Kötelező a nevelési tanácsadóba elmenni, ha az óvónő javasolja? (tudásbázis)

Néha a nevelésiből tovább kell lépni a pszichiátriára, ott meglehet konkrétabban tudnak azért segíteni.

Mással is foglalkoznak kevesebbet (ezt egyébként rohadt könnyű bárkire rásütni), meg születik kistestvére is, mégse lesz agresszív..

Ha tényleg komolyan agresszív a gyerek, akkor tovább kellett volna küldeni, sokszor már a pszichológus, meg némi terápiácska kevés..

Ítélkezni könnyű, én ebben a témában nem szeretnék soha más bőrébe lenni, és kívülről jobban tudni, hogy "biztos" mi van a háttérben.

Ezzel együtt vannak egyszerű lelkek, az biztos, de akkor ezt a terapeutának is látni kell, és ennek megfelelően segíteni.

Van egy "kedves " ismerősöm...3.éve hordja a fiát a nevelésibe,ugyanúgy agresszív,stb..de sokak szerint,sőt az osztályfőnöke szerint is az a baj,hogy nincs vele foglalkozva,most meg szül az anyja,még úgy nem foglalkozik vele,és azt hozták ki,h képes lesz kárt tenni féltestvérébe,hogy az anyjának kár szülnie mikor egy gyerekkel se boldogul..Na ilyenkor anyucit is elővenném,hogy 10 éve más dolga sincs mint a gyerekre figyelni,mert nem dolgozik,nem egy f..t kellett volna üldöznie a gyerek kárára..hogy eltartassa magát!

Ilyen a problémás szülő,aki lecarja a gyereket és háttérbe szorítja a gyerek érdekeit!

Egyetértek.

Elég egy picin csúszni.

Sajnos én főképp olyanokat ismertem, akik hiába voltak együttműködők, "nem értették" a lényeget.

Az az amit ti nem értetek utóbbi két hozzászóló, hogy egy országot egy rendszerben lehet működtetni. Márpedig 10/8 esetben legalább indokolt a szaksegítség. De mindenki azt hiszi magáról, hogy ő az a kettő, akinél vakriasztás volt. Márpedig a 8-nak jó esetben javára válik, a kettőnek meg nem lesz tőle nagy baja, ha éppen egy délutánt ott töltött. Lehetne jobb is a rendszer, de ahhoz, hogy az igazi problémák segítséget nyerjenek, ahhoz működtetni kell valahogy.

A Bécs mellett élő barátnőm fiának osztályában is volt egy aspi gyerek, akiről nem tudták, hogy az. Én innen, ahogy mesélt róla biztos voltam benne, a szülő persze nem vette tudomásul. 4 évig szenvedtek, a többi gyerek is, az adott gyerek is, a tanárok is, a családok is, a végén én néztem utána innen, hogy a magyar SOTE-nak mi a bécsi megfelelője, és mégis mit tanácsoljanak az anyukának, és tegyenek... A végén nagy nehezen átkerült gimnáziumra (ötödikre) egy gyp-be.. Ami szintén nem neki való mellesleg...

Ma szinte minden óvodai csoport, iskolai osztály küzd problámás gyerekekkel, sokan már az őrület határán vannak, és ezen gyerekek szüleinek nagy része meg van arról győződve, hogy "az ő gyereke nem hülye".

Tehát amit Ti leírtatok, az bizonyára igaz és szerencsés, attól még nem véletlenül "kötelező" a kötelező, ugyanis ezek a dolgok utólag derülnek ki sajna, és akkor már visszacsinálni nem lehet.

Nem biztos, hogy az "eredmény" látványos, vagy olyan, amit észre kell venni. Lehet, hogy észrevenni pont a hiányát lehetett volna. Egy introvertált ember nem lesz egy év nevtantól etroertált, csak éppen lehet 1-2 jó stratégiát elsajátított, amivel túl tudja élni saját zárkózottságát..

