Kislányom nagycsoportos, még mindig sírva megyünk oviba.Ötleteket várok, hogyan tudnék ezen változtatni? (tudásbázis)

Amikor csak lehet, apa viszi...de amikor nem...

Néha már úgy tűnik, hisztizik is. Délután kergetni kell, hogy hazajöjjön.

Sokszor eszembe jut, mi lesz az oviban...ott 30 fős csoportok vannak.

Nem! Tudja, hogy a hugával otthon vagyok, és hogy csak apa dolgozik.

3 éves lesz novemberben, már nem kicsi. A reggeli műsort is tudatosan csinálja...olyan kifogásokat talál ki, hogy még nekem sem jutna eszembe. Ha apa viszi, akkor nyugi van.

A nagyobbik lányom ugyan még bölcsis, de nálunk is minden reggel csinálja a fesztivált, mindenféle indokot kitalál, sír, nem akar maradni.

Amikor megkérdezem, mindig azt mondja, jól érzi magát, nem bántják (7-en vannak egy csoportban), de nem lesz ideje játszani, mert sírnia kell, mert hiányzik anya, apa és Zsófi.:)(A húga még otthon van, ő januártól lesz bölcsis.)

Aranyos.

Egyébként néha olyan érzésem van, hogy mi - mai nők - dimenzionáljuk túl a dolgokat.

Én nem szerettem oviba járni, de erről szerintem anyukámnak nem volt tudomása, mert én nem panaszkodtam. Régen jobban elfogadtunk mindent, nem volt ennyi hiszti, stb.

Pedig az én esetemben arról volt szó (78-as vagyok, úgyhogy ez a 80-as évek elején volt), hogy a balkezességem miatt az óvónő minden étkezés alkalmával hangosan rámszólt: Eszter már megint melyik kezeddel eszel? És akkor át kellett vennem a kanalat, ételt a másikba.

Nem tudom, hogy ezt akkor megosztottam-e anyával.

Ezért írtam korábban - amit egy másik hozzászóló is írt -, hogy sokszor csak - akár évekkel - később fogalmazódnak meg konkrétan a dolgok.

igen, ez lehet a gond, tudja hogy otthon vagy, ne aggodj szerintem nem lesz ettől baja,

nálunk nagyon bejött hogy a baba megtanulta mi az hogy dolgozik:))

kérdezi, apa?

válasz dolgozik

mama?

dolgozik

papa?

az is dolgozik...

végig kérdez mindenkit a családban és mikor a végére ér megy vissza játszani, tudja hogy majd ha vége a munkának jönnek érte:)))

annyira cuki:)

Köszi a hozzászólást.

Igaz lehet az, hogy a reggeli sírás nem az ovinak, hanem az anyának szól. (Anya, hiányozni fogsz.)

Lehet, hogy félreérthető volt, én soha nem sírok a gyermekem előtt. Reggel annyit szoktam mondani, hogy én is nagyon várom a délutáni találkozást, de közben elmondom, hogy mennyire irigylem őt, hogy ennyi játszótárs és ennyi játék közt lehet.

A családi háttérben - még a dolgok legmélyére nézve - sincs zűr.

Együtt voltunk itthon 3 évig kettesben és ha úgy adódott, nagyon szívesen elment bármelyik nagymamához órákra, vagy akár egy éjszakára is - néha magától.

Én az egyik lehetséges okot abban látom, hogy nem sokkal a kistesó születése után kellett oviba mennie és tudja, hogy én otthon vagyok, mialatt ő az oviban.

Szóval mégegyszer köszi a hozzászólásokat, minden megfontolandó, amit írtatok.

A reggeli sírás nagy rész sosem igazán az ovinak szól,hanem szinte minden esetben az anyának.Ezt azzal tudjuk "bizonyítani", hogy mire az anyuka kiér a kapuhoz, a gyermek garantáltan nem sír már. Nyilván nagy szerepe van ebben az óvónőnek is....A beszoktatás alkalmával az a tapasztalat, hogy az a gyermek nem sír és illeszkedik be zökkenőmentesen, amelyik BÍZIK az anya szeretetében, ahol kialakult a stabil kötődés, és az otthoni háttérben nincsenek zűrök.

Nyilván kiscsoportban még szinte "alap", hogy 1 kicsit sírjon..de ha ez még nagycsoportben is folytatódik, ott bizony a családi háttérben kell keresni A FŐ okot.Egy kiegyensúlyozott gyermek nem sírhat 1-2 hét, esetleg hónapnál tovább.

Nagyon-nagyon kevés az olyan eset, hogy a gyermek VALÓBAN az ovi miatt nem akar oviba menni.

A másik: SOHA ne sírjunk együtt a gyerekkel+SOHA ne fenyegessük az ovival.A reggeli elválást igyekezzünk rövidre zárni.Nagyon nagy hiba, ha a szülő együtt sír a gyerekkel, s az óvónőnek kell leszedni az anyáról.Ne várjuk ezt meg, mert a gyermeknek okozunk fájdalmakat.Ez 1 pszichológiai tapasztalat.

Szeretetettel kívánok Kellemes napokat, zökkenőmentes beilleszkedést.:-) (szakmabeli)

sok gyerek csak akkor sir amikor otthagyod meg amikor mész érte, közben meg jól elvannak:))))

én imádtam ovis lenni, még nyáron is mentem:DDDD

Köszi a tanácsot.

