Korkülönbség tesók között (beszélgetés)
Tudom, csak ezen a reprezentatív mintán mindig nevetnem kell és mindig Churchill jut eszembe, "csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok" :))))
Hiába figyelnek meg 100 családot, a 101. is más lesz, amiben érintett az ember meg az érzelmek, abból szerintem nem lehet messzemenő - de főleg mindenkire kiterjedő következtetéseket levonni. :)
Igen, igazad van, szerintem is 5-6 évnél van a határ, mert akkor már tényleg nehezen vagy egyáltalán nem nőnek össze.
Közöttem és a húgom között 8 év van. Nagyon sok, igazán sosem értettük meg egymást, még most sem...
Én azért választottam a 3 év korkülönbséget, mert nem akartam kettővel otthon lenni és mert egyetértettem a pszichológusok véleményével, miszerint talán ez lehet az ideális korkülönbség...
Ezek a kutatások reprezentatív mintából dolgoznak, nem kell mindenkit megkérdezni csak elegendően nagy számú csoportot, amiből már lehet következtetéseket levonni.
A 2 évnek is megvan az előnye és hátránya is. Pl. hamarabb összenőnek viszont kicsi lesz még a "nagy" mikor megszületik a testvére. Sok mindent nem ért meg... MÉg nekem sem volt egyszerű a három évessel...
De lehet te könnyen veszed majd az akadályokat, ügyes leszel és több türelmed van és lesz, mint nekem!
Sziasztok!
Nálunk 2 év lesz (az is lehet, hogy napra pontosan) a két gyerek között, tesóm és köztem is annyi van, nekem ez volt természetes. Párom és a bátyja között 4 év van, párom szerint 14 éves koráig kb jó volt, aztán ott hirtelen sok lett ez a 4 év. De később meg az is eltűnik szerintem. Ha már határt húznék, szerintem az inkább olyan 5-6 évnél van, amikor a kicsi már szinte egykeként nő fel. bár én nem vagyok kutató, de gondolom, ők se kérdeztek meg mindenkit, a statisztikákról meg nem beszélnék :)
Hát te sem panaszkodhatsz! Gyönyörűek a fiaid!
Gratula!
Igen tudom miért ezeket emelted ki, vettem az adást!
Nagyon tetszett a mondatod, hogy haját tépve távozna...:)) Jót röhögtem. Hát ismerős a szitu...
Igen, már néztem reggel a képeidet, gyönyörűek a lányaid!
Nekem két fiam van :)
És igen, természetesen jó oldala is van annak, hogy az embernek nem egy, hanem több gyereke van.
Csak azért ezt a "rossz" oldalát emeltem ki, mert ebben egyértelműen megnyilvánul, hogy nem egykeként nő fel az a gyerek, ahol 4 évnél több van közte és a testvére között.
Nem tudom ki mondott ilyet, de az eljöhetne hozzánk egy délutánra, szívesen fogadom. Nem állok elő semmi extrával, csak a normál családi életünket nézze meg. Szerintem 10 perc után üvöltve, haját tépve távozna :))
Bonti74 nagyon jól fogalmaztál, meg kell vívni a játszmákat a tesóknak, és az enyémek épp ebben a korban vannak, ezt teszik :)
Nálam meg mindhárom lányom nagyon erős személyiség...ja és én is...:) Gondolhatod milyenek a hétvégéink...
Azért persze van millió jó oldala is, de sok nehézség is van, az tuti.
Ezen már akkor is csodálkoztam, mikor egy másik hozzászóló írta.
A gyerekeim között 4 év 4 hónap a különbség. És egyfolytában egymást marják. Folyamatosan veszekszenek, a hétvégéim katasztrófák. Akkor érzem magam jól, ha dolgozom. Pl most :) Mert akkor egyik a bölcsiben, másik iskolában.
Úgyhogy nekem ne mondja senki, hogy a kisebbik egykeként nő fel, mert akkor kinek hisztizik, kivel vitázik, kinek a játékait szedi el, kitől kapja a fejbeveréseket, a lekiabálásokat, a gúnyolódást, a szidást... stb. Talán valami láthatatlan lénytől a szobában?! Hát nem, mert a bátyjától.