De legalábbis sokat nem rontottak rajta, remélem :-)))

Nagyon nehéz ma bevallani, hogy igen, problémás szülő vagyok.. Én az vagyok.

Csodát nem kell várni sehol, de jó néha átbeszélni a dolgokat, minden megjegyzés segíthet.

A problémás nem feltétlenül azt jelenti, hogy iszik, vagy nem dolgozik, még azt sem feltétlenül, hogy komoly párkapcsolati problémája van. Elég egy a "normáltól" picit eltérő élethelyzet, mint mondjuk nálunk a négy gyerek, meg az aspi gyerek... Elég csak annyi, hogy néha nehéz megszervezni, hogy Feri hazajusson a suliból.. Bőven elég..

Az is jó sokszor, hogy megerősítenek, hogy igen, innen van a baj, vagy éppen ellenkezőleg, mint a nagyfiamnál, hogy nem, nem ez a fő baj, hanem az, hogy a gyerek aspergeres autista, és nem azért nem fogad szót, mert olyan veszett rossz szülők vagyunk, hanem mert ez az állapot ezzel jár..

Az is igaz, hogy pl. anno 5-6 éve még egy átlag nevtanos nem ismert fel egy enyhe autizmust, kellett hozzá a kórház, ma már még ennyi idő alatt is sokat fejlődött a diagnosztika, és legalább a gyanú felmerül egy "átlag nevtanos" szakemberben, és tovább tud küldeni.

Sokszor pont a "tökéleteseknél" van a legnagyobb feszültség belül, mert nagyon sok energia fenntartani a látszatot.

Kicsit hülye világ van, persze, hogy "ma mindennel idegenhez kell szaladgálni", de ma már nincsenek meg azok a fórumok, azok a kapcsolatok, ahol régen ezeket kiadták az emberek magukból. Persze akkor se működött minden tökéletesen, mert voltak tabuk, amik ették belülről a jónépet.. Ma már ezek szerencsére kezdenek leomlani.

Ó hogyne. Millió eset van.

Azt próbáltam kiemelni, h a nevtannal a jobb pedagógusoknak jó szándékuk van.

Nem kötelező, csak erősen ajánlott. Problémás gyermek mögött problémás szülő(k) áll(nak) legtöbb esetben.

Így sokszor nem is arról van szó, h legyen róla "papír" vagy elmenjenek, esetleg a gyermek rajzoljon... Hanem a pedagógusok a szülőkkel megjelenve felvázolják, h mi a szitu - és miként tudnának segíteni a gyermeknek otthon s az iskolában.

Ez is egy eset.

Így van. És hát amellett csak kijárta az egyetemet is :D

Gázszerelőnek sem okoskodik egy laikus.

Nem gondolod, hogy ez egy mára vonatkozó releváns történet? Azóta már nem Ferenc József a király... Ezzel együtt tévedhet természetesen bárki a nevtanban is, sőt szoktak is nem keveset, csak ma már kicsit más a rendszer, nem olyan könnyű abba a kisegítőbe bekerülni, ami ma már nincs is olyan formában (sajnos)...

Ma már mást lát a pedagógia meg a társadalom is problémának.

Itt szerintem nem is az az igazi kérdés, hogy mindig igazuk van-e, vagy hogy tényleg kötelezhetnek-e bárkit, hanem az, hogy foglalkozik-e a szülő valamilyen formában a felmerült problémával, vagy tesz rá.

Sajnos még ma is berögződés, hogy akkor "címkét" kap a gyerek, és akkor jaj mi lesz.. Pedig ez egyre inkább fordítva van, mert a címke adja meg a segítséget a pedagógusnak, nem mellesleg az utat a fejlesztésekhez, aminek nagy része ingyen lehet, és helyben lehet..