Érdekes, közben eszembe jutott, hogy mi már többször játszottunk "ovisat", a lányom óvónéni volt, én pedig egy kisgyerek 3-4 plüssállattal együtt.

Elég határozott volt, mint óvónéni, folyton aludnom kellett, és ezáltal csendben lennem. Azért ha szóltam az "óvónéninek", kedvesen visszakérdezett, hogy: mondjad kicsim.

Egyébként beszéltem ma az óvónővel és azt mondta, hogy Franka teljesen felszabadult, és még jobban kinyílt tavaly óta, az egyik barátnőjével pedig sülve-főve együtt van.

Kezdem azt hinni, hogy csak berögződés nála, hogy: "én nem szeretem az ovit".

Mégegyszer köszi a tanácsodat!

Lehet, hogy érdemes lenne ismét eljátszani vele.

lehet hogy hülyeség de egy probát talán megér

játszatok a gyerekekkel otthon olyat hogy az egyik szobát, ágyat berendezitek ovinak, a babák plüssök lesznek a gyerekek, te az anyuka, a lányod fiad meg az ovonéni.

ugy kezdődjön hogy te fogod az egyik babát és viszed az oviba és ott a kislány mint ovonéni fogadja stb, aztán figyeljetek hogy miket játszik a babákkal, miket csinál mint ovonéni, miket mond...

aztán kicsit később, menjetek a bevitt babáért és kérdezzétek meg az ovonénit azaz őt hogy milyen volt ma ez a baba, stb:)

hátha rájöttök vmire vagy a kisgyerek megszokja az ovi gondolatát

amugy mi sose hivjuk ovinak vagy bölinek az ovit meg a bölcsit:)

azt mondjuk a picinek hogy ő is dolgozni megy:)))))

ha kérdi apa hol van? dolgozik, anya hol van dolgozik, és te is mész dolgozni:)))

persze lehet hogy nem ezen múlik:DDD

Az én szívem is megszakadt amikor néha sírva ment a lányom. Aztán az óvónéni kézen fogta és elkezdett vele játszani, mesét olvasni és bevonta őt a közös foglalkozásokba.

Nagyon óvónő függő az egész. Neki kéne elterelni a gyerek figyelmét. Szerintem nagyon nem tudsz mit csinálni, bízz benne, hogy el fog múlni a sírás és örömmel megy majd a lányod az oviba.

Monával hasonló gonddal küzdök, csak az én kislányom középsős.

Tavaly szeptemberben 8 héttel az öccse születése után kezdte az ovit, most a 3. gyermekünket várom decemberre. - ez is egy ok lehet

Otthon az oviról semmit nem hajlandó mondani, ha kérdezzük meg sem hallja szegénykám. Ha mégis válaszol, az kb. annyi, hogy: nem akarok az oviról beszélni.

Egész nyáron egyszer sem említette meg az ovit, hogy hiányozna, vagy akármi, csak esetleg annyit, hogy ugye még sokáig nem kell oviba menni.

Teganp az mondta: "Anya, amúgy nem is volt olyan rossz az oviban, de valahogy nem szeretek oda járni, még azt sem szeretem kimondani, hogy ovi.

Hiába jó ott, veled jobb itthon."

Az óvónők azt mondják, hogy a reggeli pityergés addig tart, amíg én el nem jövök onnan.

Franka nem zárkózott egyébként, barátságos, közlékeny, de az igaz, hogy érzékeny. Az oviban két barátnője van, illetve egy-két kislány, aki szeretne vele barátkozni, csak Franka nem akar.

Az én és a férjem véleménye, hogy 4 évesen még ő sem tudja megfogalmazni, hogy mi bántja, ahogy sikizita is írta, és lehet, hogy nem is olyan nagy dologról van szó, de valahogy a probléma mindig akkora, amekkorának érezzük.

Végül még annyit, hogy én azt fogom tenni, hogy beszélek az óvónőkkel - akikkel egyébként nincs problémám - hogy tüzetesen figyeljék meg Frankát néhány teljes napot át, és próbálják észrevenni, hogy mi az, amin megbántódik, visszavonul, stb.

(Engem is megvisel ez a helyzet, gyengébb pillanataimban itthon bőgök és azon gondolkodom, hogy miért is járatom oviba, mikor én is itthon vagyok. De ugyanakkor azt is tudom, hogy szocializálódnia is kell és az ő korosztályában el kell kezdenie elsajátítani a társasalmi együttélés játékszabályit kicsiben.)

ha ezt mondják az ovónénik róla, akkor ne izgulj emiatt, szerintem nincs olyan nagy baj

nem tudom hogy biztatgatod, de az se mindig jó

inkább bohockodj vele reggel, viccelődjetek

ha sir csinálj ugy mint aki nem vette észre a könnyeket, ne csinálj belőle ügyet, csak probáld elterelni a figyelmét valami meglepő vagy vicces dologgal

én ezeket probálnám meg:)

régen a hugom a kukába kapaszkodott az ovi előtt hogy ne tudja anya bevinni:))) és bejött neki, ment a mamához:)

én meg imádtam az ovit

sajna segiteni nem tudok:(

Mi az oka?

Fél? Te hiányzol neki? Nem tud barátkozni?

Ezeket tisztázd vele és biztos elmondja neked és tudsz neki segíteni:)