És a kicsit se kell félteni, mert felvette a kesztyűt, és visszaüt, és visszadob a kemény fakockával, és kiabál, stb.
Szóval nekem ez nem úgy tűnik, mintha egyiknek se lenne testvére....
Ja igen. Mikor a pici 9 hónapos volt, nálunk is idilli volt minden. Amint rástartolt a nagy játékaira, és elkezdte mondani a saját véleményét (kb 1,5 évesen már be nem állt a szája), na akkortól kezdve elszabadult a pokol.
Az a legnagyobb baj, hogy mindkét fiam nagyon erő személyiség. Egyik se hagyja, hogy a másiké legyen az utolsó szó.
Most nem akarok rosszmájú lenni vagy annak tűnni, de nem is ilyenkor kezdődnek a problémák...
Kívánom Nektek, hogy maradjon így, de mikor a gyerekeim ekkorák voltak nem voltak még féltékenységek, ellentétek, viták és stb...
Egy 9 hónapossal még nem lehet vitázni, nem vesz el semmit, nem mond ellent és stb... Majd térjünk erre a témára 1 év múlva vissza.
De a pszichológusok is azt mondják ezek a játszmák szükségesek is, ezért jó a testvér illetve testvérek. Minden jó és "rossz", ami ezzel az állapottal jár.
Sziasztok!
Nálunk a két nagyobb között 4 év a különbség. Fiam februárban lesz 18, lányom januárban lesz 14 éves. Idén májusban született legkisebb fiunk.
Tehát nálunk nagyon nagy a korkülönbség. Először tartottam ettől egy kicsit, de nem igazolódott be a félelmen, a nagyok imádják a kicsit és viszont. Nincs féltékenység, bár a kicsi az ő idejükből vesz el, de remélem azért sikerül pótolni néha ezeket az időket. Fiam annyira nem igényli, koránál és neménél fogva a mindennapi csacsogást,, de lányom igen. Tanuljuk a férjemmel ezt megoldani. 42 évesen több a türelmem az ilyen problémák megoldására. És szó se róla, nagyon sokat segítenek a nagyok mindenben.
Sziasztok!
Három lányom van. Az első kettő között 3 év van. Így szerettük volna, mert úgy éreztem, hogy eggyel könnyebb lesz otthon, ha a nagyobbik már többnyire óvodában van. Végül is bejött. Mostmár összenőttek, kb. 1 éve. Most a nagy 9 a középső 6 éves.
A legkisebb 1,5 éves. Őt kicsit későbbre terveztük, de jött és kész. Ő már később fog a középsővel összenőni, minden esetre most vele jön ki jobban. Valahogy a naggyal nincsennek egy hullámhosszon...
Vagy még nincsennek, ezt még korai kijelenteni, hiszen olyan sokat változnak...
Én nem tudnék két kicsivel itthon lenni, sokszor egy is elég munkát ad. De mások vagyunk. A barátnőm bevállalta 21 hónap különbséggel őket, hát el is fáradt rendesen. Már alig várta hogy visszamenjen dolgozni...
Szóval én ezt akartam elkerülni. Sokszor kérdezik nehéz-e három gyermekkel, végül is nem, nekem a második megérkezése nehezebb időszak volt. A harmadiknál már tényleg nagyon sok minden rutin.
Az én lányaim közt 19év különbség van. :) A pici most 4hónapos, a nagy pedig 19éves. Eddig jó. Igaz együtt játszás nem lesz, vagyis lesz, mert a nagylányom imádja a kicsit és sokat foglalkozik vele. A picinek felcsillan a szeme mikor meglátja a tesóját. Nálunk így alakult. De nem rossz ám ez sem, mert eddig csak a nagyra koncentráltam, most meg a kicsire fogok, aminek a nagy örül :)
A nővéremmel köztünk 11hónap a különbség. Sokat veszekedtünk, de már jó a kapcsolatunk így felnőve. :) De Anyának mindig mondom, hogy le a kalappal előtte, hogy bírta velünk :)
Nekunk mindenki azt mondta, hogy a leheto legkevesebb a legjobb, rengeteg kis korkulonbsegu testverpart is latunk.
