Közel az 50-hez van remény? (beszélgetés)

A Dr úgy látja panaszmentes. Miért mondana mást. Lehet, hogy tényleg nem akkora a baj "még"

A férjed lehet, hogy megjátsza a nagy beteget, hogy kiszolgáltassa magát, - előbb, mint valóban a nagy betegség elérné. Te meg mindent elhiszel, sőt szeretsz szenvedni és szenvedsz is. Nyugodtan mehetne egyedül Dr-hoz is és kiszolgálhatná magát, ha eddig nem kellettél neki, boldoguljon most is egyedül. Lakhat a lakásban és ennyi. Te meg ne legyél balek, hacsak nem tesz boldoggá ez az állapot.

Néha motoszkál bennem egy gondolat, nem lehet, hogy Te valamiért vezekelni akarsz ezzel a nagyon lábtörlő viselkedéssel ?

Hát nem irigyellek.

Mondanám, hogy menjen ő albérletbe.

Ha már ez a helyzet, akkor még mindig az lenne a legjobb, ha tiszta vizet öntenének a pohárba. Azért a gyerekek sem hülyék, csak feltűnt nekik, hogy az apjuk évekig nem élt a családi házban. Tehát nem túl jogos az anyjukra hárítani mindent. Persze ha nincs probléma, nem is kell megoldani.

Nyilván a fórumindító sem akar az utcára kerülni, tehát az együttélés adott.

Egy ilyen beteg ápolása nem egyszemélyes feladat, szóval én a közel lakó gyerekeket bevonnám. Azt mindenképp, amelyik ott lakik a lakásban.

Ne dramatizáld túl a helyzetet.

Még szép, hogy a gyerekek nem jönnek haza külföldről, a mai világban nem egyszerű eset.

Honnét tudnák, az anyjuk mit érez, ha az egész élete hazugság?

A feleség ápolja, amíg tudja , amint nem tudja ellátni, beviszi a kótházba.

Két testvérem volt rákos, egyiket én ápoltam, teljesen, a másikat én hordtam orvoshoz,kórházba, de a feleségével élt, nagyon ismerem a helyzetet.

Nem egyszerú, de megoldható. Sokkal nagyobb tragédia lenne, ha szeretné is a férjét, az borzalmas, amikor látja a szerettét elsorvadni az ember. "Szerencsére" itt erről nincs szó.

A gyerekek joggal vélik, az anyuk dolga, az ő férje, s nem egy idős rokkant emberről van szó.

Ha kilépne a hazugságból, lehet másképpen látnák a gyerekei is a helyzetet, de addig nem lehet a gyerekeket bántani ezen a téren.

A másik lehetőség: a gyerekek ápolják az apjukat.

Harmadik: közösen fogadni mellé valakit.

Azt én sem értem, hogy 1.) miért fogadtad vissza, miután elment és otthagyott benneteket 2.)miért nem rendezted a tulajdonviszonyokat? - azonnal rövidre zártam volna mindent. Emberileg, anyagilag, jogilag, mindenhogy.

ja, meg egy ápolónónőnek fizetni kell ám .... Ha meg "rokonnal csináltatja" az meg ingyen van!

Spórolnak, de az örökség meg kéne . Ilyenez.

Becsülettel felnevelted a gyerekeid, az legyen bőven elég!

Azért nézd a dolgaitokat a gyerekeid oldaláról, onnan is kettős a mérce: egyrészt felelősséget éreznek az apjuk iránt, másrészt örülnek, hogy te megoldod az ápolást, nem nekik kell azzal foglalkozniuk. Mondjuk te húzod a rövidebbet, de így jártál. Ezzel most nincs mit kezdj, nem kellett volna annyi év különélés után visszafogadnod, de ha jól értem közös a lakás. Szóval sok lehetőséged nincs.

Akkor, mikor visszafogadtad, joggal érezhette, hogy minden rendben van köztetek, hiszen amúgy miért fogadtad volna vissza?

