állatnak,mert összelehet vele törni a kis szívüket.

Nagyobb szívük van,mint az embereknek-ez a nagy helyzet.

Így van sajnos.A legtöbb kutyust-akik kertes házban élnek-nem viszik el sétálni.

Aki meg társasházban tartja,naponta akár ötször is.Mi is egy társasház egyik lakásában éltünk együtt a kis tacsinkkal és annyiszor vittük le és sétálni,amennyiszer csak tudtuk.Télen voltunk óvatosabbak,hamar megfáznak és akkor a kint létet nem igazán élvezte.Csak a dolgát elvégezte és már futott is a lépcsőház ajtajához,ő azzal végzett is.Sok lakásban volt kutyus,öröm volt lent összejönni és örültünk neki,ahogy a kutyusok élvezik egymás társaságát.

Pedig igen, a 3. gyereked lesz.

Aztán ahogy öregszik egyre kevesebb bajt csinál.

Természetesen a kutyaiskola, foglalkozas ezen sokat javít, illetve segít megérteni mit miért csinál:-)

Fizikailag és agyilag is le kell ōket fárasztani.

Ha sétáltatják, játszanak, törōdnek vele és a "gondoskodás" nem csak arról szól hogy egyszer egy nap adnak enni, akkor oké.

Mert a kutya ne a kert dísze legyen. Szüksége van a kinti szagokra, élményekre.

Sokszor amikor sétálok a kutyámmal(igen, télen, nyáron hóban, esōben, melegben is, pedig kertes házban lakunk) , megdöbbenek, hogy rengeteg háznàl jönnek a kutyák, döngetik örjöngve a kerítést.

Na ōk azok, akik sosem voltak kint és rettenetesen sajnálom ōket.

A keverék kérdés számomra azért fontos, mert az meghatározza a beszerzést. Szívesebben választok keveréket, de úgy látom a menhelyről örökbefogadás nem is olyan egyszerű (igaz régebben néztem utána, lehet azóta változott a helyzet).

Nem túl bíztató, hogy a kutya a 3. gyerekünk legyen. Vajon neveléssel, kutyaiskolával javítható a helyzet?