Kutyák összeszoktatása (beszélgetés)

Nem szoktak össze, a kicsi nekiment a nagynak. A nagy megtépte, alig tudtuk őket szétválasztani, de a kicsi tehetetlen volt. Azóta a kicsi be van csukva, ki se mer jönni. Ha kijön, ismét eljátssza, hogy nekimegy a nagynak, aki persze visszaadja duplán.

Nálunk volt hasonló szitu. Nem tudom az elejét, mert nagyon régen volt, én még félig gyerek voltam, de a két hím kutya megszokta egymást. De ha kiléptem az udvarra, abban a pillanatban összekaptak. Mindig akkor, amikor én megjelentem. Érdekes volt. Egyszer közéjük nyúltam és véletlenül nagyon megharaptak, utána már más eszközökkel szedtem szét őket (pl. slagból vizet kaptak). Nagyon sokáig tartott, amíg ezek az alkalmak megritkultak. Aztán talán az oldotta meg, hogy a régebb óta meglévő kutyus öregedett és már nem vállalta be a harcot.

Nem kicsit köcsög. Szarházi alak.

A kicsit elzártuk, amikor hoztuk a nagyot, mert féltünk, hogy egymásnak feszülnek. A nagy jött a kicsi felségterületére, nem is szólt semmit, a kicsi akart nekimenni a nagynak. Végül a nagy is morgott. Egy kerítés volt köztük. Mivel a férjem nincs itthon, ezért becsuktuk a kicsit, mert én nem tudom a nagyot úgy irányítani, mint ő. Majd délután megpróbáljuk őket összeengedni, amikor ő is otthon lesz. Hozzáteszem, hogy a kutya tulajdonosai passzolták át a kutyát nekünk, mi meg sajnáltuk, és belementünk, de így tőlünk vesz ez el időt és energiát a mi saját kutyánk kárára. Szóval nem szeretném azt hallgatni, hogy mi mekkora köcsögök vagyunk. Köcsög az, aki lepasszol egy tizenéves kutyát, akit elvileg nagyon szeret.

Elaltatni? Jesszus! Mégis mire fel? Okos lehet aki ilyen tanácsolt! Eszem megáll!

Van egy kutyánk, nagyobb testű, pár éves. Elköltöztünk egy másik házba, ahol volt egy öregebb, kis testű kutya, ami nem a miénk, de vállaltuk. Mindkét kutya maradt velünk. A kicsit bezártuk, a nagy, a sajátunk szabadon van a kicsi felségterületén... Nem szeretnénk a kicsit sem zárva tartani azon a helyen, ahol felnőtt, ezért valahogy össze kellene őket szoktatni, ereszteni. A nagy nem túl barátságos más kutyákkal, a kicsi sem. Mi lenne a helyes? Durr bele, essenek egymásnak, lesz, ami lesz? Vagy a nagy szokja előbb a helyet, és szokja a kicsit a kerítés mögül, majd egyre közelebb, pórázon, végül szabadon? Vagy? Kaptunk már mindenféle tanácsot, hogy a kicsit altassuk el, nem is a miénk, de mi azt nem szeretnénk.