Az igaz, hogy járhat korlátokkal is, de ha a szülő okos, akkor sokkal több előnnyel. A gyógypedagógiai ellátás ma sok helyen magasabb színvonalú egy normál iskolánál, és meglepő módon a "problémás" gyerek is kevesebb ott, illetve, ha van, akkor azt kezelik, mert mások a létszámarányok, és úgy lehet.. Nyilván ez nem mindenhol igaz, kell hozzá kutakodni, de nagyon jó helyeket találtam, ahova viszont csak sni-sként lehet járni..

Ha meg később tényleg kinövi, vagy megtanulja kezelni a problémáját, nagyon hamar le fogják róla venni a kódot, ugyanis nehéz az sni-seknek helyet, fejlesztesztőt találni és biztosítani, ami innentől az ő feladatuk. Tehát ha csak nem muszáj, nem fogják rajtahagyni a kódot..

Ergo nem a kód miatt fogják a gyereket megítélni ma már, hanem a kód hiánya miatt, amikor látszik, hogy van gond a gyerekkel, a szülő meg mégse vitte.. Ma már az a ciki a közösséggel szemben szerintem. És nem úgy önmagában, hanem azért, mert a gyerek nem jut akkor még az alap fejlesztésekhez sem.

Ezt nem lehet tudni, mert 20 éve is, ma is minden gyerek más.

Nem is értem, ezt a kérdést hogyan érted. :D

Bármikor bele lehet szaladni buta pszichológusba is. Mert a diploma mellett simán maradhat buta is bárki...

Én csak azt nem értem hogy egyes szülők annyira szupernek érzik magukat, hogy nekik aztán senki ne mondja meg mit kell tenni. Pedig egy óvónéni (persze ha nem egy legalja) többet tölt néha egy kisgyermekkel mint mafa a szülő. Tehát rálátása van arra hogy a gyermeknek szüksége van-e külső segítségre.

En soha nem kételkednék az óvó nénik javaslatában. Inkább örülök ha felhívják egyes problémákra a figyelmemet.

Jó, ez egy kicsit ilyen is, meg olyan is. Mi is megoldottuk, és minden gyerekemnek találtam iskolát, óvodát, költöztünk, munkahelyet váltottunk, stb.. Én meg ismerek családot nem egyet, aki nem rinyált, hanem költözött, és még amúgy is jobban alakult emiatt az élete.

Sokan meg azért nem viszik EGYMI-be a gyereket, mert "jaj gyp", pedig ha valami nagyon jó sok helyen, az az EGYMI. Kár hagyni szenvedni a normálban. Viszont ha a szülő azt se tudja meg, hogy mi baja a gyereknek, akkor sem az eredeti iskolájában sem fog tudni kapni fejlesztést, a tanár nem tudja, miért olyan amilyen, és nagyon fontos évek és lehetőségek vesznek el. Az sohasem megoldás, hogy nem is tudom meg mi a probléma. Az egy más kérdés, hogy a rendszert lehetne fejleszteni, de azért ez más országban sem annyira könnyű, vagy evidens, lásd pl. azt az amerikai cikket a "vennék egy barátot az sni-s gyerekemnek" címűt..

Védelembe nem vesznek még kérésre se jószerével gyereket, én próbáltam nyáron, és nemigen tudtam elérni, hogy védelembe vegyék a gyerekemet... A valóságban az sokkal több lépcső, nem úgy megy a' nyugi.. Ezt nyugodtam megmondhatod az óvónőnek is..

Dehát így sem segítenek, ill. nem tudnak megszabadulni azoktól a bizonyos gyerekektől, a szülők meg annyit tehetnek, hogy másik iskola után rohangálnak. Unokahúgom iskolájában pl. egy késsel fenyegetőzés után (középiskola, fehérvár pár éve) sem történt semmi. Kb. két-három hétre eltüntették az iskolából utána mintha mi sem történ volna járt tovább oda, ezért aztán menekültek a szülők a gyerekekkel.

