Közel 17 óra vajúdás, a vége pedig egy ici-pici csoda

A 9 hónap szinte zökkenőmentes volt, leszámítva a 12. hétig tartó hányingert,kajaundort, ami általában a terhességgel jár. Így utólag szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik akkor mellettem álltak,úgy is, hogy fogadott orvosom sem volt.

Ejött a 40 hét utolsó napja. Március 15-re voltam kiírva, reggel - mint a 36. héttől minden héten - ctg-re mentem. Nem mutatott semmit, bár az első ctg-től az utolsóig olyan szinten mozgott a kisfiam, hogy beriasztott a ctg minden alkalommal. Aztán eljött a szerda, semmi... Majd aztán csütörtökön délután 3/4 4-kor éreztem valamit, ami menzeszhez hasonló volt, hívtam nővéremet, aki annyit mondott, üljek bele egy kád meleg vízbe és ha elmúlik, akkor jósló fájás, ha nem, akkor manócska világra szeretne jönni. Így is történt, de a görcsök nem múltak. Vártam, hogy erősödjenek, írtam, hogy mikor mennyi, hány percesek stb...

Este 3/4 8-kor anyukám már ott topogott, hogy menjünk a kórházba. Nem akartam még, de elindultunk. Nekem nem volt fogadott orvosom, úgy gondoltam, nincsen rá szükségem. Beértünk a kórházba és az ott ügyeletben lévő nővérnek mondtam nagy vigyorogva, hogy szülni jöttem. Erre ő: - "Ha még mosolyog, maga még nem fog szülni." Hát... mondom köszi! Hívták az akkor ügyeletben lévő dokit, aki közölte, hogy egy ujjnyira sem vagyok kitágulva. Ezután felvették az adataimat, majd rátettek a ctg-re, de semmi. Befeküdtem az ágyamra és csak vártam, hogy erősödjenek!Egyszer olyan 3/4 2-kor kimentem, hogy már nagyon erősek a fájások, mondta a szülésznő, hogy menjek és megnéz. Bő 2 ujjnyira voltam tágulva, megint ctg...

Aztán mondta a szülésznő, hogy ad beöntést, mert az meghozza a fájásokat. Ez volt fél 3-kor. Megkaptam, elvégeztem a dolgom, mentem zuhanyozni és csak vártunk. Beszélgettem a szülésznővel, mikor jöttek a fájások odajött és elkezdte masszírozni a hátam. (Nem volt fogadott orvosom, mégis olyan aranyosan, odafigyelően bánt velem a szülésznő, hogy le a kalappal.) Próbált segíteni! Majd fél 6-kor ismét ctg, 6-kor műszakváltás. Olyan egy goromba szülésznőt kaptam, hogy csak na... Kiküldött a folyósora vajúdni, merthogy a többi kismama megy ctg-re. Jó... Ekkor már párom is ott volt, még 3/4 5-kor szóltunk neki. Később jött ki a szülésznő, hogy menjek, mert méhszájat fog nézni, mennyire vagyok tágulva. Közölte már 4 ujjnyi, haladunk, az a lényeg, majd ismét kiküldött. Fél 8-kor ismét jött, hogy nézzük megint és akkor már egyúttal burkot repeszt, de ekkor már elviselhetetlenek voltak a fájások. Valahogy eszembe se jutott fájdalomcsillapítót kérni. Megrepesztette a burkot és szinte sötét barna volt a víz, így igen csak megijedtem. Még néztek gyorsan egy szívhangot. Mikor ismét egy adag sötét színű víz elfolyt, felfeküdtem a szülőágyra, otthagytak minket magunkra, engem eszméletlen fájdalmak közepette. Egyszer csak éreztem, hogy nagyon nyomnom kell. Mondtam páromnak, szóljon a dokinak, hogy siessenek, mert mindjárt megszülök. Jött a szülésznő és a doki. Néztem nagyokat, mikor balról a párom, előttem a szülésznő, jobbról meg a doki ült fel az ágyra mellém. Mit akarhat? Eszembe se volt, hogy majd segít nekem!Mondta a doki, ha érzem, hogy jön a fájás, akkor mély levegő, szem becsuk, nem kiabálva nyomni lefelé. Úgy is lett volna, ha a levegő vételnél nem ájultam volna el. Kb. 2 percig pofozgatott a doki, mondogatva, hogy ébredjen, mert maga nélkül nem tudjuk megcsinálni.... Összeszedtem magam, majd úgy csináltam mindent, ahogy mondták.

Harmadik nyomásra kint volt a kicsi feje, amit meg is foghattam, majd gátat vágtak és egy utolsó nyomásra meglett a kisfiam Szebasztián, 2460 grammal, 46 centivel és jó nagy férfiassággal. Amikor megszületett, felkiáltott a doktor úr: - „Jézusom, mekkora középsője van :)”

Így született ő, 40+3. napra 2011. március 18-án!

Odarakták a mellkasomra, majd elvitték fürdetni, lemérni és hoztak egy papírt, amit alá kellet írnom, hogy mivel mekóniumos volt a víz, így antibiotikumot kapott a drágám, egyébként 9/10-es apgarral!

Ez az én kis történetem. A világ legcsodálatosabb szülése volt az enyém, akármennyire is fájt, minden fájdalommal felért, mikor megláttam és soha senkivel nem cseréltem volna a legnagyobb fájdalom közepette sem!

Remélem szép élményben lesz részem nemsokára, mivel kistesója lesz a nagyfiamnak.