szerintem hétvégén ha otthon van próbáld a felé tolni a beszélgetést, hogy "de klassz neked hogy együtt laksz most osztálytársaiddal, barátaiddal így tudtok együtt tanulni klassz programokat csinálni és kicsit ki is szabadultok a szülői felügyelet alól önállóbbak lesztek stb." ezzel érezteted vele, hogy ez egy nagyon jó helyzet és nem rossz és picit elkezdi magát felnőttebbnek érezni, hogy végül is egy "önellátó" kis emberke lett. próbáld meg nem kihangsúlyozni azt, hogy mennyire hiányzik nektek mert ezzel csak a honvágyát növeled. szerintem ezt próbáld ki
Bíztatni kell, hogy vegyen részt kollégiumi és egyéb rendezvényeken, sportoljon és legyen minél többet együtt a többiekkel. Legyen nyitott, érdeklődő, kérdezze a többieket, barátkozzon.
De ami a legfontosabb, hogy éreztesd vele, bízol benne és abban, hogy sok barátot fog szerezni és jól fogja magát érezni, mert most még mindenkinek új minden, mások is ugyanezt érzik mint ő.
Legyen szorgalmas és tanuljon, ez a legfontosabb. :)
Lányom 14 éves most került el otthonról kollégiumba. Korábban nem voltak nehézségei egy közösségbe való beilleszkedésnél, de most folyton fáj a hasa és hányingere van. Nagyon hiányzunk neki.
Sokszor felhív telefonon,minden nap beszélünk.Tudom,idő kell hozzá, hogy megszokja ezt az új helyzetet. A kérdésem az, hogyan tudnám segíteni őt, hogy minél előbb túl legyen ezen az időszakon?