De tényleg.. miért?

Legalább annyira becsaptad, mint ő téged.

Hát ez nagy betegeknél igy van papir papir és semmi konkrét csak a diagnozis tarts ki légyszi türelem a 2.hagyd picit.ill ne foglalkozz vele.Hidd el sokat jelent

hogy a lelkiismereted nxugodt lesz a végén.

Ha egy háztartásban élsz a férjeddel természetes, hogy családként tekint magatokra.

Egy nagybeteg ember mellől nem lesz időd légyottokra járni, tehát per pillanat nem létező problémán lovagolsz.

Olyan kérdésekre nem írtál választ, amelyek lényegesek: a gyerekek körülbelül hány évesek - mennyire tudnak segíteni az apjuk gondozásában, milyen állapotban van a férjed - mit mondott az orvosa?

Káosz van körülötted..

Akármennyire nem érdemli maradj a gyerekek apja mellett ezt a senkit hagyd a fenébe vagdalkózik,bocsi az ilyet hagyni kell..a férjed miatt ne legyen lelkiismeret furdalásod légy mellette főleg a gyerekek miatt.

Nagyon durván fogalmaz és bunkómód rázott le, de a te házasságodat jól látja. Mondjuk tökmindegy, hogy mi lett volna ha, abból kell kiindulnod ami most van. Ez a férfi nem a te társad, engedd el őt, minek szenvedj valaki miatt, aki nem téged akar?!

A férjed milyen állapotban van? Mit mond az orvosa?

Egyébként mi tartott a férjed mellett? Miért nem váltál el, amikor külön költözött?

A pasi meg egy csótány. Rád akar hárítani mindent, mint, ahogy tette az eddigi nőkkel is, amint írtad, nem talált egy megfelelőt sem.

A megcsalt nők egy része a rossz hír vívőjére haragszik...

A fórumindító érdekében nagyon remélem, hogy nem igaz a történet. Nehéz elhinni, hogy van ilyen helyzetben levő ember, aki ennyire nem tudja felmérni az emberi kapcsolatait. De mindenféle ember létezik, akár ez a szituáció is elképzelhető.

Ilsza!

Közel 100 hozzászólás.

És én azt kérdezem, hogy ilyen van? Mindenki közel egyazon véleményen van, de te még mindig agyalsz.

Vagy...hát nem is tudom, hogy fogalmazzak, de kicsit...mindenkivel azt csinálják amit lehet és hagy.

Vagy...röhögsz a markodba, hogy ennyien berepültünk a kamutörténetednek.

Ne haragudj de számomra bárhogy is van...szomorú:(

Ilsza, ez a történet belülről is és minden irányból is ugyanilyen egyértelmű, sajnos.

De nincs elég önbizalmad, hogy magad alakítsd az életed. Én javasolnék egy pszichológust az énképed megerősítésére, a jobb életért.

Nem tudom igaz-e a történet, vagy szívatod a nagyérdeműt?

Esetleg Magadat utálod? Valahogy hihetetlen számomra a történet, hogy hagytad magad alázni a férjedtől, másodhegedűs voltál a férjed életében is, most a barátod életében is az vagy. Miért pazaroltad, pazarolod olyanokra a szeretedet, akik nem is érdemlik meg.

Van olyan ember, akivel tudsz őszintén beszélni?

Mindenki, úgy rontja el az életét, ahogy akarja. Hogy tudod elviselni, hogy a szemedbe vágja másik nője van. Semmi tartásod? Ha többedszerre kellene újrakezdeni, miért harcolsz egy ilyen kapcsolatért?

Valamivel gondod van , gond van a külsőddel, súlyoddal, hogy ennyire önbizalomhiányos vagy, beléd törölte a 2pasi a lábát, mégis epekedsz? Soha nem szeretett senki, hogy erről azt gondolod, hogy normális, hogy ez szeretet? Sanos ez nem az, ha bármennyire annak is gondolod.