Közös étkezés közelebb visz egymáshoz (beszélgetés)

Nem,itthon mindig egyedül eszek,mivel nincs kivel leülni az asztalhoz!Ha van rá alkalmam,hogy valakivel egyek,azt nagyon tudom díjazni :)

Tesóméknál,barátoknál mindig közös kajálások vannak,jobban is esik! :)

Nagyon fontos a közös étkezés. Összetartó ereje van, jelzi, hogy MI vagyunk a családban, nem csak elszigetelten egymástól, hanem együtt, egymásért.

Ha pedig kiegészül a közös előkészületekkel, utána az elpakolással, akkor még jobb. Egyértelműen közelebb visz egymáshoz.

Tényleg ki kell használni minden alkalmat az együttlétre. Ráadásul az étkezés az egyik olyan alkalom, amikor meg tudunk nyílni egymás előtt.

Reggel azért jó, -ahogy Camea is írta-, mert sokkal nyugodtabban tud mindenki elindulni a saját dolgára (munka, iskola), ha egy ilyen meghitt közös étkezéssel egybekötött beszélgetéssel indul a nap, sokkal jobban el lehet viselni a napi stresszt.

Az esti közös étkezés pedig azért jó, mert meg lehet beszélni, hogy aznap kivel, mi történt.

Ezekre a meghitt együttlétekre szüksége van minden családnak, főleg a mostani, rohanó világunkban, amikor olyan kevés ideje van az embereknek ahhoz, hogy egymással törődjenek.

Igen, okvetlenül. :o) Nálunk a reggeli a fő étkezés, amire a "bébik" kelnek, én már felöltözve, indulásra készen vagyok, reggeli az asztalon. Mindig megadjuk a módját a reggelinek, tudom, hogy a lányka csak édessel tudja indítani a napot, a fiúgyerek csak sóssal. Szépen megterítek mindig. Ők pedig előbb felkelnek jó fél órával, mint kellene, csak hogy együtt töltsük a reggelt...

Délben az ifjak esznek csak együtt... de ők is megvárják egymást, megterítenek egymásnak (aki előbb ér haza az terít a másiknak).

Meghitt pillanatok amit ki lehet használni, ebben a rohanó viágban.

Nálunk bejött.. :)

Én személy szerint nagyon fontosnak tartom a közös étkezéseket...a párom ,ő mindig 4 óra után ér haza ,de én sokszor képes vagyok megvárni ,hogy együtt együnk...

Hétvégén pedig elmaradhatatlan együtt eszünk mind a 4-en ,a gyerekek is igy szokták meg ,mindenki együtt úl az asztalhoz ,és együtt fogyasszuk akár reggeli ,akár ebéd ,akár vacsora...

Igaz én igy nőttem fel ,hiszen otthon mindig egy kiegyensúlyozott harmőnikus élet volt ,és n is igy probálok itthon mindent csinálni...

Ugyanugy ez a közös étkezés is hozzá tartozik a család szorosabb kapcsolatához,és ha már gyerek van az csak jó példa mindenképpen majd ők is probálják ha családjuk lesz ,hasonlóan csinálni...

Nálunk sem volt közös étkezés szinte soha, nekem ez fontos és úgy érzem, hogy közelebb hoz minket. Hét közben ált a vacsi, hétvégén meg az ebéd a közös, de ahogy alakul. Előfordul,hogy egy-két nap kimarad, de ritkán..

Ha éhes a lányom felhív, anya mikor jöttök, éhes vagyok. Mondom neki, hogy ott van készen ez meg az, de soha nem eszik, mindig megvár inkább minket, azt mondja, így sokkal jobb :)

„...és légyen az asztalotok oltár, amelyen feláldoztatnak az erdő és mező ártatlanjai azért, ami még tisztább és ártatlanabb ___ az emberben.”