Szerintem a kötelezés is baj, és a védelmbevétellel való fenyegetőzés egy NT kihagyása miatt egyszerűen túlkapás.

Borzasztó, hogy ott tartunk, hogy védelembe vétellel fenyegetőznek mert elhanyagolod a gyereket aztán meg jól **ban hagynak, mert megoldást nem kínálnak, sem eszközt, sem helyet sem semmit. Old meg, de ha nem teszed, akkor elhanyagolod... én is ismerek sajnos olyanokat akinek ráment a házassága az állandó küzdelemre. 50%-os hallással, autista gyerek majd '150 km-re ajánlottak iskolát.

Egyébként nem kötekedve, tényleg érdeklődve kérdezem, hogyha nem lenne ez a rendszer, akkor mi lenne a jó? Mert minden második fórumon olvashatod, milyen gyerekek vannak ma az osztályokban, stb... Azt se tudják, hogy szabaduljanak meg 2-3 gyerektől/osztály, hogy egyáltalán élni lehessen. Ha nem lenne rendszer, vagy kötelezhetőség, akkor mi lenne? Akkor még ennyien sem jutnának segítséghez..

A gond nem a kötelezéssel van egyébként, hanem azzal, hogyha kiderül akármilyen gond, akkor nincs hova vinni a gyereket, pláne a kisebb, de azért markáns problémával rendelkezőket.. A baj itt van sajnos, hogy hiába mondják meg, hogy ADHD-s, vagy akármilyen, nincs hova vinni, vagy szenvednek tovább (ő is meg a többi is) a normálban, vagy tönkremegy a család a magánsuli kifizetésébe, messzire hordásba...

Ha bármi probléma van, akkor jó pszichológusod mindenképpen legyen, az nem kérdés.. Ha annál is komolyabb a gond, akkor is mindenképpen érdemes felkeresni egy nagyobb helyet, kórházat, stb.. Pl. Vadaskert..

Egyébként nevtannál mi sem jártunk, én a kórházi papírral mentem rögtön a Szakértői bizottsághoz, még a legkisebbel is, akivel meg simán a saját kérésemre, gondozónői papírral mentünk..

Én elsősorban nem a nevtantól vagyok elájulva, - bár ott is ki lehet fogni jó szakembert, és ott ingyen - csak ha jeleznek, ha mást nem, a kedélyek megnyugtatása miatt érdemes valamit lépni.

Előbb-utóbb mindenki megtalálja az útját, csak el kell rajta indulni. Ha nektek az, hogy nem ez az óvónő a megfelelő, akkor az...

Én alanya vagyok a rendszernek, egy fogyatékos és kettő sni-s gyerekem van. Kötelezhetnek. Mondom, nem az óvónő, de ő továbbviheti a dolgot. Nálatok nyilván nem fogja...

Elmenni kötelező, de aláírni a véleményt viszont nem kötelező.

Tudod a legtöbb esetben nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, és 10/8 esetben sajnos a szülővel van a baj, vagy legalábbis a józan értékítéletével.

Az meg igaz, hogy a mi gyerekkorunkban annyi bajjal, mint amivel ma már elküldenek, simán eléltek gyerekek, ma viszont más világ van, ezt meg észre kell venni. Ma egy jó iskolában is a 30-ból 6-8 komoly problémás gyerek van, és még ennyi kicsit problémás. Legalábbis ma ezt így látják, ezzel én sem értek teljesen egyet, de akkor is ebben a világban kell boldogulni.

Sokkal jobb, ha most derül ki akár a legkisebb gond is, mint ha az iskolában, ahol már aztán tényleg gáz van. Olyan is volt már sokszor, hogy a NT nem erősítette meg az óvónő véleményét. Én még ilyen esetben is eltenném az agyam kis szegletébe a megjegyzését, meglehet, hogy 3-4 év múlva emlékezni kell majd rá..