A lanyom es fiam kozott masfel ev van az utobbi javara, sokat tanultak es tanulnak egymastol, orulunk neki, hogy igy alakult, bar egyaltalan nem volt konnyu a babavaras egy picivel es aztan a nagyobbal elfogadtatni az uj helyzetet.
Nálunk dettó. Azzal a különbséggel, hogy csak a nagyobbik hangjára nem sír a kicsi.
Máskor meg ölelgetik egymást. Pl találkozáskor. HA bölcsiből jövet megyünk az isibe a nagyért, vagy fordítva :) Akkor nagy a szerelem!
Sziasztok!
Én fiaim között 4 év 4 hónap a korkülönbség. Nem így akartam/tuk, de nem tudtam másfél évig teherbe esni. Már azt hittem nem is fog természetes úton sikerülni :(
Csak annyit akarok ezzel mondani, hogy aki tervezi, hogy na majd akkor meg ekkor leszek terhes.. hát ember tervez, Isten végez :)
Nálunk is a nagy veri a kicsit :(
A nagyfiam eléggé nehéz természetű. Babakorában folyamatosan sírt, sztem vagy 6 hónapig :)))) Nem aludt éjjel, csak 1 max 1,5 órát egyhuzamban. Aztán felkelt és sírt :((
Féltem is, hogy mi lesz, ha testvére lesz, hogyan fogom a picit gondozni, mert a nagy folyamatos odafigyelést, figyelmet igényelt. Mindig azt akarta, hogy csak vele foglalkozzak. Most 7 éves, de mindig azt mondogatja, hogy "anya játssz velem!"
Valaki írta, hogy amikor ennyi idős lesz a nagyobb, akkor akar kistestvért... nem biztos hogy akkor a nagy elvan magában....
Szóval izgatottan vártam milyen lesz a második gyerekem. Hát ennél problémamentesebb terhességet, babázást elképzelni sem tudtam volna.
Amennyire a naggyal szenvedtem, olyannyira volt ideális a kicsi. Még tökéletesebbre sikerült, mint a nagykönyvben meg van írva. Hamar átaludta az éjszakát, sokat szopott, SOHA NEM sírt, evett-aludt-evett-aludt babakorban.
Megjegyzem, amint elindult és rástartolt a nagy játékaira, akkor jöttek elő a gondok... :((
Amúgy jól megvannak, szeretik egymást. Hát igen a féltékenység. Az nem kiküszöbölhető sztem.
A kicsi edződik a nagyhoz, hamarabb csinál mindent, mint a nagyobbik önmagában. Már legózott 1,5 évesen. Tornyokat épített. Míg a nagyfiamat 5 éves koráig nem érdekelte a legó.
Nekem van egy 2,5 évvel fiatalabb öcsém, és egy 10 évvel fiatalabb húgom. Jól megvagyunk, és voltunk is mindig. Az öcsémmel együtt nőttem fel, nem tudom milyen volt nélküle. Húgomat nagyon vártam, nagyon imádtam. Mai napig is.
Igazából, nem pont 4 évet tervezünk, hanem akkor kezdünk bele a tesóprojektbe, mikor a fiam betölti a 3at, tehát kb 4 év lesz a különbség.
barátnőméknél 2 év van és iszonyatos a féltékenység. a nagyobbik rendszeresen verte a kicsit. két lány.
sztem, ez a nemüktől is függ. köztem és bátyám közt majd' 2 év van és jó tesók voltunk. szomszédaink között is ez az átlag és az azonos neműeknél iszonyatos balhék voltak.
Persze, azt nem tudhatom, hogy a kistesó lány vagy fiú lesz...
Sziasztok!
Nem olvastam még el mindent, amit írtatok, de láttam, valakinek 20hó volt a különbség. Nálunk 18 hónap, és azt kell mondanom nagggyon nehéz az elején. Főleg, ha az egyik gyerek kicsit nehezebb természetűre sikeredik, mint nálunk. Én azt mondom, fél évvel több vagy fél évvel kevesebb is jobb lett volna. De mostmár a kisebbik is 3,5 éves, most már nagyon jó ez a körkülönbség. Szépen összenőttek. :))