(Kahlil Gibran)

A terített asztalnak mindig megvolt a maga stílusa, tehát művészete. S akkor, mikor róla írok, úgy érzem: elém tettek egy terítetlen asztalt, s azt nekem meg kell terítenem a művelődéstörténelemnek erre az asztalára kívánkozó legváltozatosabb, legfinomabb csemegéivel.

A terített asztal nem afféle egyszerű asztal, hanem egy bájos, bölcs mesemondó. A mi egyszerű, szerény asztalunk is egy örökös mesemondó: valahányszor köréje telepedünk, mindig van valami mondanivalója. Akár családunk, akár hozzá még rokon lelkeink telepednek köréje.

Üdülés, hangulat és béke: ez a terített asztal hármas áldása. A terített asztal képe mindenkor csupa jóakarat és harmónia, s ennek melege és fénye sugározzék reá minden kedves olvasóra, hogy annál derűsebb nyugalommal láthassa majd e sorokból, hogyan fejlődött évezredek során át a terített asztal művészete.

A terített asztal története egyszersmind az egész kulturális és szociális életnek a története, de éppúgy az egész közéleté is. Sőt, amit már kevesebben gondolnának, a vallásos életben szintén jelentős a szerepe. Nézzük Krisztus történetét; s itt nem csak a híres utolsó vacsorára gondolok, amit a biblia megírt és többek közt Leonardo da Vinci oly gyönyörűen festett meg, hanem arra a nagyon sok közös ebédre és vacsorára, amelyen Krisztus résztvett. Ennek megértésére tudni kell, hogy már Krisztus teljes mértékben felismerte a terített asztal jelentőségét.

Ma, amikor az élet minden megnyilvánulásában arra törekszünk, hogy emelkedő életszínvonalunknak, kulturáltságunknak kifejezést adjunk, nem hanyagolhatjuk el az étkezés helyét, a családi asztalt. Az ételek értékét növeli a terítés, tálalás, a külső keret.

Igen. Fontos. Nálunk igaziból csak hétvégén eszik együtt a család, de a gyerekekben benn van az igény, hogy legalább ők ketten együtt egyenek... amikor hazaérnek a suliból akkor is összevárják egymást.

Egyébként szerintem nem csak a közös étkezésen van a hangsúly, hanem legyen minél több dolog, amit közösen csinálnak a családtagok, vagy urambocsá néha csak a férj-feleség. Mi pl. usziba járunk együtt, és hihetetlenül feltölt... a melegvízben üldögélve annyit lehet beszélgetni, mint máskor 2 hét alatt. ... holnap megint megyünk! :o)))

Szerintem a közös étkezés egy apró, ugyanakkor nagyon fontos dolog.

Nekünk egyelőre mg nincs gyermekünk, csak ketten vagyunk a vőlegényemmel, ő pedig 3 műszakban dolgozik, de mindig megpróbálom összehozni, hogy együtt együnk (ha kell megvárom, amíg hazaér), ugyanis neki is szüksége van arra, hogy valaki végighallgassa, és nyilvánvalóan nekem is.

És biztos vagyok benne, hogy az ilyen kis apróságok jótékony hatással vannak a párkapcsolatra, az összetartásunkra. :)

Szoktatok együtt étkezni, mint család?

A mai rohanó világban sajnos elterjedt, hogy mindenki akkor eszik, amikor akar. Pedig nem csak fizikai szükségletről van szó, hanem ezek az alkalmak lehetőséget adnak a barátságos gondolatcserére, a családi kapcsolatok ápolására is.

Persze fontos, hogy ilyenkor figyeljünk is egymásra. Például, ha este vagyunk együtt, akkor megbeszélhetjük, hogy kivel mi történt aznap, megbeszélhetjük, a gondoltainkat, terveinket. Esetleg, még az étkezés előtt, ha együtt teszünk-veszünk a konyhában, akkor az még jobban összehozza a családot.

Légy kezdeményező, ha eddig nem így tetted. Szervezd úgy a dolgaidat, hogy naponta legalább egyszer együtt ehessen a család, akkor is, ha egyedül neveled a gyermekeidet. Hidd el megéri az áldozatot!